Évekkel ezelőtt eléggé általános volt, hogy a cégek végelszámolással fejezték be pályafutásukat, de az ügyintézés nem bizonyult sem egyszerűnek, sem gyorsnak, s belekerült akár 100 ezer forintba is. A szakember több fantáziát lát abban, hogy inkább eladni igyekezzenek a tulajdonosok a vállalkozásukat. A meghirdetett cégek iránt tapasztalható érdeklődés: el lehet adni több éve működő, tehermentes bt.-ket, kft.-ket. A vevők között vannak, akik pályázatokon szeretnének nyerni, de erre csak akkor nyílik módjuk, ha cégüknek években mérhető a múltja, köztartozása pedig nincs.
A cég jövője
A piacon azokból a vállalkozásokból jelentős a kínálat, amelyekből a legtöbb található az országban, s amelyeknek egyik fő jellemzőjük, hogy nincs bennük vagyon. Az egy „léptékkel" értékesebb vállalkozásoknál - kiváltképp, ha termelőcégről van szó - már nem az a fő motívum, hogy a tulajdonosok pénzzé tegyék a céget. Előbbre való, hogy gondoskodni akarnak a vállalkozás jövőjéről, még akkor is, ha már kiszállnak belőle.
Az eladó és vásárló cégek összehozására szakosodott társaság nagyobb vállalkozások tranzakcióit szervezi, még most, a válság második évében is, noha a vállalat vezérigazgatója, Préda István a Piac & Profitnak már így fogalmazott: a „munkadarabok" kisebbek lettek. Tavaly sem volt kevés az önmagát eladásra kínáló vagy éppen a saját piaci pozícióit például cégvásárlással erősíteni akaró cég, de nem a nagyobb és a közepes vállalkozások tulajdonosai döntöttek úgy, hogy kivonulnak a piacról, hanem a kisebbek. Az MB - azaz a Magán Bankár - Partners Zrt. szolgáltatásai a kkv-k azon körére terjednek ki, amelyek legalább 200-300 millió forint körüli nyereséget érnek el, illetve megvan bennük a potenciál, hogy ilyen eredményt produkálhassanak. Professzionális befektetők ugyanis ritkán vesznek 2-3 millió euró értékűnél kisebb vállalatokat.
Előfordul, hogy olyan valakik a megbízók, akik szembekerültek a ténnyel: nem rendelkeznek megfelelő örökössel. De az is gyakori, hogy a kisebb családi vállalkozás megnő, s eléri a familiáris menedzselhetőség képzeletbeli plafonját. Préda István szerint a nagyobb vállalkozásoknál is járható út, hogy az addigi tulajdonos ott marad, és végzi tovább azt, amihez ért, de az ügyvezetésből kilép. Az is megoldás, hogy két-három év alatt adja át az eredeti tulajdonos az újnak a kapcsolatrendszert, a know-how-t. Több példa is volt már rá, hogy a többségi tulajdonossá váló pénzügyi befektető az általa bevitt új jövőképet kezdte el „életre kelteni". A kisebbségi tulajdonossá lett korábbi főtulajdonos és az új befektető a közösen felerősített vállalatot később együtt adja el. Ez azért jó, mert ekkor már a kisebb üzletrész is legalább annyit ér, mint korábban a nagyobb: a hajdani cégalapító tehát másodszor is tisztességes haszonhoz jut.
Kopogtatók
A szakmai és a pénzügyi befektetők között egyaránt lehetnek magáncégek és tőzsdeiek, ez utóbbiak nagy számban egyelőre külföldön találhatók, s leginkább növekedési kényszerük vezérli őket: a részvényesek elvárják a társaság gyarapodását, s ha ez organikus módon nem sikerül, magáncégeket vásárolnak fel, amit a tőzsde a vételárnál magasabbra értékel a felvásárló csoport tagjaként, növelve a részvényárfolyamot. Motiválhatja a vásárlást, hogy többletértéket kíván bevinni szervezetébe a cég, vagy hogy új piacot keres termékeinek, de az is, hogy meg akar szerezni egy terméket a saját piacán. Szert tehet a vevő új, jó menedzsmentre is annak reményében, hogy egy adott régióban növekedni tudjon.
