Egy amerikai sztoribordnak tűnik a történet, de nem az, mindez Magyarországon, egész konkrétan Pécsett történt, történik ma is. Lépold Robin szerint ezt más is meg tudná csinálni. Azt mondja, nem mennyiségre, hanem minőségre törekszik és persze rengeteget dolgozik. Már nincs szüksége többre, és még nincs 35 éves.

A történet úgy kezdődött, hogy egy pécsi fiúba - aki alapvetően városi mentalitással bírt - 2005-ben belenyilallt a felismerés miből lehetne jó bizniszt csinálni. Nincs ezzel ő egyedül. Szinte mindegyikünkkel előfordult már hasonló élmény, csak millióból egy, aki mindezt meg is tudja valósítani. Ő megcsinálta.

Nulláról tanulni

- 2005-ben Spanyolországban voltam ösztöndíjas. Feltűnt, hogy horror áron árulják a Serrano sonkát, ami akár mangalicából is készülhet, és ez a fajta disznó Magyarországon őshonos fajta. Ahogy hazaértem, azzal kezdtem, hogy meggyőzzem a szüleimet, vegyünk három mangalicát kezdésnek. Mivel 2000-ben édesapán bodza ültetvényt telepített Pécsudvardon, de az a vállalkozás becsődölt és pénzbe került volna kivágni a bodzát, ezért az volt a koncepció, hogy körbehúzom a 8  hektáros telket villanypásztorral és oda telepítem  a mangalicákat, akik majd nem engedik elvadulni a területet. – kezdte a történetét Lépold Robin.

Állítása szerint nem értett ekkor még az állattartáshoz, de a sonka és kolbászkészítéshez sem. A nagyszüleit kérdezgette a sózás, pácolás, füstölés fortélyairól és kísérletezgetni kezdett. A kezdeti időkben ez még nem volt véresen komoly dolog; viszont annyira jól sikerült a receptúra, hogy szájról szájra terjedt a hír, milyen jó stifolderjük és/vagy sonkájuk van Lépoldéknak. Egyre többen jöttek, hogy vehetnének-e ők is egy keveset belőle. Ez volt az a pont, amikor Robin számára is egyértelmű lett, hogy ebből tényleg lehet üzletet is csinálni. Így épült fel aztán a kistermelői húsüzemük.

Beindult az üzlet

Ma már bivalyt és szürkemarhákat is tartanak az egykori bodzaültetvényen. Évente 72 mangalicát vágnak és 2-3 bikát. Az új Lépold-féle marha stfolder például arra épül, hogy a mangalicából viszonylag sok zsír marad vissza, így tölteléknek a marha és a bivaly húsát mangalicazsírral keveri. Az eredmény magáért beszél, mert szájhagyomány útján, lényegében marketing nélkül, egy A/4-es papírra nyomtatott árlistával él és virul a vállalkozás. Van értékesítési pont Pécsett, a házuknál, édesanyja árul a pécsi vásárcsarnokban, és szállít húst 1-2 pécsi étteremnek is.

Lépold Robin édesanyjával

Mikor arról kérdeztem, hogy mi a sikere titka, Lépold Robin két dolgot említett.

- Egyrészről azt hiszem sikerült eltalálnom azt az ízvilágot, ami nagyon sok embernek tetszik. Másrészt tisztában kell lenni azzal, hogy Magyarországon, különösen vidéken nagyon vékony az emberek pénztárcája, és alaposan meggondolják, mire, mennyit költenek. Én 2900 forintért árulom a kolbász kilóját és mindig odafigyelek, hogy a minőség kiváló legyen. Látok én is a piacon olyan tiszavirág életű árusokat, akik hirtelen akarnak pénzt keresni és 4 ezer forintért árulják a mangalica kolbászt, de ez reménytelen. Ők amilyen hirtelen előbukkantak, úgy is tűnnek el.

Hogy fér össze az olcsó és a jó?

Az alacsony ár és a jó minőség azonban nem egykönnyen egyeztethető össze egy vállalkozásban. Lépoldék úgy oldották ezt meg, hogy beszállt a család. Robin édesapja korábban növénytermesztéssel foglalkozott. Azokat a földeket kiadták bérmunkába és innen van a takarmány az állatoknak. A szürkemarha, a mangalica és a bivaly rideg tartású állatok, különösebben takarítani nem kell utánuk, így az etetésen és az ivóvíz folyamatos biztosításán túl nem igényelnek extra törődést. A szülők a vágásban, pácolásban, értékesítésben is tudnak segíteni. Robin édesanyja hajnalban megy a vásárba, míg ők apukájával intézik a többi teendőt. Azt mondja, csak úgy működik mindez, hogy övék a föld, amin a takarmány megterem, övék a terület, ahol az állatokat tartják, maguk végzik a munkát és nagyon sok energiát fektetnek a minőség szinten tartására.

Eddig elég a szerencsés csillagzat

Nőni akkor tudnának, ha felvennének még alkalmazottat, de ez fel sem merül, azt mondja, lehet, azzal rosszul járnának. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogyha más is bele akar vágni, számoljon 4 éves bevezetési időszakkal. Az ő esetében nagyon szerencsésen álltak a csillagok. Még otthon élt a szüleinél mikor belekezdett a vállalkozásba, ott volt a 8 hektáros becsődölt bodzás és az édesapja adott az elején takarmányt.

10 hektár föld nagyjából 10 millió forint, 2-300 mázsa takarmány se olcsó mulatság. Lépold Robin szerencsés élethelyzetben volt. Az első 4 évben, ha el tudta adni a húsokat, volt pénze, ha nem, volt kolbász vacsorára. Ugyanakkor nem lehetetlen, ahogy ő megcsinálta, meg tudja más is – hiszen sokan örökölnek földet, de nem tudják, mihez kezdjenek vele.  A titok annyi, hogy tisztességes (azaz kiváló) minőségű terméket kell előállítani, elfogadható áron és ehhez nagyon sokat kell dolgozni, de végül is, megéri.