Eszerint azokon a helyeken, ahol a kulturális eltérések nagyobbak, az együttműködés nehezebbé válik, és a koordinációs költségek is emelkednek, ami csökkentheti a termelékenységet és növelheti a konfliktusok kockázatát. Ezzel szemben, ahol a kulturális távolság kisebb a bevándorlók és a helybeliek között, a gazdasági integráció könnyebb, az együttműködés gördülékenyebb, és a munkaerőpiaci hatékonyság javul.
Érdekes példaként szolgál Spanyolország, amelybe jelentős számú, spanyol nyelvű és azonos kulturális háttérből érkező bevándorló érkezett és érkezik Latin-Amerikából. Ez a kulturális közelség hozzájárult ahhoz, hogy az új érkezők gyorsabban és hatékonyabban integrálódtak a munkaerőpiacba, így az együttműködésre fordított erőfeszítések és a koordinációs költségek relatíve alacsonyak maradtak. Ez a sikeres integráció jelentős lendületet adott a spanyol munkaerőpiacnak, és támogatta a gazdasági növekedést.
Ezzel szemben azon országokban, ahol a migráció nem jár kulturális közelséggel (pl. Németország, Franciaország), a bevándorlás mikro- és makroszinten (vagyis vállalati és nemzetgazdasági szinten) is magasabb költségekkel járhat. Ilyen környezetben a kulturális különbségek miatt több a félreértés és konfliktus, ami több erőforrást igényel a munkahelyi integrációhoz és a társadalmi kohézió fenntartásához. Ezek a költségek visszafoghatják a munkaerőpiac dinamikáját és a gazdasági fejlődést.