A franchise-vállalkozás hallatán legtöbben a McDonald’s-ra vagy a KFC-re asszociálnak. A legnagyobb gyorséttermi láncok szerte a világban a know-how továbbadásával terjeszkednek, de egyre több magyar kisvállalkozás is a növekedésnek ezt a formáját választja. Sőt, az Európai Franchise Szövetség (EFF) 2011-es statisztikája szerint a Magyarországon működő márkák 70 százaléka hazai brand, a Magyar Franchise Szövetség tagjain belül pedig 50-50 százalék a hazai és külföldi rendszerek aránya. Mivel franchise-rendszer a versenytörvényben megszabott keretek között bármire, bármikor, bárhol szervezhető, számos ágazatban terjed. Étteremláncok – nem csak gyorséttermek –, kávézók, ingatlanközvetítők, autóértékesítők, szépségápolási szalonok, fotószolgáltatást nyújtók és más profilú kiskereskedelmi üzletek is ezt a bővülési formát választották szerte a világon. A lakossági szolgáltatások mellett pedig az ipari termelésben is találunk franchise formában működő láncot.

Kép:PP

Alkalmazottból vállalkozó

A franchise forma dinamikus és hatékony, ha egy sikeres vállalkozás növekedni szeretne, és hozzájárul a foglalkoztatás bővítéséhez is. A válság következtében számos nagyvállalatnál voltak elbocsátások, és az így állás nélkül maradt, ám megtakarítással rendelkezők – vagy végkielégítésüket befektetni vágyók – közül többen az önfoglalkoztatás mellett döntöttek, elsősorban Nyugat-Európában. A vállalkozói lét azonban nem csak annyiból áll, hogy nyitok egy üzletet. A kockázatok minimalizálása és a hiányzó vállalkozói gyakorlatból eredő hibák kiküszöbölése érdekében sokan inkább egy már bevezetett hálózathoz csatlakoztak, s egy ismert márkát vettek át. A kipróbált know-how és szervezeti felépítés, a közös marketing számos kezdeti buktatón átsegítheti az újdonsült vállalkozót, javítja egy induló cég túlélési esélyét, ráadásul a bevezetett márka dinamikusabb növekedést ígér, és a kríziseknek való kisebb kitettséggel kecsegtet.

Bár Magyarországon a válság következtében elbocsátottakra nem volt jellemző, hogy így módosították volna életpályájukat, az elmúlt években a hazai hálózatok is dinamikusan bővültek. A franchise üzleti modell alapja egy sikeres koncepció – termék és arculat –, amely sokszorosítható, vagyis hálózattá bővíthető. A franchisor, az átadó szempontjából ez tőkebevonás nélküli, viszonylag dinamikus növekedést jelent. A hazai piacon 0–40 ezer euró között van a belépési díj – ahogyan Mandel Katalin, a Magyar Franchise Szövetség főtitkára korábban lapunknak elmondta: minél „márkásabb” egy rendszer, annál drágább bekerülni –, és a franchise-jogot átadó általában 3–5 százalékkal részesedik a havi forgalomból. A rendszergazda kérhet marketing-hozzájárulást is, de az is lehet, hogy a havi royaltyról is lemond annak érdekében, hogy az átvevője minél gyorsabban nőjön.

Egy-egy világméretű hálózatnál az is előfordulhat, hogy a már három-négy boltot évek óta sikeresen működtető átvevő a következő helyet ajándékba kapja. Ez persze nem általános. Amit viszont minden sikeres hálózat kínál az átvevőinek, az a bevezetett arculat, a jól menő üzleti modell, a közös marketing és beszerzés és a központi termékfejlesztés. Az is előfordul, hogy a dolgozók egységes képzéséről is gondoskodnak, mint például az elmúlt évek egyik legsikeresebb hazai hálózatánál: a 2010 óta dinamikusan bővülő Biohair átvevői nem feltétlenül fodrászok, hiszen az üzletek üzemeltetéséhez szükséges szakképzett munkatársakat, alapanyagokat a mesterjog tulajdonosa bocsátja a hálózat rendelkezésére.

Új hálózatok

Más a koncepciója a Babuska rendszergazdájának. A családi vállalkozást eleve azzal az elhatározással indították 2014-ben, hogy ha az első üzlet bejön, franchise formában építenek országos hálózatot. Néhány hónap után máris megnyílt az új éttermi koncepció második üzlete, amit már egy átvevő üzemeltet. A kidolgozott, kipróbált üzleti modell átvétele azzal kecsegtet, hogy a vállalkozás elindítása előre kalkulálható a befektetés, és az üzemeltetés költsége sem zsákbamacska. Ez azonban még nem garancia a sikerre.

