Míg külföldön járva azt tapasztalhatjuk, hogy a bemutatás a mind a hétköznapi, mind az üzleti viselkedéskultúra fontos és elvárt része, nálunk kivételes képességnek számít, ha valaki könnyed előzékenységgel tudja bemutatni egymásnak ismerőseit. Fiatal vállalkozók gyakran hiszik azt, csak ők állnak hadilábon a bemutatás képességével, de ha jobban belegondolunk, biztosan mindenkinek van számtalan élménye esetlen, ügyetlenkedésbe fordult bemutatásról, vagy éppen arról, hogy feszengve állt egy tárgyalóban, egy konferencia forgatagában és a kollégája vagy éppen a cégvezetője elmulasztotta bemutatni.

Kép:Flickr/thinpanama

Jó azonban, ha tudjuk: a bemutatás, nem azonos az ajánlással. Vitathatatlan tény ugyanakkor, azzal, hogy valakit bemutatunk, auditálunk is egyfajta (bizalmi) köteléket kettőnk között. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak családtagjainkat, régi ismerőseinket, munkatársainkat, üzleti partnereinket ismertessük össze egymással. Hálásan veszik új ismerőseink is, ha egy-egy konferencia, üzleti reggeli alkalmával segítjük őket az ismerkedésben. (Az ismeretség friss voltát pedig a bemutatás során említhetjük meg.)

Néhány fontos pont, amire érdemes figyeljünk egy-egy bemutatás során.

1. A „koreográfiát” a bemutatónak kell ismernie. Neki kell tudnia, ki az adott helyzetben a „kitüntetett pozícióban” levő személy, mert az etikett örök szabálya szerint, neki mutatjuk be a másik felet. A férfit a nőnek; (azonos neműek esetén) fiatalabbat az idősebbnek; alacsonyabb rangút a magasabb rangúnak; később érkezőt a már ott levőnek; a vendégeket a díszvendégnek.
2. Mindig a „kitüntetett pozícióban” levő személyt szólítjuk meg (említjük meg) először.
3. A bemutatás során, kimondva-kimondatlanul, mindenki értékeli a szertartásosságot, mert tiszteletet tükröz mindkét fél iránt. Használjunk hát bemutatási formulákat. (Így például: „alárendelt” pozícióban levő bemutatása esetén: „Ügyvezető asszony, engedje meg, hogy bemutassam…”.  Egyenrangú partnerek bemutatása esetén: „Örülnék, ha megismerkednének…”)
4. Ha fel is vagyunk jogosítva, hogy valakit keresztnevén vagy becenevén szólítsuk, a bemutatás során mindig teljes névvel mutassuk be őt, az üzleti életben pedig a pozícióját (beosztását) is mondjuk. Amennyiben úgy érezzük, a beosztás elnevezése nem elég informatív, röviden, az adott üzleti kapcsolatban betöltendő szerepét is elmondhatjuk. (Azt természetesen tárgyalásstratégiai szempontból érdemes előtte végiggondolnunk, hogy mennyire legyünk „bőbeszédűek”.)
5. Profi tippek a könnyed társalgáshoz

   Az üzleti megbeszélések, ebédek, konferenciák természetes része a könnyed társalgás (small talk), amely látszólag nem az üzletről szól, ám erre is igaz Michael Corleone mondása „Ez nem személyes, ez szigorúan üzlet.” Szakértőnk segít, miről és hogyan érdemes beszélgetni könnyed, üzleti társalgás során és mi az, amit inkább felejtsünk el.
   A bemutatás legyen mindig rövid és informatív, az élethelyzetnek megfelelő olyan információkkal, amellyel közelebb hozhatjuk a feleket egymáshoz és az információ lehetőséget ad a beszélgetés elkezdésére. (A munkatársnőnket például ne úgy mutassuk be az üzleti partnerünknek, hogy „mindig nagyon csinos”, hanem úgy, hogy „aki az XY kérdésekben tud önöknek segíteni”.)
6. A bemutatás gyakran kézfogással jár. Érdemes odafigyelni, mert ezt a gesztust a „kitüntetett pozícióban” levő fél kezdeményezheti. (És nem mindegy, hogyan.)
7. A bemutatás „szertartása” alatt (legyünk akár a bemutató, bemutatottak, vagy akinek bemutatnak valakit) mindvégig felváltva tartsuk a szemkontaktust mindkét féllel. Ügyeljünk arra, hogy nonverbális gesztusainkkal is nyitottságot tükrözzünk, és - természetesen -, mosolyogjunk.
8. Ha a bemutatás során már mondták a nevünket, a kézfogás során már nem kell bemutatkoznunk (azaz nem kell elismételni a nevünket). Elegendő, ha csak kezet fogunk, mosolygunk, - amennyiben erre nem került még sor - üdvözöljük egymást. A kapott információk alapján pedig elkezdhetjük a beszélgetést.
9. Kerüljünk el egy gyakori bakit!

Érdemes hát minél gyakrabban élnünk a bemutatás elegáns gesztusával és egy olyan képességet sajátítunk el, amely itthon különleges adottságnak számít, külföldi partnereink pedig elvárják tőlünk. Ha pedig eleinte aggódunk azért, mert tartunk tőle, hogy esetlenek leszünk, emlékezzünk Francois Lelord gondolatára: „Egy új ismeretség a legszebb ajándék, amit adhatunk valakinek.

dr. Erdős Zsuzsanna üzleti etikett tanácsadó és coach www.erdosetikett.hu