A kritikus fiatal generációk (Y, Z) már megjelentek a munkaerőpiacon. A megközelítésmódjuk és az elvárásaik egy munkahellyel kapcsolatban már koránt sem „a munka az életem” elv mentén zajlik. Számukra az inspiráló környezet, a jó munkahelyi légkör meghatározó, és kevésbé félnek váltani is, ha nem érzik jól magukat valahol.
Kritikusabban közelítenek az állásinterjúkhoz is.
Ma már nemcsak az a kérdés, a munkáltatónak megfelel-e a munkavállaló, az is egyre gyakrabban merül fel kérdésként, a munkavállalónak megfelel-e a munkáltató. Az interjúztatónak is érdemes odafigyelnie, tehát, hogy a legígéretesebb jelentkező ne csusszanjon ki a kezéből, illetve, hogy a cégről ne rajzolódjon ki előnytelen kép.
Készüljünk fel
A jelentkezőknek a szakemberek azt tanácsolják, hogy az interjúra vigyenek magukkal az életrajzukból (pályázatukból) legalább néhány példányt – ezzel is jelezve mindenre kiterjedő alaposságukat és felkészültségüket. Azonban a munkáltató részéről komoly balfogás, ha azért kéri el a reménybeli kolléga életrajzát, mert felkészületlensége okán, fogalma sincs arról, ki is lépett be a szobába.
„Öltözzünk fel”
Nemcsak a jelentkezőnek „illik felöltöznie” az interjúhoz (ezt kísérletek is igazolják), hanem a munkáltató képviselőinek is. Az alulöltözöttséget sértőnek érezheti a munkavállaló, különösen, ha okkal feltételezhette a munkáltató által sugallt imázs alapján, hogy a formálisabb öltözködés az elvárt a cégnél, és ő, ennek megfelelően jelet meg.
Ne tegeződjünk - azonnal
A jelentkezőket óva intik attól, hogy az interjút azzal kezdjék: „Tegeződhetünk?”. Ugyanakkor a munkáltatói oldal képviselőjétől is súlyos hiba, az interjú elején felajánlani a tegeződést, mondván: „A cégünknél tegeződünk,…”
Ne feledjük, az interjú alanya még nem a munkatársunk, hanem „csak” egy szimpatikus idegen. Pusztán azért, mert esetleg a cég munkatársa lesz, ez a gesztus, ebben a szakaszban, indokolatlan tolakodás.
Ugyanakkor egyre szélesebb körben terjed a tegeződés, éppen ezért érték és érdemes is látnunk, hogy a munkatársunk birtokában van-e a „nem tegezés” eszköztárának (magázás, önözés, teccikezés). Nem minden üzleti partner vagy ügyfél örül annak, illetve engedi meg, hogy (le)tegezzék. Egy magázódni „nem szerető” munkatárs kellemetlen lehet a cégnek, és jó, ha ez az interjú során kiderül.
Stresszinterjú
A stresszinterjú alkalmazásának célját és eszközeit néha nagyon félreértik. A stresszinterjú a „zavarba hozatal” és nem a megalázás eszköze. A stresszkérdésnek szánt magánéletet durván firtató kérdések, amellett, hogy súlyos bárdolatlanság, mindössze azt jelentik, hogy az interjúztató sem a HR szakma alapvető fogásaival, sem a munkajog szabályozásával nincs tisztában.
Mindenképp küldjünk értesítést
Az egyik leggyakoribb hiba, amit a jelentkezők sérelmeznek, hogy a munkáltató nem jelez vissza az interjút követően. Mindössze külön érdeklődésére vagy a hosszú hallgatásból jöhet rá az érinett, hogy nem járt sikerrel.
Noha, valójában, csak egy elegáns formalevélről lenne szó.
A levélben a munkáltató megköszönheti a pályázó érdeklődését, a cég iránti bizalmát. Esetleg arról tájékoztatja, hogy az életrajzát a cég adatbázisába (az ő korábbi hozzájárulása alapján) rögzítették, ha esetleg látnának számára egy új lehetőséget, értesítik. Illetve, további sok sikert kívánhat a jelentkezőnek.
Ezzel az apró gesztussal a vállalkozás kiemelkedhet a konkurensei közül, mert még a sikertelen pályázó is jó szívvel beszél róla, a – sajnos - szokatlan emberi gesztus okán. A későbbiekben pedig okkal reménykedhet a munkáltató, hogy a munkavállaló nyitott lesz egy másik munkára.
Nem hatalmas gesztusok, amelyeket a jelentkező elvár egy interjú során, ezért is méltatlan a munkáltató részéről nem élni ezekkel az eszközökkel.
Erdős Zsuzsanna üzleti etikett tanácsadó és coach www.erdosetikett.hu