– Sok az érdeklődő, de kevés, aki valóban alkalmas az általunk elképzelt streetfood étterem sikeres üzemeltetésére. Alapvető feltétel, hogy legyen vendéglátós és vállalkozói múltja, valamint tőkéje, amit befektetne. Többekkel tárgyaltunk, mégsem jött létre a megállapodás. Ez hosszú távra szóló házasság, és számomra fontosabb, hogy jó kezekben tudjam a Babuska márkát, mint a gyors növekedés – mondja Vágó Péter ötletgazda, a Babuska ügyvezetője, aki szerint az átvevő személyisége mellett az alapkoncepció kidolgozottságán múlik, hogy sikeres lesz-e egy franchise-rendszer. Fontos alappillér a szabályrendszer és az, hogy a márka jellemzőit könnyű legyen átvenni.

Az elmúlt két-három évben egyre több hazai kkv döntött úgy, hogy kidolgozza a bővüléshez szükséges franchise-kézikönyvét. A 2013-ban indult Borháló például közel ötven üzletet nyitott két év alatt, és az innovatív megoldásoknak, egyedi koncepciónak és megjelenésnek köszönhetően máris átrendezte a hazai borkereskedelmet. A franchise-szövetség szerint a siker titka a cégépítés, a marketing, a termékfejlesztés és a vevőkiszolgálás együttvéve. A franchise-gazda gondoskodik a folyamatos minőség-ellenőrzésről és vevőkezelő CRM-rendszerről, valamint a – közös beszerzésből eredő mennyiségi és minőségi alkuknak köszönhetően – kedvező árakról.

2014-ben a Levendula fagyizó is a franchise forma mellett döntött a további bővüléshez. Egy üzletet már nyitottak 2014-ben, és idén tavasszal továbbiakat terveznek különböző városokban. A rendszergazdák szerint az alacsony vállalkozási kockázat lehet vonzó az átvevő partner számára, valamint a már bizonyítottan sikeres arculat és a folyamatos tanácsadás. A közös beszerzési források, a központi kézműves műhely és az országos logisztikai hálózat is megkönnyíti a vállalkozások boldogulását.

Mibe vágjunk bele?

A franchise-rendszerek életútja persze nem azonos, tuti sikerrecept sincs. És az sem biztos, hogy ami máshol népszerű, feltétlenül keresett márka lesz itthon. A világ hetedik legnagyobb forgalmú lánca, a Wendy’s például nem hódította meg a magyar gyomrokat, ahogy a Dunkin’ Donuts lánc sem, és a francia–belga Quick is a kivonulás mellett döntött már évekkel ezelőtt.

Különösen nagy a kockázat, ha amúgy a márkanév itthon nem mond semmit. Ebben az esetben a vállalkozás bevezetése semmivel sem olcsóbb vagy ígéretesebb, mint teljesen újba fogni.

A 2013 elején még a magyar piac meghódításában gondolkodó Kono Pizza sem lett hazai sikersztori, miközben Olaszországban és számos más európai régióban meghódította az utcát. A brand közel harminc országban jelen van, itthon azonban nem tudott elterjedni. A Café Jubilee-nek sem sikerült három év alatt kiépíteni a hálózatát Magyarországon. Az 1920-as évek francia bisztrójának, az olasz kifőzdéknek és az angol puboknak a hangulatát ötvöző, máltai étterem a budapesti üzletből kiindulva szerette volna meghódítani Közép-Kelet-Európát. A Máltán sikeres láncot azonban ebben a régióban még nem kapták fel.

De hazai márkákból is akad bőven kudarcsztori. A debreceni székhelyű kürtöskalácssütő családi vállalkozás, a Kalácsoda 2003-ban sikersztoriként indult. 2006-ban már 30 főt foglalkoztatott, és árbevétele elérte a 70 millió forintot, sőt az alapító, Szíjgyártó János 2012-ben még a külföldi terjeszkedésről beszélt lapunknak. Ma a cég felszámolás alatt van.

Mandel Katalin szerint akkor érdemes franchise modellben gondolkodni, ha kialakult egy értékkel bíró név, és megteremthető a hozzá tartozó üzleti tudás és koncepció „másolhatósága”. De persze még ezután is történhet bármi, ami miatt megbukik az ötlet. Mindenesetre a jól működő és gyorsan növekvő hálózatoknál kivétel nélkül kiugróan sikeres az ötletgazda által nyitott üzlet vagy szolgáltatás, kellő tőke áll a vállalkozás mögött, és körültekintően választja meg, hogy kikkel lép frigyre.