Idén január 1-jével – merőben újszerű elemként – bevezették az adózók minősítésének rendszerét, amely a későbbiekben alapvető meghatározója lesz az adóellenőrzéseknek. Az új szabályozásnak számos olyan részeleme van, ami ki fog hatni az adóhatósági revíziók lefolytatására, kezdve az eljárás során az adózóval történő bánásmódtól, egészen a jogkövetkezményekig bezárólag. Egy adózó számára egyáltalán nem lesz mindegy, hogy az NAV megbízhatónak vagy kockázatosnak minősíti-e, esetleg ezek egyikének sem, vagyis olyan szabályozás hat majd ki rá, mint ami eddig minden adózóra kiterjedt.
A rendszerről itt olvashat részletesen!
Számos olyan kérdés merül fel ezen szabályozási terület kapcsán, melyek egyáltalán nem mondhatóak megválaszoltnak, ugyanis az élet hozhat olyan helyzeteket, melyekre – a jelek szerint – a jogalkotó sem gondolt. Nézzünk néhány példát Fekete Zoltán Titusz, az RSM-DTM adómenedzserének legfrissebb blogbejegyzéséből!
180 napos szabály
Elsőként helyezzük górcső alá a megbízható adózói kör esetében az ún. 180 napos szabályt, vagyis azt, hogy az adóellenőrzések maximum 180 napig tarthatnak. A rendelkezés mind nyelvtani, mind pedig logikai értelmezéséből az derül ki, hogy ez a határidő abszolút jelleget ölt. Vagyis minden eljárási cselekménnyel együtt – amelyek a jogszabály alapján az ellenőrzési határidőbe nem számítanak bele, amelyek a határidőt meghosszabbítják, valamint azok is, amelyek az eljárás felfüggesztésének következményét vonják maguk után – kell az adóhatóságnak „beleférnie” a 180 napba. Mindez vetekszik a lehetetlenséggel egy kiterjedt áfacsalási láncolat felgöngyölítése esetén, ugyanis ezek a típusú vizsgálatok már korábban is éveket vettek igénybe. Sokszor a magyar adóhatóság akár fél, sőt akár 1 évet is kénytelen volt várni egy külföldi (jellemzően szlovák vagy román) adóhatósági megkeresésre történő válasz megérkezésére.
Ne legyen illúziónk a tekintetben, hogy a NAV-tól „megbízható” minősítést szerzett adózók a pozitív minősítésük okán egyáltalán nem követhetnek el szabálytalanságot, sőt akár kifejezett adóelkerülési konstrukcióban sem vehetnének részt, holott akár előtte, akár utána is megbízhatónak minősítették őket. Mindezek alapján fontos kiemelni, hogy a mostanában a médiában oly sokat hangoztatott adóhatósági szervezeti reform egyik pozitív eredménye, illetve célja lehetne, hogy például a fenti adóelkerülések adóhatósági sikeres feltárása 180 napon belül is megvalósítható legyen, melyhez nagymértékű, mind humánerő-, mind pedig tárgyi kapacitás-átcsoportosításra lenne szükség a NAV berkein belül. Másként elképzelhetetlen a korábbi nehézkes bürokratikus lassúság mellett a 180 napos határidő adóhatóság általi maradéktalan betartása.
A megbízhatónak történő minősítés egyik feltétele az, hogy az érintett adózó terhére a NAV által kiszabott a tárgyévet megelőző 2 évben esedékessé vált mulasztási bírság összege nem haladta meg az adózó tárgyévre megállapított adóteljesítményének 1 százalékát. Ez a szabályozás – a sávosan progresszív jelleg hiánya miatt – további aránytalanságot szülhet, ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy egy 300 ezer forintos mulasztási bírságot egy 30 milliós vagy egy 1 milliárd forintos adóteljesítményű társasággal hasonlítunk össze. Az arányok korántsem azonosak. Ezek alapján a kisebb cég nem lehet megbízható adózó, a milliárdos adóteljesítményű multicég viszont nem nyomja ki a NAV biztosítékát, még akkor sem, ha kifejezetten adóelkerülő tevékenységet végez is.
A lista
A rendszer esetleges hibái a későbbiekben jönnek majd a felszínre. Valószínűsíthetően a – jogszabály alapján legelőször majd 2016. május 1-jén közzéteendő – adózói minősítés az adózók akár 50 százalékát is megbízható adózóvá minősítheti, ugyanis ez a rendszer egy 10 feltételből álló automatikus minősítési folyamatot fog „követni”, így olyan adózók is belekerülhetnek, amelyek közel sem élvezhetnék az ezzel járó kedvező elbánást és előnyöket.
Azonban az adóhatóságnak számos lehetősége lesz – a jelenlegi szabályozás mellett – a jogszabályi rendelkezéseket kijátszani. Például az adóhatóság mielőtt a bevallások utólagos vizsgálatát megindítja, előtte számos olyan, ún. egyes adókötelezettségek vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytathat le, melyek során a legtöbb információt, adatot, dokumentumot beszerez – egy ellenőrzés során 180 napon belül –, amelyeket majd felhasznál a későbbiekben indított vagy átfogó, vagy csak bizonyos adónemekre szorítkozott adóellenőrzés során, ami már „élesben” megy, és lezárt adómegállapítással érintett időszakot teremt. A törvényi szabályozás abban sem egyértelmű, hogy kiegészítő ellenőrzésre is értendő 180 napos abszolút határidő leteltét követően megérkezett bizonyítékokat mikor és hogyan fogják majd értékelni.
Érdemes lesz megbízható adózóvá válni
Így az látszik, hogy érdemes lesz megbízható adózóvá válni, mert onnantól kezdve az adóellenőrzések annyiban biztosan változnak majd, hogy azok valóban ésszerű határidőn belül fognak záródni, és mondva csinált okokból éveken keresztül nem húzódnak. Ez viszont azzal is együtt fog járni, hogy az adóhatóság sokkal koncentráltabban lesz kénytelen az ellenőrzésre kiválasztott adózókkal foglalkozni, már nem lesz elegendő a határidő lejártának közeledtével gyorsan elrendelni egy kapcsolódó vizsgálatot, vagy iratpótlást elrendelni.
Mindez végezetül lehet, hogy elhozza azt a régen várt szakmai áttörést, hogy az adóellenőrzések valós előkészítést követően indulnak majd meg. Az adóellenőrök nem csak a megbízólevél átadását követően kezdenek egyáltalán megismerkedni a vállalkozások gazdasági tevékenységével, bevallási adataival, beszámolóival, hanem már az adóhatóság rendelkezésére álló adatok, az interneten elérhető információk teljes kiértékelésével kezdik el a 180 napos határidő visszaszámlálását.
