Legalább visszaköszön a reformszövetségi indítványok egy része a Széll Kálmán tervben - jegyezte meg az autentikus szakember, Palócz Éva az államháztartás kiadásainak csökkentését szorgalmazó kormányzati programot kommentálva. A Kopint-Tárki vezérigazgatója - egyike volt a reformszövetségi ajánlások papírra vetőinek - az intézete készítette konjunktúrajelentést bemutató március 23-i tájékoztatóján sok más makrogazdasági tényező részletezése mellett a pénzpiaci történésekről, az ott tapasztalható roppant óvatos optimizmusról, az állampapírokat intenzívebben vásárló külföldi befektetőkről, s egyáltalán nem mellékesen a banki kilátásairól adott képet hallgatóságának. A pénzintézetek helyzetét értékelve arra kereste a választ az előadó, hogy vajon lesz-e elég hitelforrás a bankoknál, hiszen 2010-ben negyedére csökkent a nyereségük, s pozícióik az idén is hasonlóan kedvezőtlenek maradnak a rájuk kirótt bankadó miatt.
Egyetlen esély az uniós forrás
Az könnyen igaz lehet, hogy a valóban nagy cégek, amennyiben beruházásokba kezdenek Magyarországon, nem hazai bankokkal finanszíroztatják magukat. Palócz Éva a kis és középvállalkozásokat félti, nem minden ok nélkül, számukra jóval kedvezőtlenebbek a hitelfeltételek. Az egyetlen esélyük az uniós források megpályázása például a Széchenyi tervben. Ehhez egy adalék: maguk a kkv-k sem kapkodnak hitelek után, csak nagyon indokolt esetben tesznek kísérletet arra, hogy bankokkal finanszíroztassák tevékenységüket. A Kopint-Tárki konjunktúrajelentésében egyébként is szinte külön fejezetnek számít a beruházások helyzete. Palócz Éva nagy különbségeket lát az állami, illetve a magánberuházások alakulásában, az előbbieket ugyanis rendkívül nagy ingadozásokról tanúskodnak. Az egyik évben még 20 százalékos növekedést lehet mérni, a következőben pedig akár 20 százalékos csökkenést. Ezt a kilengést a magángazdaság szereplői - e cégek hajtják végre az állam beruházásait - képtelenek követni, hiszen a megnövekedett feladatokra kiépített kapacitásaikat a következő időszakban nem tudják kihasználni, s nagyon könnyen csődbe jutnak. Ami a beruházási előrejelzést illeti, a Kopint 2,5 százalékos növekedést vélelmez, de hozzáteszi, hogy a bázis eleve alacsony. A versenyszektorban - vélik - mindenesetre a jó nemzetközi konjunktúra és a magyarországi költségelőnyök kihasználásának szándéka számottevő beruházás-növekményt tenne lehetővé. Nem lehet azonban tudni, hogy az ágazati adók milyen negatív hatást fejtenek ki a külföldi vállalatok beruházási tevékenységére. Az szinte bizonyos - olvasható a jelentésben -, hogy az adó által közvetlenül érintett ágazatok beruházásai csökkenni fognak.
A konjunktúra intézet fenntartja a 2011-re vonatkozó előrejelzését a GDP 3 százalékos bővüléséről, nota bene: lefelé mutató kockázati tényezőket lehet vélelmezni. A kommentár is figyelmeztető, Magyarország estében ugyanis - Ír- és Görögország mellett - a válság nagyon súlyos hatása még távolról sem kompenzálódott a 2010-es növekedéssel. Az elmúlt időszak egyik különlegességének tekinthető a magánfogyasztás alakulása, illetve növekedésre gyakorolt hatása. Bizonyosnak látszik, hogy a háztartások jövedelmei az idén számottevően nőni fognak, egyebek között az adóintézkedések eredményeként mintegy 400 milliárd forint plusz jövedelem marad a lakosságnál, s állítólag eléri a 300 milliárdot az állami nyugdíjrendszerbe visszavezetett embereket megillető reálhozam. Ezek az elemek egyszeri növekedést feltételeznek, de a normál béremelésnek is észlelhető hatásával kell számolni. A Kopint szakértői szerint azonban nem lehet precíz véleményt kialakítani arról, hogy az akar 1000 milliárd forintot is kitevő jövedelem többletet mire használják a háztartások. A klasszikus lehetőségekre - például a fogyasztásra, megtakarításra - éppen úgy tippelni kell, mint arra, hogy például hitelek visszafizetésére kerülhet sor. A növekedés fő húzóereje tavaly a nettó export növekedése volt. Azt lehet feltételezni, hogy az idén az exportvolumen növekedése és az importvolumen bővülése szerényebb mértékű lehet, mint volt 2010-ben, de az exportnak az importnál gyorsabb lehet a növekedése.
Áfacsökkentés nem megoldás
A konjunktúra intézet adatai közül érdemes kitérni az inflációra vonatkozókra. A múlt év egészében, s az idei eddigi hónapokban is az élelmiszerár emelkedése volt a pénzromlás legfőbb oka, 2010-ben 4,9 százalék volt az infláció, az idén 3,9 százalékkal számol az intézet, ugyancsak a dráguló élelmiszerek, energia, és közszolgáltatások miatt. (Palócz Éva szerint az a köztudatba bedobott minapi hír, hogy az élelmiszerek áfáját esetleg egységesen 5 százalékra vinnék le, nem tűnik szerencsés elgondolásnak. Főleg azért, mert jövőre is kellenek áfa-bevételek.)
Kopint-Tárki a nemzetközi kilátásokról általában kedvezőtlenebb trendeket fogalmaztak meg, mint tették azt a korábbi elemzéseikben. A Kopint szakértője, Nagy Katalin a világgazdasági kockázatok általános erősödéséről adott számot, hangsúlyozva, a múlt évben nem kellett számolni sem a Japánt ért természeti katasztrófa következményeivel, sem a líbiai folyamatokkal. Mindenesetre nem várhatók a tavalyihoz hasonló viszonylag kedvező teljesítmények, csak lassuló növekedésre van esély. Kivételek persze vannak, a feltörekvő országok jóval jobb pozíciókat mondhatnak magukénak, Kínát és Indiát változatlanul erőteljes fejlődés jellemezheti.
A nyersanyagpiaci ártrendek nagy bizonytalanságokat jeleznek, illetve az ipari fémkereslet növekedése éppen úgy valószínűsíthető, mint a nemesfémek piacának növekvő kockázata. A nyersolaj árnövekedése folytatódni látszik, bár nem annyira a líbiai események, mint a spekuláció miatt. Nem indokolt a 110-120 dollárnál magasabb ár, ám a prognózisok általában többről szólnak. Végül is a maginfláció alacsony maradt mind az USA-ban, mind az euro-zónában. De az energiaár, az élelmiszerár felfelé mozdítja el az inflációs nyomást.
