A vállalkozásoknak a Polgári Törvénykönyv 2013. július 1-jei módosítása óta komoly fejtörést okoz a behajtási költségátalány helyes kezelése. Ezt a 40 eurónak megfelelő forintösszeget elméletileg a késedelmesen fizető vállalkozásoknak kell megfizetniük a hitelezőiknek. (Márpedig ha késünk, akkor sokat késünk.) A problémát az okozza, hogy az esetek többségében ez valóban csak elméleti kötelezettség: a hitelezők nem igénylik, az adósok ténylegesen nem fizetik meg, de ennek ellenére a kötelezetteknek könyvelniük kell. Ez azonban jelentősen torzíthatja a kimutatott eredményt, egyes esetekben az egyébként jól működő vállalkozásokat papíron akár veszteségbe is fordíthatja, ami a legrosszabb esetben akár tulajdonosi pótbefizetést is vonhat maga után.

A behajtási költségátalányra vonatkozó magyar szabályozás szerint a 2013. március 16-át követően megkötött szerződések esetén a késedelmesen fizető fél köteles megfizetni a késedelmi kamaton túl a behajtással kapcsolatos valós vagy vélelmezett költségeket is. Ennek mértéke – a megkésett összeg nagyságrendjétől, a behajtással kapcsolatosan felmerült tényleges költségektől és a késedelmi időszak hosszától függetlenül – legalább 40 eurónak megfelelő forintösszeg, amelytől a felek csak felfelé térhetnek el. A felek közti szerződések költségátalányt kizáró rendelkezése automatikusan semmisnek minősül. A behajtási költségátalányt a gazdálkodó szervezetek közötti szerződések és közbeszerzések esetén kell alkalmazni, magánszemélyekre nem vonatkozik – figyelmeztet a LeitnerLeitner adótanácsadó és könyvvizsgáló iroda blogjának legfrissebb bejegyzése.

Ez az összeg a késedelembe esés napjától külön, erre vonatkozó fizetési felszólítás hiányában is megilleti a hitelezőt. Számviteli szempontból tehát a behajtási költségátalány tartozásnak minősül, azt egyéb ráfordításként és kötelezettségként kell a kötelezett könyveiben rögzíteni. Akkor is, ha a jogosult azt ténylegesen nem is követelte az adóstól, hiszen a fizetési kötelezettség a jogszabály alapján a késedelembe esés tényével beáll.

Le kell mondani róla, de ez is csak félmegoldás

Arra azonban van lehetőség, hogy a jogosult a behajtási költségátalányról nyilatkozatban lemondjon, ennek nem lesz sem ajándékozási sem egyéb illetékvonzata, valamint a NAV sem fogja hiányzó bevételnek tekinteni a jogosultnál és nem állapít meg adóhiányt.

A behajtási költségátalány számviteli elszámolása egyébként megegyezik a késedelmi kamatokéval. E szerint a késedelembe esett félnek az üzleti évre jutó késedelmi kamatot és költségátalányt kötelező elszámolnia, és a beszámolójában az egyéb ráfordítások között kimutatnia attól függetlenül, hogy azt (még) nem fizette meg. A jogosult ezzel szemben az egyéb bevételek között csak azokat az összegeket szerepeltetheti, melyet az adott vagy az azt megelőző üzleti évekre vonatkozóan pénzügyileg is megkapott. A behajtási költségátalány után nem kell áfát fizetni.

Első pillantásra a 40 eurós összeg nem tűnhet soknak, de nagy mennyiségű, akár egynapos késéssel fizetett számla esetén a költségátalányok összege már több 10 millió forintot is elérhet. Ugyan ezt a tételt valójában nem kell kifizetni, de egy ilyen nagyságrendű összeg már jelentősen ronthatja/torzíthatja egy cég éves eredményét. Elképzelhető, hogy csak e miatt válik egy vállalkozás veszteségessé, vagy kell pótbefizetést teljesíteniük a tulajdonosoknak.

A kötelezetteknek érdemes tehát először megvizsgálniuk a szerződéseiket, és kivenni azokat a számlákat, amelyeket még 2013. március 16-át megelőző szerződések alapján állítottak ki feléjük, ugyanis ezeknél nem kell felszámítani a behajtási költségátalányt. Második lépésben nyilatkoztatniuk kell ügyfeleiket arról, hogy lemondanak erről az összegről, mert így bár könyvelni kell a kötelezettséget és a lemondást is, de legalább az eredményt nem fogja rontani. Tehát csak azokat kell ráfordításként figyelembe venniük, amelyekről nem sikerült nyilatkozatot szerezniük. Ebből persze jól látszik, hogy a lemondó nyilatkozat is csak fél megoldás, mert rengeteg munkát jelent a könyvelés szintjén.

A magyar szabályozás ugyan uniós irányelven alapul, de a hazai törvényszöveg szigorúbb, mint a nemzetközi norma, ezért elvileg lenne mód arra, hogy könnyítsenek a szabályokon. Az irányelv szövege szerint ugyanis a tagállamoknak csak azt kell biztosítaniuk, hogy amennyiben kereskedelmi ügyletekben késedelmes fizetés történik, a hitelező jogosult legyen az adóstól legalább 40 euró összegű átalány megfizetését követelni. A jogosultság azonban nem egyenlő a kötelezettséggel.

Ezt a módosítást már 2014 januárjában felvetettük a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékeseinek, azóta pedig – felismerve ezt a helyzetet – több szakmai szervezet is az igazságügy miniszterhez fordult az ésszerű módosítás érdekében. Így reméljük, hogy a jelentős adminisztrációs teherrel járó, a valóságtól eltérő, torz képet tükröző eredmény-kimutatáshoz vezető szabályozás hamarosan változni fog.