Egy ókonzervatív felfogású vezető nem kiérdemelni szeretné beosztottai tiszteletét, hanem egyenesen megköveteli azt. Ez érthető módon sokakból nemtetszést vált ki, ami igencsak meghatározza a munkahely légkörét. Ilyenkor pedig megindul a láncreakció. Ha valahol rossz a hangulat, hovatovább a dolgozók rettegésben élnek, csökken a teljesítményük. Egy jó főnök nem megfélemlíti, hanem inkább motiválja a dolgozókat, hiszen a cég fejlődésére úgy tekint, mint a közös érdekükre. Ebből következik, hogy a beosztottak jó hangulata a vezetők érdekét is szolgálják.
Valóban nehéz vezetőként belátni, ha egy nálunk alacsonyabb beosztásban dolgozó ember jobban tud valamit. A karrier-tanácsadók viszont erre azt mondják, hogy a jó főnök nem arról ismerszik meg, hogy tévedhetetlen és kikezdhetetlen tudása is mindenre kiterjed, hanem arról, hogy képes az alatta dolgozó emberek munkáját koordinálni. A főnöknek éppen annyira szüksége van beosztottjaira, mint fordítva. Senki sem képes elvégezni egy teljes csapat munkáját.
Fontos, hogy egy főnök megbízható önismerettel rendelkezzen. Tisztában kell lennie saját erősségeivel és gyengeségeivel is. Amiben nem annyira magabiztos, nyugodtan támaszkodjon a többiekre, hiszen éppen azért dolgozik csapatban. Azzal teszi a legrosszabbat, ha a hiányosságait eltitkolva, esetleg letagadva egyszerűen figyelmen kívül hagy egyébként fontos területeket, részfeladatokat. Szakértők szerint mára a jó értelemben vett alázat a négy legfontosabb vezetői erény egyike.
Jó, ha egy vezérigazgató ismeri a pr-szakma fortélyait, de neki elsősorban nem az a feladata. Merjen ezért másoktól tanácsot kérni, ha elbizonytalanodik. Egy ügyvezető igazgató valószínűleg kiválóan érti az üzleti stratégia működését, de nem biztos, hogy bele kell szólnia a futószalag mellett tevékenykedők munkájába. Ha csak nem az a kifejezett szándéka, hogy egy-egy műszer helytelen beállításával károkat okozzon a cégének.