Sokszor nem elég, hogy jó terméke legyen valamely cégnek, értékes kapcsolatrendszerre is szert kell tennie például egy jó felvásárlással ahhoz, hogy a piacon maradhasson. Létezik olyan kategória is, amelynek „kopogtató lehetőség" a neve, s attól különleges, hogy az ide tartozó cégek a válság ellenére sem nyomott áron kelnek el. A tulajdonosok nem akarják mindenáron eladni a vállalkozásukat, de ha olyan vevő jelentkezik, akinek kifejezetten az ő vállalatuk kell, szívesen tárgyalnak vele. A másik oldalon is akadnak „kopogtató lehetőségek", olyan befektető társaságok, amelyek akkor költenek pénzt, ha váratlanul jó céget ajánlanak nekik.
Az elmúlt két évben nagymértékben megváltoztak mind az eladni akaró, mind a vásárlást tervező cégek céljai. Préda István néhány adattal jellemzi is a változásokat: tavaly értékben számolva 95 százalékkal zsugorodott a piac 2007-hez képest, pedig szinte azonos számú tranzakcióra került sor. S míg három éve sok milliárdos értékű ügylet is volt, a válság időszakában már csak a kisebb vállalkozásokat adták-vették, s az üzletkötések szereplőit is más motiválta, mint korábban. Vannak, akik tudják, hogy előnytelen árat kapnak, mégis túladnak a cégen: elegük van a vesződségből, belefáradtak, nincs kedvük kivárni, míg ismét konjunktúra lesz. Mások a túlélés érdekében keresnek piaci lehetőséget azt remélve, hogy befektetőre találva csökkennek a likviditási problémák, s elkerülhetik a csődöt. Az előremenekülés is válságstratégia lett: a vállalkozás tulajdonosa látja, hogy talpon maradása érdekében ajánlatos a céget konszolidálni, akár az általa kezdeményezett felvásárolással. De úgy is, hogy még időben eladja vállalkozását egy jóval erősebb piaci szereplőnek.
Kamarákkal tovább élve
„A befektetők, illetve a cégvásárlók mindenekelőtt általános szempontokat vizsgálnak - osztotta meg tapasztalatait a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, dr. Parragh László. - Például azt, hogy mióta működik a vállalkozás, van-e jövőképe, s ha igen, mennyire reális. Képes-e megújulásra, mekkora az árbevétel és a saját tőke, milyen a vállalkozás irányítása, mennyi a foglalkoztatottak száma. Milyen a vállalkozás ágazati hovatartozása, piaci kapcsolatai, térségi szerepe, a termékei, szolgáltatásai iránti kereslet, milyenek a pénzügyi jellemzői, hogyan alakul az eredmény és a jövedelmezőség, milyen a hitelállomány és annak összetétele, milyenek a fedezeti mutatók, van-e sorban állás, milyen a vevőállomány stb. Az is fontos, hogy a vállalkozásnak milyen »kifutása« van, van-e K+F tevékenysége. Természetesen a befektetők, vásárlók szempontjából a vállalkozás méretének is szerepe van. A mikrovállalkozásoknak elsősorban helyi szinten lehetne partnereket találni, a nagyobbak - tíz fő fölött - általában könnyebben vesznek részt a kapcsolatépítésben.
A területi kamarák kapcsolatrendszerük révén - ideértve a határ menti kapcsolatokat is - jelenleg is fontos szerepet játszanak találkozók, rendezvények, konzultációk révén a partnerek összehozásában. Mindazonáltal a kérdés felvetése jogos: nincs olyan fórum, amely ezt a folyamatot intézményesen kezelné, s az általános tőke- és hitelhiány, a partnerek bizalmatlansága további nehézségeket jelent. Hogy milyen mozgások jellemzőek, pontosan nem tudni, de a válság következtében a kínálati oldal biztos, hogy felerősödött. Ráadásul az a tapasztalatunk, hogy a fejlett gazdaságokban a családi cégek tulajdonosainak gyermekei már nem akarnak a családi cégben működni, így az ezért válik eladóvá. Nálunk fejlettebb országok - például Németország, Franciaország - a kamarák szervezésében már olyan programokat indítanak, amelyek e cégek átvételét, tovább élését célozzák. Szinte bizarr, hogy ebbe készek bevonni kelet-közép-európai vállalkozókat is - immár nemcsak munkaerőt, hanem kisvállalkozót is csábítva..."
