A Munka törvénykönyve szerint a munkaviszonyt mindkét fél jogosult azonnali hatályú felmondással megszüntetni, ha a másik fél (i) munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy (ii) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
Az ítélkezési gyakorlat szerint tipikusan ilyen kötelezettségszegésnek tekinthető a munkáltató oldalán, ha nem fizet munkabért (vagy nem a munkaszerződés szerinti összeget fizeti meg), huzamos időn át nem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének, vagy nem biztosítja a munkavállaló számára az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit. Az is alapot adhat a munkaviszony azonnali hatályú felmondással történő megszüntetésére, ha a munkáltató egyoldalúan módosítja a munkaszerződés lényeges tartalmát, vagy megsérti a munkavállalók emberi méltósághoz való jogát. A bíróság egy esetben akkor is megállapította a munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogszerűségét, amikor a munkáltató a munkavállaló tájékoztatása (és így hozzájárulása) nélkül mobiltelefonján nyomkövetési rendszert aktivált, amely alkalmas volt a munkavállaló szabadidejének eltöltésével kapcsolatos adatok gyűjtésére.
A munkajogviszony munkáltató általi megszüntetésének egyik egyre gyakoribb indoka a bizalomvesztés. A gyakorlatban erre akkor hivatkoznak a munkáltatók, ha a munkavállaló kötelezettségszegő magatartása miatt a munkáltató bizalma alappal megrendül a munkavállalóban és így a munkaviszony fenntartása lehetetlenné válik. A bizalomvesztés egyik esete a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Az ítélkezési gyakorlat szerint, ha a munkavállaló által munkaviszonyával összefüggésben elkövetett, a bizalom megingatására alkalmas súlyos bűncselekmény alapos gyanúja merül fel, melynek tényállását a munkáltató rövid időn belül nem tisztázhatta, az azonnali hatályú felmondás jogszerű. Ilyen esetben még az sem teszi feltétlenül jogellenessé a felmondást, ha a büntetőeljárásban eljáró hatóság a cselekmény elkövetésének megállapítása mellett nem látta szükségesnek a büntetés kiszabását.
A Zsolnay ügy tényállása szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyomozást rendelt el a Zsolnaynál ismeretlen tettes ellen költségvetési csalás gyanúja és más bűncselekmények miatt, továbbá a társaság ellen tartozásai miatt felszámolási eljárás is indult. A sajtóközlemények szerint a munkavállalók a felmondásban arra hivatkoztak, hogy a bűncselekmények gyanúja miatt megingott a bizalmuk a munkáltatóban. A bíróság azonban azt állapította meg, hogy az ismeretlen tettes ellen indított - később pedig meg is szüntetett - büntetőeljárás nem volt elegendő ok a bizalomvesztésre, mert a dolgozók munkaviszonyára, bérfizetésére semmilyen hatással nem volt.
A fentiekben bemutatott bírósági döntésekből az látszik kitűnni, hogy akár a munkáltató, akár a munkavállaló hivatkozik folyamatban lévő büntetőeljárásra a munkaviszony megszüntetésének indokaként, annak hatással kell bírnia az illető munkavállaló munkaviszonyára, illetve olyan súlyúnak kell lennie, amely alkalmas a bizalom megingatására.
Szerző:
Dr. Ila-Horváth Eszter
munkajogász
