Csakhogy az adóhatóság egy kicsit megfordítja a szerepeket, és minden esetben onnan közelít, hogy ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon, de az adózó köteles bizonyítani. Így a kapcsolódó adóhatósági álláspont, hogy az adómentes Közösségen belüli értékesítés törvényi feltételeként a termék más tagállam területére történő fuvarozását az adózónak kell hitelt érdemlően igazolnia.
A C-184/05. számú Twoh International ügy kapcsán az EB kimondta, hogy a mentességhez való jog bizonyítása azt a személyt terheli, aki e jogra hivatkozik. A termékfeladás vagy szállítás indulási helye szerinti tagállam adóhatóságai a Közösségen belüli termékértékesítés esetében nem kötelesek információt kérni az értékesítő által megadott rendeltetési hely szerinti tagállam hatóságaitól.
Kérdéses ugyanakkor, hogy a más tagállam területére történő fuvarozás hitel érdemlő igazolása alatt mit is kell érteni, meddig terjed az adózótól elvárható körültekintés e tekintetben – figyelmeztet Fekete Zoltán Titusz, az RSM-DTM adómenedzsere legfrissebb blogbejegyzésében.
A NAV szerint az áru megérkezéséről is meg kell győződni
Az adóhatóság következetes gyakorlata jelenleg az, hogy amennyiben az adómentesség feltételei nem valósultak meg, akkor az eladó nem járhat el jóhiszeműen. A hatóság álláspontja szerint az eladónak nem csak az áru feladásáról, elszállításáról, hanem annak megékezéséről is meg kell győződnie.
Ehhez kapcsolódóan az Európai Bíróság úgy vélekedik, hogy ha az eladó teljesíti a Közösségen belüli termékértékesítés igazolására vonatkozó kötelezettségét, a vevő azonban nem tett eleget a terméknek a termékértékesítés helye szerinti tagállamon kívülre történő feladására vagy szállítására vonatkozó szerződéses kötelezettségének, a vevő tartozik a HÉA fizetési kötelezettségre e tagállamban. Nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik meg a gazdasági szereplőtől, hogy jóhiszeműen járjon el és hozzon meg minden tőle elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz.
A fenti bírósági jogértelmezés az adóhatóság szerint azt jelenti, hogy az adókijátszásban való aktív magatartás hiánya esetén is megállapítható az adózó felelőssége és így elutasítható az adómentes értékesítés. A fenti ügyben a közösségi értékesítést megvalósító adózó jóhiszeműsége hiányát állapította meg az adóhatóság, noha maga a revízió írta azt le, miszerint az adózó tévedése közösségi partnerének megtévesztő magatartása következtében állt elő, melynek során azt hihette, hogy tevékenysége adómentes termékértékesítésnek minősül.
Legyen igazolás az áru érkezéséről!
Az EB döntésének megfelelően a Kúria szerint a jóhiszeműséget illetően objektív körülmények alapján kell bizonyítást nyernie annak, hogy a közösségi értékesítést megvalósító adózó nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, és tudta, illetve tudnia kellett volna, hogy az általa teljesített ügylettel a vevő által elkövetett adókijátszáshoz járul hozzá és nem tett meg minden tőle telhető intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje az ebben való részvételt.
A fentiek alapján megállapítható, hogy valójában nincs egyszerű dolga a közösségen belüli értékesítéshez kapcsolódóan mentességet érvényesíteni szándékozó adózónak. Célszerű többféle, a felektől eltérő személytől igazolást beszerezni, amelyből egyértelműen kitűnik a kiszállítás ténye. Ha nincs fuvarozó, akkor közjegyző, vagy más hatóság által kiállított hivatalos okmányokat, közokiratokat javasolt beszerezni igazolás gyanánt. Különös méltánylást érdemlő esetben a vevő nyilatkozata is elegendő, ha a további körülmények is igazolják a kiszállítást. Gyanú esetén a fuvarokmányon feltüntetett rendszámot célszerű összevetni a ténylegesen megérkező, és az árut elszállító jármű rendszámával. A kiszállítást igazoló okmányok megszerzése érdekében a szerződéskötéskor javasolt az áfa összegének megfelelő óvadék kérése arra az esetre, ha az igazoló okmányokat nem kapja vissza az adózó határidőben.
Kijelenthető ugyanakkor, ha az adóhatósági határozat csupán a termék más tagállamba történő kiszállítása igazolása hiányára hivatkozik, de nem vizsgálja, vagy indokolatlanul, az objektív körülmények vizsgálata nélkül vonja kétségbe az adózó jóhiszeműségét, akkor a döntés jogszabálysértőnek minősül, és a jogorvoslatot követően az elvárható körültekintést tanúsító adózó mentesülhet a megállapítás és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alól.