Az egyik főzőiskola és rendezvényközpont munkatársától a HR Portal megtudta, egyre több cég szeretné meglepni alkalmazottait egy különleges csapatépítő programmal. Erre - szerintük - tökéletesen alkalmasak a főzőprogramok. Ez több szempontból is elgondolkoztató. Egyrészt, hogy ilyen élményszerű tréningekre ismét költenek a cégek, különösen az eltörölt szakképzési hozzájárulás és az elhúzódó gazdasági válság fényében. Másrészt, hogy ezen programoknak közösségformáló erőt tulajdonítanak. De vajon javítják-e a kommunikációt, összekovácsolják-e a csapatot, növelik-e a motivációt és a hatékonyságot a csapatépítő tréningek vagy éppen ellenkezőleg, inkább eltávolítják a munkatársakat, miként azt egy brit tanulmány állítja.
Haszontalan, öncélú tevékenység
A vállalatok csapatépítés címén elviszik a dolgozókat gokartozni, vacsorázni, vadvízi túrára, sziklát mászni, amelyek során egy közös élményben van részük, amely javíthatja az összetartást. Ugyanakkor az irodába visszatérve kiderül, minden maradt a régiben és a szervezeti problémákon nem javított - tapasztalja Lővey Imre, a Concordia Szervezet- és Vezetésfejlesztési Kft. ügyvezetője. Kiemeli: különbséget kell tenni készségfejlesztő és csapatépítő tréning között.
Előbbi elsősorban a résztvevők valamilyen személyes készségét (pl. kommunikációs készséget vagy konfliktuskezelést) fejleszti, amely jól jöhet a csapatmunkához. A csapatépítő tréning lényege azonban az, hogy általa a csapat együttesen nagyobb teljesítményt nyújtson, a csapattagok jobban tudják egymást támogatni szervezetileg és egyénileg, vagyis az ilyen tréningnek a teljes vállalat teljesítményére ki kell hatnia - emelte ki. Úgy látja, a csapatépítő tréningekre vonatkozó szabályozásra való törekvés teljesen reménytelen, bár azt azért hozzátette: nem lenne haszontalan, ha kialakulna egy szakmai egyetértés, hogy mit értünk csapatépítés alatt. A Concordiánál olyan kombinált programot értenek ez alatt, amely tartalmaz workshop- és tréningelemeket is.
Nem kötelező, de melegen ajánlott
A Munkatörvénykönyve 103. paragrafusa a munkáltató utasításadási jogához igazítja a munkavállaló munkavégzési kötelezettségét. „Álláspontunk szerint ezen általános alapelven túlmenően nevezett jogszabályhely (4) bekezdéséből áttételesen akár a csapatépítés kötelező jellege is levezethető, annyi azonban minden gyakorlatból ismert példában igaz, hogy a munkáltató ezt jellemzően nem opcionális (azaz bár nem szigorúan kötelező, de legalábbis elvárt) rendezvényként hirdeti meg és költségeit is jellemzően teljes körűen állja. Az oldottabb légkör és a kötetlenebb napirend dacára ezeket az alkalmakat a munkáltató a rendes üzemmenet, azaz valahol a munkavállalók munkavégzése részeként kezeli. A fentiek alapján tehát a csapatépítésre vagy a munkavállalók rendes napi (fizetett) munkaideje helyett, vagy azon kívül (az esti órákban és/vagy a hétvége folyamán) kerül sor, azon azonban a rendezvény oldottabb légköre sem változtat semmit, hogy a munkáltatói kezdeményezésre tekintettel a tartam túlórának minősíthető, még akkor is, ha ezen alkalmak tényleges túlóraként történő elszámoltatásával a legritkább esetben sem találkoztunk.
Amennyiben a rendezvényre munkaidőn belül kerül sor, úgy a csapatépítés gyakorlatilag a rendes napi munkahelyi munkavégzés helyébe lép, amelyre nézvést a munkáltatót legfeljebb a munkavállaló összekészülése szempontjából terheli valamiféle (együttműködési kötelezettségen nyugvó) előzetes tájékoztatási, meghirdetési kötelezettség. Formális határidőhöz kötött előzetes értesítés a munkáltatót álláspontunk szerint viszont akkor sem terheli, ha a csapatépítő rendezvény akár a napi munkaidőt meghaladóan, akár a heti pihenőidő rovására minősülne túlórának. Végszóként elmondható, hogy ezt a munkajogilag továbbra is marginálisan kezelt jogintézményt az új Munka Törvénykönyve sem érdemesíti külön rendelkezésekre - mondta a HR Portálnak Göndös Gábor, a CMS Cameron McKenna munkajogásza
