A praxisomban a számomra legmegdöbbentőbb eset néhány évvel ezelőtt történt, amikor egy női HR vezető ügyfelem azt mesélte, hogy ő már „megszokta”, „fel sem veszi”, ha a gyári munkások (akik felett egyébként részben munkáltatói jogokat gyakorol…), utána fütyülnek, ugyanis „erre a munkakörre úgysem lehet más embereket találni.” A történet azért megdöbbentő, mert az említett hölgy ugyan vezetőként dönthet úgy, hogy a zaklatás ezen formája nem érdekli, nem zavarja, de az ugyanannál a cégnél dolgozó más női munkavállalóknak már nincs választásuk, el kell viselniük férfi kollégáik zaklatását. 
Néhány példa a gyakorlatból: A női munkavállalót a női főnöke folyamatosan „mikromanageli”, azt a látszatot keltve, hogy feladatai elvégzésére alkalmatlan. A vegán munkavállaló ebédidőben rendszeres megjegyzéseket kap a kollégáitól világnézetével, életmódjával kapcsolatban. A szintén vegán munkavállaló részére a munkáltató húsos ebédet akar biztosítani, arra hivatkozva, hogy a „többi munkavállaló is azt kapja”. (A veganizmussal, vegetarianimussal, ételallergiával kapcsolatos esetek száma egyébként igen számos, pl. rendszeresen előfordul, hogy a céges rendezvényeken ezekre az igényekre nem gondolnak, azokra egyszerű „különcségként” tekintenek.) Az „igen gyakori” kategóriába tartozik a munkavállaló zaklatása női mivolta miatt. Multinacionális környezetben szerencsére ez az általános magyarországi helyzethez képest némileg ritkább, de még mindig elég gyakori.
