Jelenleg becslések szerint 170 ezer Y generációs cégtulajdonos-vezető található hazánkban (általában az 1980 és 1995 között születetteket tekintik e generáció tagjainak), közülük mind többen néznek anyai vagy apai örömök elé. Egy baba születése azonban nemcsak a család életét változtatja meg, hanem egy cég működésében is változásokat idéz elő. Kun Szabolcs az Arenim Technologies egyik alapítójának családja decemberben lett gazdagabb egy új jövevénnyel, de a cég többi dolgozója sem „tétlenkedett”. Hogyan boldogul egy vállalat az Y generációsok babáival?
– Nagyon. De nem akkor, amikor megérkezett, hanem már áprilisban, amikor a feleségemmel megtudtuk, hogy mit kapunk karácsonyra. Az én agyam ott indult be, akkor kezdődött a szemléletformálás. Ahhoz, hogy gyermeket vállaljunk, egy jól felépített szervezetre volt szükség, olyan cégre, ami jobban megfelel a családos munkavállalók igényeinek. Nem mi voltunk ugyanis az egyetlen babát váró család, fél év alatt öt kicsi született. Tehát nem csak nálam merült fel az igény. Eddig ugyanis képesek voltunk magunkat a „csúcsra” terhelni, de ha gyermeked van, akkor ez nyilván nem egy fenntartható modell. Nyilván vannak és lesznek is olyan időszakok, amikor szorít egy projekt, de fontos, hogy tudd, hol van a vége. A saját példámat tekintve, az elmúlt évek napi 12-14 órás munkanapjaival, beleértve a hétvégéket is, ez azért hosszú távon gyerek mellett nem fér bele.
Tehát elkezdtétek családbaráttá formálni a céget. Miben nyilvánult meg ez a gyakorlatban?
– Az én esetemben először is megkezdődött egy középvezetői réteg kinevelése. Olyan emberek, akiknek szélesebb felelősséget adtunk, hogy ne nekünk kelljen mikromenedzselni a teljes működést. Visszavettem az intenzív életből is. A munka ugyanis nem csak abból áll egy cégvezetőnek, hogy ül az irodában. Csaknem minden este volt valamilyen elfoglaltság, networking, üzleti vacsora, valamilyen esemény. Most már nagyon tudatosan erősen szelektálom a programjaimat, és nem is hagyom elnyúlni őket. Ha valaki délután öt és hat között jön hozzám egy találkozóra, akkor háromnegyed hatkor már éreztetem vele, hogy én hatkor mennék. Igaz, nehezebb is hozzám bejutni, mindenképpen jó indok kell hozzá. De nem csak itt tudott elnyúlni egy-egy program. Korábban elfordult, hogy a hivatalos cécó után elmentünk még egyet sörözni. Most már tízkor az óránkra nézünk, és indulunk haza. Kezdő mérnökként nem értettem a harmincas kollégákat, akik tízkor leléptek egy vállalati buliról. Most már tudom, hogy miért voltak fegyelmezettebbek.
– Egyrészt nagyon korrekt erőforrás-tervezést üzemeltetünk, amivel tervezhetővé válik a munkaidő és a feladatok. Elérhetővé vált a home office lehetősége is. De a legfontosabb a hozzáállás. Nem szólunk meg egy kollégát, ha délután dolga van. Persze, fontos a munka, és fontos a vállalat, de a saját családnak kell lennie a legfontosabbnak. Megértjük, hogy ez komoly változás, megváltoznak a prioritások.
Sok vállalatvezetőt a hideg is kirázna arra a gondolatra, hogy nem túlóráztatja az embereit.
– Hogy legyek hiteles vezető, ha nem tudom úgy szervezni a céget, hogy az hatékonyan működjön anélkül, hogy kitaposnám az emberekből a lelket? A cég akkor lehet sikeres, ha képes közösségként működni, és egy-egy dolgozó nem csak egy-egy számsor egy nagy Excel-táblában. Ettől még nem lesz lazaság, dolgozni ugyanúgy kell, de azért lehetünk egymásra tekintettel.
Be is hozzák a babákat a szülők?
– A legtöbb baba még nagyon kicsi, de egyébként igen, egyre gyakrabban vannak itt babák. Ott még nem tartunk, hogy bölcsődét kellene üzemeltetnünk, de egyáltalán nem zárkózom el a gondolattól, hogy ha szükség lenne rá, akkor legyen gyerekfelügyelet.
Te is hoztad már be a babát?
– Igen, pont a minap adódott egy olyan helyzet, hogy a feleségemnek el kellett mennie a szüleihez, így aznap ő vitte az autót, én hoztam a babakocsit. A péntek reggeli konferenciahíváson így végig ott volt a kicsi, és úgy láttam, hogy nagyon tetszett neki a fejlesztési vezetőnk prezentációja. De egyébként is hálás vagyok minden percért, amit a kisfiunkkal tölthetek, én is ugyanolyan része akarok lenni ennek a kalandnak, mint a feleségem.
A családos dolgozók jól járnak ezekkel a változásokkal, de mit szólnak azok, akiknek nincs, vagy még nincs családjuk?
– Azt hiszem, ők is látják, hogy nálunk hosszú távon számítunk az emberekre, és ez egy olyan vállalat, ahol vállalhatsz babát, mert nem kell napi 12 órában dolgoznod. Ha azok a kollégák nem stresszesek, nem panaszkodnak arra, hogy a cég szétszedi őket, akárhonnan nézzük, pozitív élmény a többi kollégának is. Tehát erre tudsz építeni egy családtd, mert biztos lehetsz abban, hogy tudod majd szinkronizálni a munkádat és a gyermeknevelést.
Mit tesz igazán családbaráttá egy vállalatot?
– Erre egyszerű a válasz: kevesebb duma, több igazi vállalás. Ne a külcsínnek akarjunk megfelelni. Mi nem mondvacsinált előnyöket akarunk, amiből nem tudsz magánemberként a családoddal profitálni, felesleges hétvégi családi napokat szervezni. Adja meg a cég a munkavállalóinak azt a hátteret, amire lehet egy családot alapozni anyagi és „life work ballance” szempontjából, és legyen a családjukra, életükre fordítható szabad idejük, hogy koncentrálhassanak életük legfontosabb projektjére, a magánéletükre és a családjukra.
