Rendben, lámpalázasak vagyunk, jó benyomást szeretnénk tenni. Nem könnyű. De azért vannak olyan sarkalatos elszólások, amik miatt szinte azonnal lepontozzák a személyzetisek vagy a leendő főnökök az álláskeresőt. Óvakodjunk azoktól a mondatoktól, melyekkel ilyen gyorsan leszerepelünk előttük és zuhan az értékünk a szemükben. (Itt olvashat ellenben arról, hogy milyen tulajdonságokat keresnek a cégvezetők a jelentkezőkben!)

A Business Insider vezetői pozícióban lévő -s a legkülönfélébb iparágakban dolgozó- szakembereket kérdezett meg arról, hogy mit nem szeretnek hallani a jelölttől állásinterjún. Mindegyik olyan elszólást hozott fel példaként, amelyekkel már volt dolga.

1. "Azért hagytam ott az állásom, mert szörnyű volt a főnököm."

Még az sem segítene, ha finomabb szót használnánk. Hogy "túl igényes" volt a főnök, túl nagy tempót diktált.

Alapszabály, hogy nem szabad az előző feletessünkről panaszkodni. Még akkor is, ha tényleg nagy szörnyeteg. A megkérdezett főnököket egyetértettek abban, hogy ez az első számú hiba, ami a leginkább elijeszti őket az állásra jelölt személy szerződtetésétől.

A cégvezetők pozitív hozzáállású embereket akarnak felvenni, s ebbe nem illik bele, hogy valaki panaszkodik olyasvalakiről, akinek a kenyerét ette egészen idáig. Senki nem szereti a drámázó, panaszkodó embereket, mert feltartják a munkát.

Egy ilyen megjegyzés az ex-főnökről azt a benyomást keltheti rólunk, hogy nehezen kezelhetőek vagyunk, nem tudunk alkalmazkodni másokhoz. Vagy szimplán a felettesünket hibáztatjuk azért, ha nem elég jó a munkateljesítményünk.

Az új alkalmazottat kereső főnökbe ráadásul az a gondolat is belenyilallhat, hogy néhány év múlva talán éppen róla fog így nyilatkozni az illető, ha most felveszi a céghez.

2. "De **** hideg van odakint!"

Időnként mindenki káromkodik, de ennek nem az állásinterjú a helye és az ideje.

Kép:Pexels

3. "Azért váltottam munkahelyet gyakran, mert nem találtam nekem való állást."

Vagy "nem kínált elég nagy kihívást a munkakör." Ez talán még finomabban hangozhat, de ugyancsak elégtelen bizonyítványt állít ki rólunk. Mert céltalannak, elveszettnek tűnhetünk. A személyzetis ennek hallatán azt gondolhatja, ez az állás miért lenne más a többinél, amit ott hagyott? Fél év múlva innen is lelép.

Ráadásul a kijelentésünk azt is tanúsítja, hogy a jelentkező nem kommunikált nyíltan az előző főnökével, nem keresett megoldást rá, hogy miként bővítsék a feladatköreit, hogy jobban részt tudjon venni a céget előbbrevivő megoldások kifejlesztésében.

4. "Mit is csinál a cég? És hol van a központja?"

Ilyen alapkérdéseket ne tegyünk fel soha. Mert alapszabály: minden, amit a Google megválaszolhat, nem szabad megkérdezni a cégről.

Nézzünk utána a cég történetének, piaci pozíciójának, alapadatainak.

Ha a felkészületlenségünket demonstráljuk, akkor lustának és érdektelennek mutatkozunk.

5. "Menedzserként eléggé a magam ura voltam."

Na igen, csakhogy a menedzser egy teamet irányít. Sosem szabad lebecsülni az ő hozzájárulásukat a sikerhez. Főleg nem az állásinterjún, mert így olybá tűnik, hogy szeretünk mások tollával ékeskedni.

Ha azt hangsúlyozzuk, milyen tehetségesek voltak a beosztottaink és hogyan sikerült nekik megvalósítani a víziónkat, terveinket, az mindjárt jobb.

6. "Bocsánat a késésért."

Ha valaki nem tud időben - vagy a megbeszélt időpont előtt - megjelenni, akkor hogyan lehetne jó szívvel rábízni az ügyfelek dolgait?

Kép: Pixabay

7. "Hű, milyen csinos hölgyek dolgozni itt!"

Ez éretlenségről tesz tanúbizonyságot. Egy profi nem tesz ilyen megjegyzést, amivel ráadásul előrevetíti annak a veszélyét, hogy illetlenül fog viselkedni ha bekerül a céghez és mindenféle oda nem illő bókokkal fog zaklatni mindenkit.

8. "Mi lesz a feladatom?"

Hát nem volt ez benne az álláshirdetésben?!

Aki ilyet kérdez, az nem tűnik valami proaktívnak, csak azt akarja elvégezni, amit elvárnak tőle. Holott minden állásban hasznos, ha kreatív az ember, új megoldásokat talál ki. Főleg a kis cégeknél szereti a vezetőség, ha egy alkalmazott könnyen képes új feladatköröket elsajátítani és alkalmazkodni a változásokhoz.

9. "Van unokája?"

Ez akkora félrelövés, mint amikor megkérdezik egy nőtől, hogy terhes-e, holott nem az. Mégha az állásinterjút vezető személy nagypapa- vagy nagymamakorúnak tűnik is, nagy pofon az egójának, ha bárki e korosztályba lövi be.

10. "Szakértője vagyok ennek."

A rangidős szakembereknek feláll a hátán a szőr, amikor egy Y-generációs munkavállaló kijelenti magáról, hogy szakértője valaminek.

Talán egy kis alázat jobban használna az állásinterjún. Érdemesebb azt mondani, hogy az adott téma nagyon érdekel, nagyon izgat, igyekszünk mindent elolvasni róla - de nem azt, hogy a szakértője is vagyunk.

11. "Egy éve nem írtam a blogomra."

Ez a lustaság érzetét kelti. Bármi, amibe belekezdtünk, de aztán hanyagoltuk, nem méltó a felvételiztető figyelmére. Olyan embereket keresnek, akik nem hagynak félbe dolgokat.

12. "Az egyetlen gyengeségem, hogy túl keményen dolgozom."

Ez felvágás. Sőt kivagyiság. Az embernek képesnek kell lennie olyan módon kommunikálni a gyengeségeit, azokat a területeket vagy képeségeket, amelyek terén kihívásokkal néz szembe, hogy ezzel ne nullázza le a saját esélyeit az állásra.

De ha nem ismeri be, hogy bármilyen gyengeségei lennének, és inkább egy erényével dicsekedik, attól öntelt ember benyomását kelti. Igazából ezzel rontja le az esélyeit.

13. "Nincsenek kérdéseim."

Mert úgy isten igazából nem érdekel az állás...