Magyarországon a 2008-ban még működő vállalatok 35 százaléka tűnt el hivatalosan is süllyesztőben, és ezenfelül további 15 százalékra becsülhető azon vállalkozások aránya, amelyek alvó állapotban vannak „A válság előtt létező cégek fele mára kikerült a gazdasági vérkeringésből, és a maradék ötven százaléknak is komoly problémákkal kell szembenéznie” – mondja Tóth Tamás, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ) tagszervezete, az Opten Kft. ügyvezető igazgatója.
A gazdasági helyzet különböző mértékű terheket ró az egyes ágazatkora. Az építőipar, a fuvarozás, az élelmiszer-feldolgozás különösen nehéz helyzetben van, míg a kevésbé tőkeigényes, szellemei tevékenységre alapuló szektorok még sikeresnek is mondhatók. Elképesztő különbségek vannak azonban szektorokon belül is: a cégek egy kis része sikeresen veszi az akadályokat, mások ellehetetlenülnek.
A fennmaradáshoz nemcsak rugalmasság és jó stratégiai döntések kellenek, elengedhetetlen az is, hogy a cégek jól válasszák meg, kivel működnek együtt, meglevő partnereiket pedig folyamatosan monitorozzák. A mai forráshiányos helyzetben egy-egy rossz partner, üzlet, kifizetetlen vagy késve fizetett számla nagyon könnyen elviheti az egész éves eredményt. A bedőlt cégek pedig láncreakciószerűen húzzák magukkal az óvatlan partnereket.
A partnerfigyelést célszerű profira bízni, olyan szervezetre, amelyik a bankok hitelbírálati gyakorlatát leképező modellekkel becsüli meg egy-egy vállalkozás csődesélyét. „Egy tisztán hazai gazdaságra optimalizált modell több mint kétszáz paraméter alapján számolja a vállalkozások pénzügyi kockázatát a mikrovállalkozásoktól a Kkv-szektoron át a nagyvállalatokig, sőt van olyan megoldásunk is, amely a pénzügyi adatokkal nem rendelkező cégekről is objektív kockázati szintet állapít meg – mondja az Opten ügyvezetője. – Az ilyen modellek alapkritériuma a rugalmasság, a hazai környezet ismerete, a megbízható, évekre visszanyúló adatbázis, illetve a professzionális szakértőgárda, hiszen a pontos előrejelzéshez folyamatos alkalmazkodás és visszamérés szükséges.”
