Az ingatlanok művelés alóli kivonásával kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló javaslat indoklása szerint a zártkerteknek eredetileg a mezőgazdasági termelő funkciót szánták, ahol a családok előállíthatták a saját maguk számára szükséges élelmiszereket, így a pótlólagos jövedelemtermelés színhelyei voltak. A gyakorlatban sokféle terület kapott zártkerti besorolást:szőlő- és gyümölcsültetvények, elhagyott bányatavak környéke, település közeli hegyoldalak, kenderföldek, szántó területek. Idővel a zártkertek mezőgazdasági funkciója háttérbe szorult, és az üdülőfunkció került előtérbe, különösen az üdülőkörzetekben.
A területek rendkívül sokfélékké váltak, míg a szabályozás túl általános maradt. A 2014. május 1-jével hatályba lépett magyar földforgalmi szabályozás a zártkerteket a földekre vonatkozó szabályok alá rendelte. Ha a zártkert tulajdonosa értékesíteni szeretné ingatlanát, akkor a földforgalmi törvény szerint kell eljárnia, ha a földterület művelési ága szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, nádas, erdős és fásított terület. A mezőgazdasági funkciójukat elvesztett zártkertek vonatkozásában ugyanakkor ez teljesen indokolatlan.
Korábban egy 2015-ös törvény lehetővé tette, hogy – átmenetileg – 2016. december 31-ig a tulajdonos kérhesse az ingatlan-nyilvántartásban zártkertként nyilvántartott ingatlana művelési ágának művelés alól kivett területté történő átvezetését, azaz ne minősüljön termőföldnek. Jellemzően nem nagy területű, egyenként néhány száz négyzetméteres hobbitelkekről van szó, amiből azonban országszerte sok van. Ezeket a földeket a valóságban már nem művelik, ingatlant, lakóházat építettek rájuk, de továbbra is szőlőként vagy gyümölcsösként tartják nyilván azokat a földhivatalokban.
A zártkerteknél jelentősen nehezíti az adásvételt, hogy termőföldnek minősülnek, így egyes adásvételek akár egy évig is elhúzódhatnak. Az átminősítés lehetőségével sokan éltek, így érdemes a határidőt egy évvel meghosszabbítani az adásvételek megkönnyítése érdekében is.
