Alapvetően megváltoztatja a szervezetek változáskezelésére vonatkozó elképzeléseket az, ha a különböző célok elérése érdekében a problémák helyett az elérni kívánt jövőre összpontosítunk. A gondolkodó emberek tudatosan teremtik meg önmaguk számára azt a kívánatos jövőképet, amely mint hatalmas mágnes vonzza őket magához a jelen gondjain keresztül, és ez igaz az azonos célt elérni kívánó közösségekre is - mondta el Dr.Szeicz János a Corvinus Egyetem oktatója a Big Five akadémia legutóbbi előadásán. (A pozitív pszichológia vállalati hasznával foglalkozik a Profil Training Kft. Sikerük titkáról itt olvashat.)
Divatos vezetési filozófiák dőltek meg általa, és a korszerűnek kikiáltott változáskezelési technikák sorra bizonyították a gyakorlatban, hogy a pozitív jövőkép ereje nélkül nincs a változásnak motorja. Vállalkozók és menedzserek fektettek be, többet vagy kevesebbet, korszerűsítési vágyaikba, s bár törekvéseik többnyire nemesek voltak, a hagyományos felfogású változáskezelési módszerek eredményessége kiábrándítóan rossz volt. A hagyományos felfogású (régi paradigma szerinti) megoldások a célokra és struktúrákra, modernebb felfogásban a folyamatokra koncentráltak.
Ha a vezetők elégedetlenek az eredményekkel vagy úgy gondolják, változtatni kell a tevékenységek irányán, akkor leggyakrabban a struktúrát és a folyamatokat szervezik újjá. Ekkor az emberek általában úgy gondolják, jobb, ha alkalmazkodnak, ha úgy sodródnak az árral, ahogy lehet, ezzel a változtatási folyamat technikailag lezárultnak tekinthető, mintha valódi változás történt volna. A kérdés az, hogy a sorsát, mint elkerülhetetlent elfogadó ember, illetőleg emberi közösség képes lesz-e a változások megvalósításának motorjává válni? Természetesen nem - hangsúlyozza a szakember. A jövőorientált felfogásban a kultúra a közösség önkifejeződése, vagyis maga a közösség, ezért holmi utasítások hatására nem képes megváltozni.
Ha igazi és tartós változásokat akarunk elérni, akkor az emberek beállítottságával és gondolkodásmódjával kell kezdenünk az átalakítást. Fel kell szabadítanunk és a helyes irányba kell terelnünk az emberek energiáit, ha azt akarjuk, hogy üdvözöljék, és ne akadályozzák a változásokat. Képesnek kell lennünk arra, hogy felszínre hozzuk az emberekben élő vágyakat, és segítsünk nekik azokból lelkesedést, kiváltó jövőképet formálni. Ösztönöznünk, bátorítanunk kell őket abban, hogy legyenek nyitottak az új lehetőségek irányában, és állandóan kutassák, hogyan érhetik el közös céljaikat. A változásokra nyitott és arra képes közösségek az új modell szerint kialakított jövőkép által, olyan energiamezőben léteznek, amelyet a közösség tagjai együttműködésük szinergiájával hoztak létre, s amelyben szándékaik alakítják ki a valóságot. Ők többé már nem a sors tehetetlen, sodródó bábjai.
