A számhordozhatóság a hírközlési rendszer azon szolgáltatása, amely minden előfizető számára biztosítja, hogy előfizetői hívószámát akkor is megtarthassa, ha szolgáltatót vált. A Magyarországon 2004. január 1-jén életbe lépett új hírközlési törvény a vezetékes piacon már az év elejétől, a mobil piacon pedig május 1-jétől kötelezi a szolgáltatókat e lehetőség biztosítására, amit az Európai Unió vonatkozó irányelve is előír. A törvény szerint a váltás költségeit az új szolgáltatónak és az előfizetőnek kell majd közösen állnia, de ahogyan más részletekről sem, a költségek arányáról sem tudni még pontos információt. Minthogy arról sem, hogy mobilpiac vezetékestől eltérő jellegéből fakadóan (magasabb percdíjak a nem honos hálózatba irányuló hívásoknál) hogy fog az ügyfél tájékoztatást kapni arról, hogy a hívott előfizető éppen melyik szolgáltatóhoz csatlakozott és hogy abban az esetben, ha a hívott előfizető szolgáltatót váltott, a hívónak milyen tarifát kell fizetnie.

Kevés az idő, sok a nyitott kérdés

Eddig az Európai Unió tizenkét tagországában valósították meg a mobilszámok hordozását, országonkénteltérő népszerűségnek örvendett az új lehetőség. Míg a legtöbb országban a jogalkotó, ill. a helyi hírközlési hatóság nem egy esetben 1-2 évet is adott a szolgáltatóknak a felkészüléshez, addig itthon a törvény hatályba lépésétől öt, a rendelet elfogadásától pedig várhatóan alig több mint egy hónap áll majd a szolgáltatók rendelkezésére, hogy a technikai feltételeket biztosítsák. Ugyanis a részleteket magába foglaló rendeletet a kormány még nem fogadta el, így az várhatóan csak március második felében jelenik meg, addig pedig aligha tudni pontos részleteket az üggyel kapcsolatban (megjegyeznénk, hogy a most májusban csatlakozó országok közül Szlovákiában például az "EU-kompatibilis" új hírközlési törvényt sem fogadták még el, nemhogy májusra köteleznék volna az ottani szolgáltatókat a lehetőség technikai hátterének biztosítására).

– A szolgáltatók gőzerővel dolgoznak, ám amíg nincs pontos információnk a rendeletbe foglalt – még el nem fogadott - részletekről, addig aligha tudunk megfelelni azoknak. – fogalmazott kérdésünkre Tompa Ferenc, a Westel távközléspolitikai ügyvezető igazgatója. –Megoldás lehetett volna, ha Magyarország a hírközlési jogszabályok harmonizálása kapcsán a számhordozhatóság bevezetésére átmeneti mentességet kér az Uniótól. Ezt a megfelelő felkészülés érdekében az idevágó tagállami gyakorlattal igazolni lehetett volna, hiszen a nyugat-európai országokban a vezetékes számhordozás bevezetését követően a tapasztalatok feldolgozása és a bonyolultabb szakmai feladatot jelentő mobil számhordozhatóság kidolgozása kellő indokul szolgálhatott volna. Annak ellenére, hogy a témában a hírközlési hatóság szervezésében már hosszabb ideje alapos szakmai előkészítő munka folyt, a számhordozhatóság szabályozásának végleges hazai megoldását és pontos részleteit a rendelet hiányában a szolgáltatók még nem ismerhetik. Nehézséget okoz, hogy az egyes belső vállalati folyamatok, ill. a szolgáltatók közötti eljárások csak a rendelet ismeretében véglegesíthetők. Nem mindegy például, hogy az áttéréshez milyen dokumentumok és milyen adatok szükségesek, az esetleges számlatartozások kezelése milyen módon egységesíthető. Problematikusnak tartjuk, hogy a jelentős kommunikációs feladatot jelentő ügyféltájékoztatás hogyan oldható meg korrekt módon ilyen rövid idő alatt, úgy, hogy az előfizetők a lehető legtájékozottabban tudjanak élni ezzel a lehetőséggel. – hangsúlyozta Tompa.

Célszerű lett volna a mobil iparág sajátosságainak figyelembe vételével az IHM által a hívószám továbbhordozására előirányzott 30 nap helyett legalább 60, de inkább 90 napot biztosítani, hogy ez alatt a hosszú elszámolási idejű nemzetközi roaming forgalomból keletkező számlatartozások egyértelműen rendezhetők legyenek. A Westel álláspontja szerint a rendelet akkor éri el célját, ha a felhasználók számára könnyen érthető és követhető megoldást kínál, s ennek érdekében a szolgáltatók közötti együttműködést olyan módon szabályozza, hogy minél kevesebb vitatható helyzet és ennek következtében minél kisebb többletköltség merüljön fel, hiszen ennek eredményét a fogyasztók is megérzik a tarifákban.”

Nemzetközi helyzet és példák

A szolgáltatás – ahogyan írtuk – világszerte eltérő népszerűségnek örvend. Az elsők között az Egyesült Királyság és Hong-Kong vezette be a mobilszámok hordozhatóságának lehetőségét, itt 1999 óta van lehetőség számmódosítás nélküli szolgáltató váltásra. Ezt követte 2000. március 1-jén Svájc is, majd tizenkét EU-tagország után tavaly november végétől az Egyesült Államokban is bevezették a mobiltelefonszámok hordozhatóságának lehetőségét. Az Európai Unió tagországaiban Angliában tavaly másfél millió, Spanyolországban több mint ötszázezer, Hollandiában negyedmillió szám hordozására vették igénybe eddig a szolgáltatást, Finnországban pedig egyes cégek akcióiknak köszönhetően két hét alatt 30 ezren váltottak szolgáltatót. Németországban tavaly ősz óta tudnak élni az előfizetők a lehetőséggel, ott a teljes ügyféltábor alig 1,5%-a vette eddig igénybe.

Mobilszolgáltató-váltáskor Svájcban az új szolgáltatóval történő előfizetés kötés után kapunk egy új SIM-kártyát ideiglenes hívószámmal. Az előfizetés megkötésével egyidőben ki kell töltenünk egy nyomtatványt a régi szám megtartásának érdekében, majd az új szolgáltató kötelessége a további technikai és adminisztratív lépések pár nap alatti végrehajtása. Időközben az új SIM kártya már kész a használatra, azonban még az ideiglenes számmal tudunk hívásokat kezdeményezni, miközben folyamatosan tájékoztatást kapunk SMS-ben a szolgáltató váltás folyamatának állásáról. A mobilszám átvitelére a ­kártyás előfizetőknek is van lehetőségük, azonban ebben az esetben a korábbi egyenleg átvitele nem megoldott. Mint ahogyan írtuk, az itthoni részletekről még nem tudni semmit, minthogy arról sem hogy a szolgáltató váltás kerül-e majd pénzbe nekünk, vagy sem, illetve hogyan fogjuk tudni, hogy éppen melyik hálózatba telefonálunk. Egyes elképzelések szerint a szolgáltatók majd egy központi számon adnak tájékoztatást az egyes számok hovatartozásáról, mások pedig a híváskor egy megkülönböztető jelzést tartanának helyesnek. Amíg azonban nincs elfogadott rendelet, addig csak reménykedhetünk, hogy ésszerű feltételekkel és díjakkal tud majd működni hazánkban is a mobiltelefonszámok problémamentes átvitele.