Magyarország az elmúlt tíz évben rendre rosszul teljesített a különböző információs társadalmi mutatókat nézve. Nemzetközi összevetésben nem tartozik sem az élenjárók, sem a közvetlen követők csoportjába. Ugyanakkor régen nyílt utoljára olyan hatalmas történelmi esély az ország szempontjából a felzárkózásra, mint amilyet az Európai Unióhoz való csatlakozás és az ipariból az információs korszakba való átmenet most felkínál - áll a Budapesti Műszaki Egyetem Információs Társadalom-és Trendkutató Központ (ITTK) jelentésében.
Egy biztos: nem sikeres
Az elmúlt 10 évet felölelő elemzés szerint ez az időszak nem értékelhető sikerként az információs társadalom szemszögéből. Bár az intézményrendszer kialakult, az infrastruktúra kiépült, és az alapvető lépésekre sor került, a jelenlegi helyzet ellentmondásos, például az intézményrendszer helyenként "hézagos", az infrastruktúra pedig "lukacsos", s ezért van még mit tenni mind a két területen. Az ITTK szerint az évtized folyamán létrejöttek a tudományos kutatás keretei is, illetve született megannyi meghatározó civil kezdeményezés is.
Az elemzés szerint ugyanakkor a politika sosem vette elég komolyan az információs társadalom kérdését és mind a mai napig nem ismerte föl, hogy az jóval több technológia-politikánál vagy infrastruktúra-építésnél, mivel hatással van az oktatáspolitikára, a kutatás-fejlesztésre, a szociálpolitikára, a gazdaságpolitikára, a közigazgatás-politikára, a kultúrpolitikára is. A jelentés szerint a terület állami fejlesztését végre nem hajtott stratégiák, torzóban maradt intézményrendszer és forráshiányos működés jellemezte.
Az e-közigazgatással kapcsolatban a jelentés leírja, hogy e területen ugyan meghonosodtak a számítógépek és a modern kommunikációs eszközök és kiépült az alapinfrastruktúra, ám a nagy felhasználói tömegek még ma is hiányoznak. A kutatás-fejlesztés kapcsán a jelentés úgy véli, hogy a magyar kreativitás nem lett vezérlő csillaga a rendszerváltozás utáni gazdasági fejlődésnek.
A vállalatok mind a mai napig nem elég innovatívak, a K+F költés alacsony és rossz szerkezetű, a kialakult pályázati struktúra rugalmatlan, az Magyar Tudományos Akadémia reformra szorul, és újra nincs a területért felelős erős intézmény.Az alapinfrastruktúra azonban adott és az innovációs járulék rendszere reményre adhat okot, ennek a beváltására azonban újra tartós építkezésre van szükség.
Egyre jobban nyílik az olló
A jelentés szerint a magyar kultúra kettészakadt egy digitális vízválasztó mentén, bár fokozatosan egyre többen vannak, akik használják az új kommunikációs eszközöket. Az internet és a számítógép egyre kevésbé szubkultúra, lassacskán a többségi kultúra alapvető részévé válnak, ahogyan a mobiltelefon már régen az. Az online kultúrával a társadalom egyre nagyobb része kerül közvetlen kapcsolatba, az internet mára kitört az egyetem és az üzlet kezdeti fennhatósága alól és a web 2.0 térhódításával a tömegek mindennapos aktivitásává vált. A kérdés ma már az, hogy mire használják a netet.
Az ITTK szerint a digitális esélyegyenlőség több mint szociális kérdés, a rászorulók számára meghatározza az életminőséget és a munka erőpiaci integráció egyetlen igazi eszköze. Bár a digitális megosztottság csökken, a nemi különbségek például eltűntek, az idősek és az iskolázatlanok továbbra is jelentős hátrányban vannak. Ezen a helyzeten nem segítettek a stratégiák sem, mivel azokat nem hajtották végre következetesen. Az államnak, gazdaságnak és civil szférának össze kell fogni a további előrelépés érdekében.
Végül a jelentés kitér arra, hogy az új gazdaság terén kialakult egy alapvető dilemma: hogyan lehet a fejletlen belső piac ellenére erős gazdaságot építeni? Az informatikai beruházás ugyanis ma már nem versenyelőny, hanem a versenyképesség alapja. Ezen a téren azonban Magyarország sereghajtó az OECD országok között. De nemcsak a lakosság, hanem a vállalkozások is keveset költenek erre, sőt Európa is lemarad a világ más részeihez képest. Bár a magyar exportban az IKT termékek aránya impozáns, az export volumene nem tekinthető magasnak - tartalmazza az ITTK elemzése.
