„Igen is, nem is", azaz a gazdaság válságát, majd a politikai „nagytakarítást" meg is érzi, meg nem is érzi meg az üzleti coach-ot „nyújtó" vállalkozás a forgalmán, az ügyfelek számának és a gyarapodásán. Peredi Ágnes, a Business Human Coaching ügyvezetője a Piac&Profit Online kérdésére válaszolva azt is elmondta, hogy vannak vállalkozások, ahol már tudták korábban is, hogy mire való a coaching, s ott még a nehezebb időkben is, sőt akkor még inkább, szükségét érezték annak, hogy éljenek a coaching hasznával.
Bár már nem újdonság főleg a nyugati világban ez a - kicsit önkényesen nevezzük most így - szolgáltatás, mégsem árt néhány jellemzőjét bemutatni. Peredi Ágnes megjegyzi, egyelőre még nincs precíz, pontos magyar szó a coach-ra. Kicsit körülírva azonban rá lehet jönni a lényegére, azaz - vesszük kölcsön a cégvezetőtől - gondolkodó társat, üzleti edzőt, szellemi partnert érthetünk az angol fogalmon, vagy éppen mindegyiket együtt. Azért is nehéz egy szóval meghatározni - fogalmaz a szakértő -, mert ahány coach van, annyiféleképpen lehet értelmezni a folyamatot, amelyben mindenki a saját egyéniségét, tapasztalatait, tudását adja át úgy, ahogy egy másik ember egyénisége, helyzete megkívánja. A coaching fogalma az 1980-as évek elején került át a sportpszichológiából az üzleti életbe. Eredetileg csak a sportban használták: a coach az edző, a coaching pedig az edző által végzett támogató munka.
A hazai Coach Körben - e szakmát művelők közösségében - értelemszerűen a nemzetközi szövetségük „névjegyét" használják, vagyis azt, hogy a professzionális coaching olyan szakmai kapcsolat, amely abban segíti az ügyfelet, hogy kiemelkedő eredményeket érjen el akár a magánéletében, akár a munkájában, vagy a szervezetben, ahol dolgozik. A coaching folyamat során az ügyfél elmélyíti tudását, növeli teljesítményét, és mindezek eredményeként javul az életminősége. Peredi Ágnes is kész a további magyarázatra: minden találkozáskor az ügyfél választja meg a beszélgetés fókuszát, míg a coach figyelmesen hallgatja, megfigyeléseit visszajelzi, és legfőképpen kérdéseket tesz fel. Ez az interakció egyrészt segíti az ügyfelet abban, hogy világosabban lásson, másrészt akcióra serkenti. A coaching folyamata a fókusz és a választási lehetőségek bővítésével felgyorsítja az ügyfél fejlődését. A coaching arra koncentrál, hogy világossá váljon, hol tart most az ügyfél, és mit akar tenni annak érdekében, hogy eljusson oda, ahová el szeretne érni.
A Business Human Coaching vezetője tehát nem gondolja, hogy utolsó mentőövnek tekintenék a hazai cégeknél a „szolgáltatást". De Angliában, Németországban, Ausztriában meredeken emelkedett a coaching iránti igény a válság kitörése után. Nálunk, mivel a vezetők nagy része nem tudja, hogy ez az új „izé" mire való, és azt képzelik sokan, hogy ez is egy kétes tanácsadói ténykedés, amelyre csak a pénzt költenék, inkább elhárítják. Ennek ellenére - érvel Peredi Ágnes - nálunk is, egy friss felmérés szerint, érzékelhető az emelkedés, egy év alatt 12 százalékkal nőtt az igény.
A magyar szakember másmilyen számmal is bizonyítani igyekszik a mesterség felértékelődését, a haszon ugyanis nemcsak szólam: a nagyvilágban egy év alatt másfél milliárd dollárt költenek coachingra a cégek. A nemzetközi kutatások szerint a befektetett költség átlagosan 5-6-szorosan, de gyakran tízszeresen térül meg. Ezt már a hazai felmérések is alátámasztják, vagyis a hazai viszonyok között is igaz, hogy minden egymillió forint coaching ráfordítás legalább 5-6 millió forint hasznot hoz a vállalkozásnak. Magyarországon legalább ötszázezer vállalkozás működik, a vezetőik élete tele van nehézséggel, dilemmával, szükségük van támogatásra. És nagyjából ötszáz szakképzett coach van, vagyis mindegyikre juthatna vagy ezer cég. Ezért nem alaptalan, hogy a coachingot nagyon felívelő szakmának tartják.
Eredeti kérdésünket tehát kicsit átcsomagolva - míg az 1929-33-as világválság idején az akkor még Ferencz József, ma Szabadság híd turuljának nőtt meg a jelentősége, ahonnan nap mint nap vetették magukat a Dunába az emberek, addig a 2008-2010-es válság idején a business coaching volt az, ami felértékelődött? - ismét Peredi Ágnesnek szegeztük. Igen, felértékelődött, de csak ott, ahol tudták, mit is jelent. Akkor lehet igazán ráérezni ennek a szakmának az ízére, ha az ember megtapasztalja a hatásait. Remek látni, amikor egy fiatal vezető rátalál azokra az irányokra, amerre szakmailag tovább kell fejlődnie, előrelátóbban tudja felépíteni a cégét, és ennek érdekében világossá tudja tenni a feladatokat a maga és a kollégái számára. Nagyszerű, amikor tapasztalt vezetők is rácsodálkoznak, mennyire másképp látnak dolgokat akkor, ha egy értő emberrel konzultálnak egy-egy helyzetről és az abból fakadó lépésekről. Lehet, hogy éppen ezért döntenek bátrabban, vagy éppen óvatosabban. Minden történet teljes figyelmet kíván és kap a coachingban. Remek érzés látni azt is például, ha egy agyonhajszolt asszony, aki feleség is, főnök is, és tele van gonddal, állandó időzavarral küszködik, eljut odáig, hogy meg tudja szervezni az életét úgy, hogy ötkor hazamegy, és addig sem hisztis légkörben dolgozik, sőt, sokkal jobban tud együttműködni a kollégáival, mint korábban, és azok is jobb kedvvel járnak be a munkahelyükre.
Nem véletlen tehát, hogy egyfajta visszautasítás volt a „jutalom" további okvetetlenkedésünkért, mikor is azt tudakoltuk, hogy az, aki "gyógyultan" távozik, egyben titkolja is, hogy hol kapott "ellátást", hiszen mintha nyoma sem lenne az üzleti coachingnak Magyarországon? Peredi Ágnes szerint e kérdésünk azt érzékelteti, mintha beteg embereknek lenne szükségük coachra. Holott éppen az a sajátossága, hogy az egészségeseknek is szükségük van rá. Végtére is mindenkinek mindennap rengeteg dilemmával, konfliktushelyzettel kell megküzdenie, és attól még nem beteg valaki, hogy gondjai vannak. A lényeg, hogy meg tudja azokat oldani, és hogyan tudja megoldani. A coaching nem restellni való, kínos dolog. Sőt. Külföldön sokfelé már státuszszimbólum a vezetők körében. Ahogy egykor a titkárnő, vagy a céges autó. Vannak országok, ahol magára valamit is adó vezetőnek van coacha. És olyan ország is van - Anglia -, ahol például az állami egészségügyben addig el sem kezdhet dolgozni egy frissen kinevezett vezető, ameddig hat coaching alkalmon nem jutott túl.
