A zálogházak évszázadok óta az életünk részei: a pozsonyi zálogházat (a mai BÁV jogelődjét) például 250 évvel ezelőtt, 1773-ban alapították. Azokban a kezdeti időkben az intézmény célja elsősorban az uzsora visszaszorítása és a rászorulók megsegítése volt, ám a szerepe és az elzálogosított tárgyak köre folyamatosan alakult aszerint, hogy az adott időben mi volt éppen „értékes”.
Konyharuhából vacsora
Az 1900-as évek elején jelentősen megnőtt a zálogházak forgalma, folyamatosan bővült, és az évszakoknak megfelelően is változott a zálogtárgyak köre. A szocializmusban például a ruhaneműk olyan értéket jelentettek, melyre a lakosság előszeretettel gondolt zálogtárgyként: ősszel és télen a nyáriruháktól, nyáron pedig a vastag, téli holmiktól, bundáktól és szőrmétől váltak meg könnyebb szívvel ideiglenesen az emberek.
Egy igazán megható történet is fennmaradt ebből az időszakból: a második világháborút követően tért be az egyik zálogfiókba egy idősebb hölgy, kezében két konyharuhával. A viharos történelmi pillanatban az volt az egyetlen értéke, amelyért akkor pont annyi pénzt kapott, amiből egy szelet húst tudott vásárolni, hogy vacsorát készítsen a katonaságból hazaérkező fiának.
Nyugati kényelem
A zálogfiókokban azok a nyugati árucikkek is fellelhetők voltak, amelyekhez a szocializmus alatt szinte lehetetlen volt hozzájutni. Sok magyar család a BÁV-nál szerezte be az első farmernadrágját, mikrohullámú sütőjét, hifitornyát vagy színes televízióját, melyek szintén hatalmas értéket jelentettek abban az időszakban. Nyáron kelendőek voltak a kempingholmik, táskarádiók és a kerékpárok is.