A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, bár érezni némi javulást az elmúlt években, még mindig gyerekcipőben jár Magyarországon.(Az öt évvel ezelőtti 18 százalékról idén már becslések szerint akár 30 százalék közelébe is emelkedhet idén a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya, amiben komoly szerepe van a munkaerőhiánynak.)

A szakértők szerint az angol rendszer igen szimpatikus megoldást kínál, ott valóban támogatják a nyílt munkaerő-piaci integrációt az egészségi állapot fényében. Ez azonban nálunk egyelőre csak vágyálom, hiszen igazán hatékonyan csak akkor valósulhatna meg, ha a mi társadalmunkra, a mi oktatási és egészségügyi, a mi akadálymentesítési helyzetünkre szabott megoldás jönne létre. De mindenekelőtt egy többeknek hozzáférhető támogatási és egy jól szervezett, gördülékenyen működő képzési rendszer nagyot lendítene a probléma megoldásán.

Ma a nyereségorientált cégek nagy része, bár többféle támogatási lehetőség létezik, nem jogosult ezekre. Így megváltozott munkaképességű munkavállalót támogatott formában nem, vagy csak nehezen tud alkalmazni.

A konkrét támogatási lehetőségek igen szűkösek, mondja Markos Ádám, a Rehabjob Nonprofit Kft. szakmai vezetője, aki elsőként a rehabilitációs kártyát említi. Mint mondja, ez valóban támogatás, hiszen a munkavállaló után megfizetendő járulékból lehet spórolni vele, azonban ezt a kártyát az érintett munkavállalóknak csak a töredéke kapja meg.

- Mindenki más esetében a „büntetőadó” a rehabilitációs hozzájárulás befizetése alóli mentesülés jelent könnyebbséget, de ez ebben a tekintetben a „bot” megúszása és nem a „répával” való motiválás - teszi hozzá a szakember.

Kontraproduktív, a hozzájárulás emelése?

Ahhoz, hogy a munkaerőpiac nagy számban alkalmazzon fogyatékkal élőket, valamiféle szemléletváltásra lenne szükség. A támogatási rendszer kibővítése sokat segíthet ebben, ám a nagyobb lendületet a cégvezetők hozzáállásának megváltozása hozná.

- Tapasztalatunk szerint még az újra megemelt összegű (bár ez csak januártól lesz hatályos) rehabilitációs hozzájárulás sem elég önmagában. Általában szükség van valamilyen más indíttatásra, személyes érintettségre, CSR aktivitásra, elhivatottságra, esetleg az anyagcég értékrendjére és elvárásaira, ami miatt egy vállalat elkezd komolyabban foglalkozni a témával – mondja Markos Ádám.

Úgy véli, ha tovább emelkedik például a rehabilitációs hozzájárulás, az önmagában akár ellenszenvet is szülhet, akár még a munkavállalók felé is és nem a valódi megoldást fogja jelenteni.  Talán kevésbé direkt gazdasági érvekkel, a soft területekre célzott kampányokkal hatásosabb változás érhető el.

Kép:Fotolia

A képzés lenne az első

Mindezek mellett nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a munkavállalói célcsoport képzettsége is problémát okoz a munkaerő piaci helyzet kapcsán. A szakember szerint, bár lassú javulás tapasztalható, mégis nagyon égető probléma az elhelyezkedéskor az edukáció alacsony szintje.

- A fiatalkori integráció hiánya vagy korlátozott működőképessége miatt a célcsoport tagjai nehezebben jutnak diplomához, nyelvtudáshoz, nem beszélve arról, hogy nagyon felfelé szélesedő a korfa is a megváltozott munkaképességűek között, hangsúlyozza Markos Ádám. Ezek mind-mind nehezítik a fogyatékkal élők munkaerő piaci helyzetét.

Említettük már, hogy a támogatási rendszer mellett igen fontos a cégvezető hozzáállása, nyitottsága is ahhoz, hogy alkalmaz-e, illetve milyen százalékban alkalmaz megváltozott munkaképességűeket. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a multi jellegű, nagyobb cégek nyitottabbak. Ennek azonban nem csupán a vállalati CSR politika az oka.

- Önmagában a tény, hogy a rehabilitációs hozzájárulás megállapítása 25 fő feletti létszám esetén történik magában hordozza azt, hogy az ennél kisebb cégek azt szűrik le, hogy ez tőlük nem elvárt, így nem foglalkoznak a dologgal. Emellett sok esetben valamennyi előzetes ráfordítást, felkészülést igényel az integráció és erre inkább a nagyobb cégeknek van kerete. És természetesen újra megemlítendő, hogy sokszor az anyacég nyomása, értékrendje vagy etikai kódexe is sokat nyom a latban, hogy megoldást találjanak a kérdésre – adja meg a választ a miértekre a szakértő.

Miért lassítanak?

A Rehajob működése alatt már sokféle céggel találkozott, az elhivatottságból egytől egyig példásak voltak, ez nem kérdés, ám akik ebbe igazán sok energiát, erőforrást, figyelmet fektettek, azok voltak kevesebben. Tehát a szándék megvan a hazai vállalatokba arra, hogy fogyatékkal élőket alkalmazzanak, ám ha szembesülnek ennek mikéntjével, már többen lelassítanak.

A visszakozás valódi oka nem a feltételrendszertől való félelem, mert ha azt valaki alaposan megismeri, nem megugorhatatlan akadály. Inkább az a jellemző, hogy a cégek félnek az ismeretlentől. Nem rendelkeznek elegendő tudással magáról a célcsoportról, az integrációról, a dokumentációs és jogi kötelezettségekről és természetesen ott van a tapasztalat hiánya, hiszen a legtöbb cég állományába tartozók soha nem dolgoztak együtt megváltozott munkaképességű kollégákkal. Ezek miatt a vállalatok nagy része úgy véli, hogy sok lehet a súrlódás. A Rehabjob erre is felkészült, a falak lebontásában különféle, úgynevezett tudásátadó érzékenyítő és tréningek, programok segítenek.