Kezdetnek mindjárt ott van két alapvető tényező, ami az állásinterjú során félreviszi a döntéshozó figyelmét Akár a vezető, akár a HR-es tartja a felvételi beszélgetést, az emberi figyelem ugyanazon két beépített „rendszerhibájának” van kitéve.
Ha nincsenek megbízható adataid arról, hogy mit és miért kérdezz, illetve annak kapcsán, hogy a válaszokat miként értelmezd, akkor el fogsz veszni azokban a részletekben, amik nem annyira lényegesek.
Másrészt, a megbízható adatok hiányában mindig az utolsó benyomás a legerősebb. Ez pedig a felvételi eljárás esetében az állásinterjú, ami az utolsó benyomás erőssége által simán lenullázhatja mindazt a munkát, ami előzőleg folyt.
Így persze hiába minden befektetett idő, ha a döntés pillanatához közelebbi információk, sőt inkább csak a benyomások sokkal nagyobb súllyal esnek latba, és félreviszik a döntést! (Így lehet oltári baklövéseket elkövetni a személyzet felvételében!)
Hogyan zajlik egy átlagos cégben a felvételi folyamat?
Az egyszerűség kedvéért kezdjük most ott, hogy már be is csordogáltak az önéletrajzok az álláshirdetésre. Ezek alapján – habár egy írott önéletrajzból szinte semmi érdemlegeset se lehet megtudni, sőt valójában még azt se, hogy amit ott ír, az egyáltalán igaz-e! – valaki a cégből valamilyen szempontok alapján szűrést végez, és behívja a jelölteket. Jöhet az állásinterjú.
Ezért aztán az interjúvezető a szimpátia alapján fog dönteni. Felveszi azt, aki jól el tudta adni magát. Pedig az néha egészen más, mint a termelékeny, dolgozni szerető ember típusa. Ráadásul sokszor köszönőviszonyban sincs egymással egyrészt az a szociális maszk, amit a felkészületlenül, csak úgy rokonszenvalapon tartott interjú során ismerünk meg, és másrészt a valódi arc, amely hetek vagy hónapok múltán bukkan elő, vagy talán csak a próbaidő lejártával, amikor már késő.
Erre tanácsadóként is rá kellett döbbenni
Sok cégnél tapasztaltuk ezt. Először azt hittem, hogy interjútechnikák fejlesztésével kezelhető a gond. Nem volt éppen hiába, de bizony elmaradtak a várt eredmények. Még a legkorszerűbb HR-technológia mellett is mindig újraképződött ez a veszélyállapot, amíg rá nem jöttünk a dolog nyitjára.
Tehát lépten-nyomon olyan helyzet állt elő, hogy az állásinterjú vezetője figyelmen kívül hagyta a teszteredményt, a referencia-ellenőrzést, és ha neki nem volt rokonszenves az illető, akkor nem vette fel. Ha meg szimpatikus volt, akkor minden ellenkező adat ellenére is felvették.
Így jöttünk rá, hogy bizony tanítani kell az interjúztatást is. És amint bevezettük, rögtön megszűnt a szimpátia alapján való felvétel. Magabiztosak lettek a vezetők, mert most már tudták, hogy mit kérdezzenek, miért kérdezzenek, és többé nem tévedtek.
Szerző:
Nemes-Nagy Szilvia
Személyzeti és vezetési szakértő
Építsd fel a csapatod!