A sertéshús áfacsökkentéséhez fűzött magyarázatok felhívják a figyelmet, hogy a sertéshús, illetve az abból készült termékek fogyasztói ára ettől nem csökken, sőt akár emelkedés is bekövetkezhet az „adómentes” – tehát olcsó – alapanyag eltűnése miatt. A sertéságazat forgalmában 30-50 százalékra becsülik a feketegazdaság arányát. Ha ezt sikerülne értelmetlenné tenni – ez az áfa-csökkentés célja – akkor a legális termelők jelentős, illegális versenyelőnyt élvező konkurenciától szabadulhatnának meg. (Az áfacsökkentésről részletesebben itt olvashat!)
Az elfogadott intézkedés elsősorban a hazai sertéstenyésztő vállalatokat és a legális importőröket hozza kedvezőbb helyzetbe, a felvásárló és húsfeldolgozó cégek likviditási helyzete javul. A kistermelők a változásnak inkább a hátrányait szenvedik majd el. A 2010-es agrárcenzus szerint a sertésállomány 30 százaléka egyéni gazdaságokban, ennek kilenctizede 100 állatnál kevesebbet tartóknál volt. Az ilyen kicsiny termelőkre nem vonatkoznak az áfa-szabályok, ők a felvásárlótól 7 százalék árkompenzációt kapnak, amivel a felvásárló a forgalmi adóhoz hasonlóan csökkentheti a saját áfafizetési kötelezettségeit - olvasható a GKI legfrissebb blogbejegyzésében.
A nagyobb tenyésztők és a mezőgazdasági vállalatok, gazdálkodó szervezetek – az állomány 70 százalékát nevelők – a szokásos áfa-rend szerint működnek. Ezt az árutömeget növeli az élősertés és az egész, illetve félsertés behozatal. A sertéstenyésztőtől és az importőrtől vagy a felvásárlóhoz, vagy közvetlenül a vágóhídra kerül az állat, a levágott sertést egészben, hasítva, vagy bontva szállítják a feldolgozóüzemekbe és a hentesüzletekbe. A nagyobb cégek közül sok az integrált termelő, vagyis a takarmányt megtermeli a földjén, maga tenyészti, hizlalja, vágja az állatokat, sőt a feldolgozás bizonyos fázisait is elvégzi. A húsüzemek maguk is foglalkozhatnak alapanyag-behozatallal.
Körükben már fel is merült az áfa-visszaigénylés automatikus gyakorlása iránti igény. A vágóhidak, illetve az alapanyagot közvetlenül beszerző feldolgozók likviditása javul, hiszen kevesebb áfát kell kifizetniük az alapanyagért, befizetési kötelezettségükből ugyan majd kevesebbet is vonhatnak le értékesítéskor, addig azonban náluk marad a pénz.
A feketegazdaság a folyamat egészében jelen van. A tipikus módszerek egyik része az áru forrását hamisította meg: a kistermelőnek fizetett 7 százalék árkompenzáció helyett 27 százalék input áfát tüntetett fel, illetve be nem jelentett import árut forgalmaztak, mindig hamis számlával igazolva az eredetet. A másik út a fiktív export volt, amire visszaigényelték az áfát. Mindkét esetben cégláncolaton futott át az áru (legalábbis papíron), aminek költségei és kockázatai eltörpültek a megnyert összegek mellett.
Más a helyzet a vágással, bontással foglakozó vágóhidakon és a feldolgozóknál. Hozzájuk ezentúl 5 százalék áfával jön be az alapanyag és 27-tel megy ki. Itt olyan rés van az input és az output között, amire érdemes rámozdulni. Nyilvánvaló, hogy a húságazaton belüli maffiák tevékenysége ide fog tolódni. A számla nélküli kolbász-árudák, az éttermek, vendéglátóhelyek is változatlan feltételekkel jutnak hozzá a sertéshúshoz, csak annyiról kell papírt, ÁNTSZ-álló dokumentumot felmutatniuk, amennyi éppen a szem előtt van. A kiépült hálózatok más ágazatokra is átállhatnak. A baromfi és a cukor ágazatban már jelzik, hogy növekvő feketegazdaságra utaló jeleket tapasztalnak.