Vannak nagyvállalatok, amelyek akár minden évben kimennek a piacra, hogy megversenyeztessék a szolgáltatókat. Persze ez nem azt jelenti, hogy évente partnert cserélnek. Néhány forint spórolásért ugyanis az addigi kedvező kapcsolatot nem éri meg feláldozni. Előfordulhat viszont, hogy a szolgáltatóváltás jelentős évi megtakarítást eredményez. A legolcsóbb és legdrágább ajánlat között jól látható különbség lehet, különösen azóta, hogy a verseny élesebbé vált. Míg 2009-ben néhány cég volt képes hatékonyan kiszolgálni az ügyfeleket, 2010-ben a Magyar Energia Hivatal adatai szerint 27 villamosenergia-kereskedelmi engedélyt adtak ki (ebből 10 részleges engedély).
Bár a villanyszámla nagysága erősen függ a tevékenységi körtől és az energiafelhasználás módjától, általánosságban azt lehet mondani, hogy a megfelelő szolgáltató és a leginkább a cég működésére szabott ajánlat kiválasztásával 15 százalékkal kerülhet kevesebbe az áram, ami 8 százalék körüli megtakarítást jelent a számlaértékben havi szinten - mutat rá az MVM Partner. A szolgáltatóváltással az energiadíj csökkenthető, ami 55-60 százalékát teszi ki a számlának, az ettől független rendszerhasználati díjat és az egyéb költségeket viszont ez után is meg kell fizetni. A cég számításai szerint egy, a kereskedelem, vendéglátás területén működő, évi 30 megawattóra áramfogyasztású cég közel 100 ezer forintot tud megtakarítani egy év alatt, a feldolgozóipari szektor szereplője 75 megawattóra éves fogyasztást véve alapul több mint 200 ezret, míg egy évi legalább 135 megawattóra áramot használó gyártó több mint 400 ezer forintot spórolhat, ha szolgáltatót vált. (A kisebb cégeknek azonban maguknak kell feltérképezniük a kínálatot, mivel őket ritkábban keresik fel ajánlataikkal a szolgáltatók, mint a nagyobbakat.)
A megtakarítás tényleges mértékét az határozza meg, hogy a szolgáltatási konstrukció mennyire alkalmazkodik a fogyasztási jelleggörbéhez. Ily módon két úton lehet befolyásolni az áramdíjat: a versenypiacon lévő kereskedők akkor tudják a legkedvezőbb ajánlatot elkészíteni, ha a cég fogyasztási szokásaihoz leginkább illeszkedő kategóriába sorolják az ügyfeleiket, másrészt a megtakarítás maximalizálható, ha a cég az áramdíjak ismeretében hatékony energiagazdálkodást folytat.
Kérdés, hogy a vállalkozás számára megér-e annyit a villamosenergia-költség csökkentése, hogy a működési jellegén vagy a cég munkatársainak időbeosztásán változtasson. Jellemzően erre a vállalkozások zöme, főleg a kisebb cégek nemmel felelnek, hiszen a kkv-szektor esetében a villamos energia jelentős, de nem döntő költségtétel a kiadások sorában: általában mindenhol 10 százalék alatt marad. Az elérhető megtakarítás mértéke tehát nem feltétlenül indokolja a cégműködés gyökeres átalakítását, sőt esetenként erre nincs is reális mód. Persze vannak olyan iparágak - például a kohászat -, ahol a termeléshez nagyon jelentős áramfogyasztás társul, miközben a technológia akár órás csúszásokat is megenged. Itt már érdemes elgondolkozni azon, hogy a munkaidőrendet hozzáalakítsák az áram árához.
A versenypiaci áramkereskedők persze - hiszen erről szól a verseny - megpróbálják minél inkább az ügyfél igényeihez szabni a szolgáltatást, hogy azok a cégek is megtakarítsanak, amelyek nem tudják a munkafolyamatokat az áramdíjhoz igazítani. Az élesebbé váló verseny eredménye, hogy ma már egy-egy szolgáltató 15-20 eltérő csomagot kínál, és a megoldások között kilowattóra-egységárra vetítve többforintnyi különbség is lehet. (Itt olvashat arról, hogy hogyan csökkentheti a használat során a felhasznált energia mennyiségét.)
