Nem volt egy hosszú ülés: alig fél órába telt, amíg az EU 27 tagállamának vezetői és Theresa May brit kormányfő aláírták a kilépés egyezményt és a politikai nyilatkozatot. Erre a pillanatra azonban pontosan 884 napot (a Brexit népszavazás óta) kellett várni és még a legutolsó pillanatban is úgy tűnt, hogy elbukik a megállapodás. Azonban a spanyol-brit egyezséggel Gibraltár kérdésében az utolsó (előtti) akadály is elhárult a megállapodás elől, így Nagy-Britannia most már biztosan elhagyja az Európai Uniót.
A már dél körül véget ért találkozót lezáró sajtóértekezleten Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy nem csupán a lehető legjobb, de egyben az egyetlen lehetséges megállapodást sikerült tető alá hozni, „ok azonban nincsen ünneplésre ezen a rendkívül szomorú napon”. Kiemelte, hogy ez a szerződés a legjobb mindkét fél, az Egyesült Királyság és az Európai Unió számára egyaránt. Hozzátette ugyanakkor, hogy a munka nagy része, a jövőbeli kapcsolatok kialakítása még hátra van.
Juncker azon meggyőződésének is hangot adott, hogy a londoni törvényhozás "bölcsen" jóvá fogja hagyni a megállapodást, azonban leszögezte, hogy a szerződés akkor sem tárgyalható alapjaiban újra, ha ez nem így történik. A kiválási megállapodásról ugyanis még a brit parlamentnek is szavaznia kell, ennek kimenetele viszont közel sem egyértelmű, sőt az elutasítás tűnik valószínűbbnek. (Ebben az esetben Nagy-Britannia harmadik országnak minősül majd.)
Jobb a szomorú bizonyosság, mint a bizonytalanság
A parlamenti szavazás azonban a brit sajtó reggeli véleménye szerint nem biztos, hogy bukásra ítéltetett. Theresa May kész helyzet elé állította Nagy-Britanniát, vagy ez a „deal” vagy nincs megegyezés és jöhet a gazdasági katasztrófával felérő, védőháló nélküli kiesés az EU-ból – vagy a referendum megismétlése. A Times reggeli kiadásának vezércikke szerint „azok a képviselők, akik a megállapodás ellen szavaznak, egy új referendum mellett is letszik a voksukat és fel kell tenniük a kérdést, hogy annak eredménye vajon mi lehetne ezek után.”
Hasonlóan vélekedett Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem docense hétfőn az M1 aktuális csatornán. „Ha a brit parlament nem fogadja el a megállapodást a kiválás feltételeiről, akkor Nagy-Britannia kiesik az Európai Unióból. Ebben az esetben nem lesz átmeneti időszak, március 30-ától a britek a saját szabályaikat tudják alkalmazni, viszont nem férnek majd hozzá a közös piachoz és a közös szolgáltatási rendszerekhez, valamint megszűnik a befolyásolási képességük is. Theresa May brit miniszterelnöknek elvileg ugyan lenne három hete, hogy új megállapodás-tervezetet készítsen, de az EU leszögezte, hogy nem nyitja újra meg a tárgyalásokat” - tette hozzá.
Hogyan tovább?
A továbbiakban most minden szem a brit Parlamentre szegeződik. Ha a képviselők rábólintanak a tervezetre, akkor március 31-én Nagy-Britannia két éves átmeneti időszakkal kilép az Európai Unióból. Ez azonban még kétséges. Theresa May-nek „technikai” többsége van az alsóházban, (13 fő), tehát szüksége van koalíciós partnereire. Közülük azonban a tíz főt delegáló északír „Democratic Unionist Party” (DUP) a megállapodás egyik leghangosabb ellenzője, miközben May-nek a saját pártján belül is lázadással kell szembenéznie, eddig 88 tory képviselő jelezte, hogy a megállapodás ellen szavazna.
Ha May nem tudja kézben tartani pártját és elveszíti a szavazást, előfordulhat, hogy új kormányfőt kell találnia Nagy-Britanniának. Ez azonban hetekbe kerülne és az új kormányfő sem tehetne mást, mint Theresa May: elfogadná az EU-ajánlatát. Ezért ennek a forgatókönyvnek csekély a valószínűsége. Nem kizárható az sem, hogy új, előrehozott választások kiírására is sor kerülhet. Ez a legnagyobb ellenzéki párt, a Labour (Munkáspárt) legfőbb reménye. Ez azonban a tory-knak nem áll érdekében, hiszen a választásokat szinte bizonyosan hatalmas többséggel az ellenzék nyerné.
Sokszor felmerül a sajtóban annak a lehetősége is, hogy a Parlament felülvizsgálhatná a Brexitet. Ez a lehetőség azonban csak elméleti. Mind a kormányzó tory-k, mind a Munkáspárt kifejezésre juttatta, hogy tiszteletben tartja a Brexit-referendum végeredményét. Kétséges, hogy ennek a vállalásnak felülbírálására sikerülne összeszedni a kellő többséget, hiszen ez a támogatók politikai pályájának végét jelentené.
Szintén gyakran felmerül egy újabb referendum megrendezése is. A felmérések szerint a brit szavazók elsöprő többsége támogatná egy újabb népszavazás kiírását és most jó eséllyel a „maradók” azaz a Brexit-ellenesek nyernének. Ehhez azonban legalább 24 kormánypárti képviselő támogatása kellene – most pedig nem ez a helyzet. De ha ki is írnak a referendumot, - már ha sikerül tisztázni, hogy miről is írják ki, mert vagy a Brexit-megállapodást, vagy magát az egész Brexitet kellene újra megszavaznia a briteknek, - legalább egy hónapba kerülne annak megrendezése, - ennyivel is tolódna a végleges döntés a Brexitről.
A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Theresa May először elveszíti a szavazást. Megnő a „no-deal exit” esélye, a font zuhanni kezd, a közhangulat a megállapodás ellenzői ellen fordul. A gazdasági és társadalmi oldalról érkező nyomást kihasználva May meggyőzi pártjának képviselőit, koalíciós partnereit és talán néhány ellenzékit is rá tud venni, hogy megszavazzák a megállapodást. Így Nagy-Britannia március 31-én a jelenlegi egyezséggel léphet ki az unióból.
- az egyezmény egyszer és mindenkorra véget vet az EU-állampolgárok megkötések nélküli betelepülésének, ugyanakkor garantálja a már az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok jelenlegi jogosultságainak további érvényesülését,
- előirányozza egy olyan új szabadkereskedelmi térség létrehozását az EU-val, amelyben nem lennének vámok, illetékek, egyéb pénzügyi terhelések és mennyiségi korlátozások,
- újnak tűnő elem az alternatív lehetőségek léte a határőrizetben annak érdekében, elkerülhető legyen az Észak-Írország és az EU-ban maradó Ír Köztársaság közötti 499 kilométeres határszakaszon a hosszú évek óta nem létező fizikai ellenőrzés visszaállítása,
- a kilépés után az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti jövőbeni megállapodások területi hatálya nem fog kiterjedni Gibraltárra, az Ibériai-félsziget déli csücskén fekvő 6,5 négyzetkilométernyi brit területet érintő kérdésekben csak Spanyolország előzetes hozzájárulásával állapodhat meg London és Brüsszel, azaz Spanyolország lényegében vétójogot kap.