A vagyon sorsának tervezhetőségében első lépcső a végrendelet, a következő – ennél jobb – megoldás pedig a bizalmi vagyonkezelés (BVK). Ha működő vagyonelemekről, cégekről van szó, ez a jogintézmény biztosítja a folyamatos működést, hiszen rendelkezik a vagyonelemek sorsáról.
A bizalmi vagyonkezelés lényege, hogy a tulajdonos a cégvagyont egy vagyonkezelőre bízza, aki az általa meghatározott feltételek teljesülésekor adja csak tovább azt az utódoknak. Addig pedig akár egy külső operatív menedzsmentre bízhatja a cég működtetését, a vagyon gyarapításának szem előtt tartásával. Ez külföldön bevett módszernek számít, Magyarországon egy 2014-es szabályozás fektette le a működéséhez szükséges kereteket, amely azonban túl szigorúra sikerült - írta Kalocsai Zsolt, az RSM Hungary elnök-vezérigazgatója legfrissebb blogbejegyzésében.
Tisztább bizalmi vagyonkezelési szabályok 2017-től
Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy akik kacérkodtak a gondolattal, hogy vagyonkezelőként piacra lépnek, végül a szabályozási bizonytalanságok és nehézségek miatt letettek terveikről. Éppen ezért – egyedi eseteket leszámítva – elmaradt ennek az új üzletágnak a kifejlődése. Azonban a 2017-es törvénymódosítás feloldotta a régi jogszabályi keretrendszer problémáit, így idén már nagyobb aktivitás várható ezen a területen.
A változást követően a szabályozás kevésbé bürokratikus, mint korábban. Nem üzleti vagyonkezelésből korábban évente egyet lehetett elvállalni, és a vagyonkezelési díj vagy más gazdasági előny nem haladhatta meg a kezelt vagyon szerződéskötéskori értékének 1 százalékát. A más gazdasági előny megfogalmazás, azonban képlékennyé tette az értelmezést, ennek kockázatát viszont nem vállalták fel a potenciális szereplők. A mai szabályozás immár kellően biztonságossá teszi a bizalmi vagyonkezelés keretrendszereit mindkét érintett fél, a vagyonrendelő (tulajdonos) és a vagyonkezelő számára, miközben a biztonsági háló nem vékonyodott.
Az üzleti jellegű BVK-hoz komoly tárgyi és személyi feltételrendszert kapcsol a törvény. A tevékenység MNB-engedélyhez kötött, amit meghatározott formában működő entitás, Kft., Zrt., külföldi cég fióktelepe vagy ügyvédi iroda végezhet. A vagyonkezelőnek minimum háromféle szakemberrel – közgazdász, jogász, könyvvizsgáló –, minimum 70 millió forint saját tőkével és 70 millió forint pénzügyi biztosítékkal kell rendelkeznie. Az IT- és nyilvántartási rendszerre vonatkozó elvárások szintén szabályozottak, a kezelt vagyonelemekről auditált nyilvántartást kell vezetni.
A nem üzleti jellegű bizalmi vagyonkezelés feltételei egyszerűbbek, nincs tőke és személyi követelmény, vagyonkezelő és vagyonrendelő is lehet ugyanaz, de csak egy ilyen szerződése lehet a vagyonkezelőnek. A közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt szerződést jelenteni és csatolni kell az MNB felé, a vagyonkezelő, a vagyonrendelő és a kedvezményezett adataival együtt.
Bár a BVK intézménye nem erre a célra jött létre, az azonban tény, hogy a vagyonkezelő tulajdonosi pozíciója elfedi a tényleges tulajdonos személyét. Így ellenőrizhetetlenné teszi, hogy egy adott személyhez gazdasági értelemben ténylegesen milyen vagyonelemek kapcsolhatók.
Ha valaki a cégét, üzletrészét a vagyonkezelő tulajdonába adja, a vagyon átadását követően a kapcsolódása nem mutatható ki közvetlenül. A cégnyilvántartásban ugyanis a tényleges tulajdonos (vagyonrendelő) személye nem kerül feltüntetésre, de a vagyonkezelés ténye kiolvasható lesz a cégiratokból. Részvénytársaságnál már kicsit más a helyzet, a tulajdoni aránytól függően csupán a részvénykönyvből lehet kideríteni, hogy vagyonkezelő is van a részvényesek között. Ingatlan, autó, hajó, repülő stb. esetében a közhiteles nyilvántartások szintén tartalmazzák, ha a tulajdonjog kezelt vagyonba tartozik.
Nem látszik az sem, hogy például készpénzből milyen vagyonelemeket vásárolt a bizalmi vagyonkezelő. Feltételezve, hogy kettő, vagy több szerződés alapján dolgozik, már nem azonosítható, hogy a mérlegében elkülönítetten kimutatott elemek melyik vagyonrendelő kezelt portfóliójába tartoznak. Tipikus példája a BVK intézményének, amikor az üzleti életből érkezik valaki a politikába: külföldön jól megfigyelhető az a gyakorlat, hogy ha korábban nem is, de a politikai szerepvállalás idejére az összeférhetetlenség elkerülésére az érintettek vagyonukat vagyonkezelőre bízzák.