Az innovációs képesség azonban nem terem a fán, igenis foglalkozni kell vele a cégen belül? A válasz egyszerű és egyértelmű, mégis rengeteg cégnél elsikkad, még akkor is, ha szóban mindent meg is tesznek azért, hogy innovatív cégnek tűnjenek. Egy cég innovatív képessége ugyanis a dolgozóinak tudásából és tehetségéből fakad, azon erőfeszítéseikből, hogy a tudást és képességeket építsenek. (Nálunk különösen fontos kérdés az innováció serkentése, mert a régiónk erősen lemaradt az innovációs versenyben.)
Ám bármennyire is egyszerűnek hangzik ez az elvárás - jó előtanulmányok és folyamatos képzés - a legtöbb cégben háttérbe szorulnak ezek az elvárások. Az innováció közben maga is iparággá vált, egyre több cég nyújt termékeket és szolgáltatásokat, melyekkel - a reményeik szerint - a cégek kreatívabbak, invenciózusabbak és egységesebbek lesznek. Ezek a szolgáltatók nem tesznek mást, mint arra bátorítanak, hogy az ügyfélkörükbe tartozó cégek lássanak a saját erőforrásaikon túlra is és bátran merítsenek ötleteket és megoldásokat külső forrásokból is. (Megéri beruházni az innovációba, mert az bárhol jó stratégia lehet egy vállalkozásnak.)
Csakhogy mindeközben a cégvezetők megfeledkeztek egy rendkívül fontos követelményről - ezek az eszközök és szolgáltatások csak akkor működnek, ha a csapat, melynek segítségére sietnek, eleve elég innovatív (és befogadó). A legtöbb esetben ugyanis a már meglévő innovatív szürkeállományt stimulálják, hogy a segítségükkel új ötleteket generáljanak és azokat valós bevétellé konvertálják. Hiába állnak rendelkezésre szolgáltatók miriádjai, ha a cégvezetés nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy megértse, rendszerezze és integrálja a kívülről jövő megoldásokat.
Vagyis még mielőtt egy cégvezető bármilyen külső innovációs forráshoz fordulna, kénytelen előbb a munkatársak oktatásába invesztálni. Méghozzá két módon. Egyrészt meg kell róla bizonyosodnia, hogy a munkába álló alkalmazottai valóban értenek a szakterülethez, amivel foglalkozni fognak, vagy legalábbis megvan minden képességük a gyors és hatékony beilleszkedéshez, betanuláshoz. A legtöbb iparágban a fejlődés rendkívül gyors, a tudás lemorzsolódása pedig a képességek lemorzsolódásához vezet és egy idő után az alkalmazott már nem lesz képes hatékonyan ellátni a munkáját.
Másrészt a cégeknek igenis be kell ruházniuk innovációs tréningekbe. Bármilyen meglepő, az, hogy valakinek potenciálisan hasznosítható ötletei születnek és azokat pénzzé is tudja váltani, nem istenadta tehetség, hanem elsajátítható képesség - vagy legalábbis fejleszthető. Sőt mi több, a legtöbb képességhez hasonlóan alapvető lépések megtanulása után sok-sok ismétléssel tökélyre fejleszthető. Sajnos azonban a (felső)oktatási intézmények ilyesfajta kompetenciákat nem igazán fejlesztenek, éppen ezért a vállalkozásokra hárul a feladat, hogy a tudást a dolgozóik fejébe plántálják.
Sajnos azonban az innovációs tréningek nem tartoznak a cégvezetők kedvencei közé, mivel valami olyasmibe kéne fektetniük, aminek az eredménye nem igazán mérhető. Az Egyesült Államokban a döntéshozók fele nem érzi, hogy a cége tanulási képessége stratégiai összetevő lenne - állt a HCM Advisory Group egy felmérésében. A megkérdezettek harmada szerint a tanulási funkció költséges de szükséges elem, egy heted szerint viszont az oktatás egyszerűen a szemétbe kidobott pénz. Nem csoda tehát, hogy az oktatási kiadásokat nem kezelik olyan szinten, mint amennyire fontos lenne az innovációs készség támogatása szempontjából: a földhözragadt cégvezetők számára általában kedvesebb egy olyan megoldás, mely a nap végi elszámolásnál kézzel fogható hasznot hoz.
A cikk az alábbi blogbejegyzés alapján készült.
