Az emberek abban is különböznek, hogy hogyan birkóznak meg a rájuk nehezedő stresszel. Változó, hogy valakit mennyire érint egy-egy helyzet, mennyit vesz fel a feszültségből. Az azonban világos, hogy a stresszt kezelni kell, akár munkavállalók, akár cégtulajdonosok vagyunk, mert a munkahelyi morált teljesen tönkreteheti. Mutatunk néhány apróságot, amelyek ennek ellenére sokat segíthetnek.
Ha megszüntetni nem is tudjuk a stresszt, sokat tehetünk azért, hogy kevesebb káros hatással megússzuk a dolgot. A munkaszervezéssel is sokat tehetünk. A kellemetlen, nehéz feladatokat időzítsük a nap elejére, így nem fognak egész nap nyomasztani, túl leszünk rajtuk már első órákban. Ha az frusztrál nap mint nap, hogy özönlenek a levelek a postaládánkba, és szinte permanens harcot vívunk a megválaszolásukkal, jelöljünk ki egy bizonyos idősávot, amikor más feladatainkra koncentrálunk, és kikapcsoljuk a levelezőn a frissítést. Ha megtehetjük, napi pár percre tartsunk szünetet a friss levegőn, igyuk meg a kávénkat az iroda előtt egy padon. Nagyon fontos az is, hogy teremtsünk időt és teret a valódi kikapcsolódásra. Vagyis, ha nem dolgozzunk, ne nézegessük a levelezést az okostelefonunkon és tegyünk róla, hogy korlátozzuk a hétvégi és esti munkát is. Persze olykor inkább az csökkenti a stresszt, ha túl vagyunk végre a felhalmozódott feladatok valamelyikén, ehhez pedig túlóra kell. De ha ez rendszeressé válik, a szervezetünk képtelen lesz regenerálódni, szóval rossz ötlet.
A munkakörülmények javításával tehetjük meg az első lépést. Hogy mire gondoljunk? Például ha a legkisebb szintre csökkentjük a zavaró zajokat (vagy legalábbis teret teremtünk az időnkénti szükséges nyugalomhoz is), ha munkaterületek komfortosak (és nem azzal kell foglalkozni a második munkaórától, hogy mennyire fáj a hátunk a széken), ha a fűtés és a hűtés normálisan működik, ha a munkavégzéshez szükséges eszközök probléma nélkül rendelkezésre állnak (nem kell mindennap azzal szembesülnünk, hogy nem egy a gép, nincs papír a fénymásolóban és hasonlók), sokat tettünk a stressz csökkentéséért. Ezek apróságoknak tűnnek, de ha bármelyik hiány hosszabb távon fennáll, fokozódik a feszültség.
Vezetőként szembe kell néznünk azzal is, hogy valójában a munkatársakat érő stressz mekkora részéért vagyunk mi magunk a felelősek. Egy jobban átgondolt munkabeosztás, tisztább kommunikáció, némi változtatás a stílusunkon lehet, hogy érdemi változást hoz a kollégák számára.
A vezetők stresszcsökkentő teendői között az első helyen az áll, hogy nyitva álljon az ajtónk, vagyis legyünk elérhetőek a munkatársaink számára, és hallgassuk meg nyitott füllel a problémáikat. Sok munkavállaló érzi úgy, hogy a problémákkal egymagának kell megküzdenie. Ha viszont érzi a támogatásunkat, azt, hogy bármikor fordulhat hozzánk segítségért, az empátiánk éreztetése csírájában fojthatja el az ebből fakadó stressz érzését.
Van olyan helyzet, olyan munkahely, ahol nem lehet minimalizálni a napi stressz mértékét. Ám ebbe sem kell beletörődni, fókuszáljunk arra, hogy a kollégáinkat minél edzettebbé tegyük, kvázi fejlesszük azon késességeiket, amivel könnyebben megküzdenek a stressz-sárkánnyal. Trenírozzuk a problémamegoldó képességüket, szervezzünk tréningeket (például időmenedzsment, stresszkezelés, konfliktuskezelés, asszertív kommunikáció témákban).
Az is segíthet, ha a stressz levezetésére teremtünk lehetőséget. Ne csupán a munkaidőn kívüli tevékenységekre gondoljunk, fontos munka közben is legyen lehetőség fellélegezniük kicsit. Aki egésznap ügyfelekkel tárgyal, ügyfélszolgálatosként mondjuk panaszos telefonokat kezel, annak rendszeresen be kell iktatnia pár perces pihenőidőket. De például a fokozott munkatempóban dolgozóknak is jót tesz, ha pár percre kizökkennek a mókuskerékből. Egy kávé egy kellemes helyiségben, néhány perc séta csodákat tehet az idegrendszerünkkel. Ha hosszabb távra tervezünk a jó kollégákkal, nagyobb befektetést is megérhet, hogy segítsünk levezetni nekik a napi stresszt. Akár egy irodai futógép, bokszzsák, vagy valamilyen szabadidős tevékenységet támogató utalvány is segíthet valamit – és még az odafigyelésünket is kifejezhetjük vele a kollégák felé.
