Görögországban és Törökországban a majonéz névleges növekedési indexe az utóbbi öt évben csaknem 50 százalékkal emelkedett – bogarássza ki az Euromonitor Market Reports jelentéséből megrendelője kérésére az infobróker. A többi nyugat-európai ország ezt az értéket még csak meg sem közelíti, Németországban stagnálás, sőt, Svájcban némi visszaesés is tapasztalható. Az illetékes hazai marketing-vezetőnek ettől szaporább lesz a pulzusa, és lekérdezteti még a két országban majonézt forgalmazók, a termelők és a márkák piaci részesedését, az eladás értékét és megrendeli a helyi étkezési szokások legfrissebb trendjeit. S mivel a vállalaton belül nincs feltétlenül olyan munkatárs, akinek ideje és tapasztalata lenne ezen adatok beszerzésére, külső munkaerőt bíz meg a feladat elvégzésére, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk információbrókernek, vagy más néven független információs tanácsadónak.

Csak kiinduló pont

A megfelelő adatbázisokban keresőkérdésekkel operálni, a keresőprofilokat lépésről lépésre csiszolni, a kapott találatokat az elvárások szerint tisztogatni – ez az infobróker napi teendője. Ami sokszor csak a kiinduló pontja a munkájának, ugyanis a legérzékenyebb adatok nincsenek leírva, sőt néha ki sincsenek mondva; így az információbrókernek kell megszereznie azt az általa felkutatott szakemberektől. Az információs társadalomban ugyanis az értéket egyre inkább a termékhez, szolgáltatáshoz való információ-hozzáadás adja. Sőt, egyre gyakrabban esik szó a tudástársadalomról. A két kifejezés közötti különbség arra utal, hogy az információ önmagában egyre kisebb értékű, sőt gyakran negatív értéket hordoz (gondoljunk csak arra, hogy a kéretlen vagy kevéssé fontos e-mailek, levelek, cikkek, könyvek, ügyek mind-mind elvonják figyelmünket, időnket a kulcsfontosságú tevékenységektől). A tudás voltaképpen szövegösszefüggésbe ágyazott, valamilyen célra összeállított, rendezett információhalmaz. Ez hordozza a valódi értéket.

Hogyan? Milyen? Mekkora?

Kezdő információbrókerek hajlamosak túlságosan bő lére ereszteni a megrendelő által kért tudást tartalmazó beszámolójukat, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a megrendelő nem a leadott négy-öt oldalért fizeti őket, hanem éppen azért fizet, mert nincs ideje és elég szaktudása, esetleg hozzáférése a döntéséhez szükséges tudás még hiányzó elemeinek összegyűjtésére, a kapott eredmények összegzésére és a lényeg kivonatolására.

Az igények és a szolgáltatások nagyon különbözőek lehetnek. Mindennapos például a céginformáció, amely lehet alapinformáció, lehet összetettebb, mérlegadatokat tartalmazó, vagy bővebb marketinginformáció, de akár versenytársfigyelés, amely a konkurens üzleti döntéseibe, terveibe enged bepillantást. Hogyan képezik konkurenseink az árakat? Milyen összetevőket használnak fel új termékükhöz? Milyen irányú vagy mekkora méretű, helyigényű beruházást terveznek? Ezeket az információkat a CI (competitive intelligence) vagy a BI (business intelligence) szakembere szolgáltatja.

A versenyfigyelés, trendfigyelés a fentiektől nem messze eső célt fogalmaz meg. Eszközei lehetnek: egyszerű sajtófigyelés, szakirodalom-kutatás, vagy az erre alapuló informetria (információs egységek statisztikai módszerekkel történő elemzése), de akár adatbányászati célú webfigyelés, azaz webmetria is. A vezetői nyilatkozatok szóhasználata, mondatszerkezete, és egyéb jellemzői megváltoznak, amennyiben valakihez vagy valamihez közelít, illetve távolodik tőle. E jelenség tetten érhető a gazdaságban és a politikában egyaránt, s az éles szemű – vagy ha tetszik fülű – kutató észreveszi a változást.

Esernyőfogalom

Az információbróker egy esernyőfogalom. Az esernyő alatt ugyanis sok tevékenység elfér, amelynek közös célja a megrendelő tudás iránti igényének kielégítése. Ide tartozik a már említetteken kívül a szabadalom- és védjegy-információ vagy éppen az issue management (kritikus környezeti tényező figyelemmel kísérése), az irodalomkutatás, a scientometria, a dokumentumszolgáltatás stb. E tevékenységek részben megvalósulhatnak a könyvtári információszolgáltatás keretében, webes keresésekre alapulva, térítéses adatbázisokból, illetve a szakemberekkel folytatott interjúkból való információnyerés és –szolgáltatás, valamint az adatbányászat által is.

Természetesen egy-egy információbróker nem foglalkozik az esernyő alatt megtalálható összes területtel, módszerrel. Sőt – és ez mindenképpen szerénységre int – vannak könyvtárosok, marketingszakemberek, humánerőforrás-tanácsadók, újságírók vagy oktatók, akik annak ellenére, hogy nem nevezik magukat információbrókernek, több-kevesebb átfedéssel az információbrókeréhez hasonló munkákat végeznek. A felsoroltak közös nevezője, hogy mindannyian úgynevezett tudásmunkások, azaz fő feladatuk a tudás megragadása, továbbadása, a folyamat optimalizálása. Az egyes feladatokban profi szakemberek számára kívánatos, hogy egy-egy projektben egyesítsék erejüket és tudásukat. Ugyanis van, ki az állatorvosláshoz ért, van, ki a joghoz. Van, aki az adatbázisokban való keresés szakembere, más a telefonos interjúk készítésének mestere. Egyesek az információ eladásában, mások annak keresésében jeleskednek. Az őket összefogó hálózat építést alapvető céljai közé sorolja egyre több információbróker-szervezet is a világban. Közülük elsőként alakult az amerikai AIIP (Association of Independent Information Professionals), vagy az SLA Special Library Association, az európai EIRENE (European Information Researchers Network), és a nemzeti szervezetek, mint például az osztrák Verband für Informationswirtschaft. A magyarországi Magyar Információbrókerek Egyesülete (MIBE) tavaly alakult meg. Az egyesületeknek nagy szerepe van a szakma összefogásában, a szakmai és etikai sztenderdek megalkotásában. A szervezetek etikai kódexét elfogadó információbrókerek tevékenységében a megbízók jobban megbíznak.

A szolgáltatás igénybevétele

Az információbrókeri szolgáltatások igénybevételéhez elsősorban azt kell alaposan átgondolni, hogy mely döntésünkhöz milyen információra, tudásra van szükség. Nem ritka, hogy az egyeztetés – úgynevezett referensinterjú – során a megrendelő nem képes pontosan megfogalmazni igényeit, vagy az infobróker nem tudja a kifejezett igény mögött felfedezni a valódit. Azt is fontos tudni, hogy az információbróker objektív okokból nem garantálhatja a beszerzett információ teljességét, és azért sem vállal garanciát arra, hogy a keresett információ egyáltalán létezik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem igyekszik a cél érdekében és a megegyezett vállalási díj keretén belül mindent megtenni. S mivel a szállított adatok forrását feltünteti, a megrendelő dönti el, hogy az számára hitelt érdemlő-e.

A fejlett országokban a vállalkozások többsége – 60-70 százaléka – vesz igénybe valamilyen információbróker-szolgáltatást, s ez az arány növekszik. Nálunk, mint írtuk, lassan terjed.

Mikulás Gábor