Az esetek jelentős részében (24 százalék) a csalások elkövetését a technológia nagymértékben támogatta – derül ki a KPMG legfrissebb, 78 országra kiterjedő, összesen 750 esetet vizsgáló tanulmányából. A Global Profiles of a Fraudster című kiadvány szerint proaktív elemzéseket nagyon ritkán végeznek a cégek csalásmegelőzés céljából; mindössze az esetek 3 százalékára derül fény ily módon.
„A technológia kettős szerepe – egyrészt a megelőzés eszköze lehetne, másrészt gyakran a csalók segítője – előreláthatólag csak tovább növekszik” – figyelmeztet Phil Oswalt, a KPMG International csalási ügyek vizsgálati szakágának vezetője. „A technológia fejlődésével párhuzamosan annak illetéktelen célú felhasználása is egyre kifinomultabb. Miközben a csalók számára evidens, hogy technológiai eszközöket alkalmazzanak, a cégek nem tesznek eleget azért, hogy az ezekben rejlő lehetőségeket a csalások megelőzésében kihasználják. A veszélyazonosító rendszerek működtetése és az adatelemző módszerek használata elengedhetetlen feltétele a rendellenes vagy gyanús esetek feltárásának.”
A technológiát ügyesen használó csalók számos módon követhetnek el csalásokat. Azon csalásokra vonatkozóan, melyek elkövetése során az elkövetők technológiai eszközöket használtak, elmondható, hogy: 24 százalékban hamis vagy félrevezető információkat szerepeltettek a számviteli nyilvántartásokban, 20 százalékban e-mailben vagy egyéb üzenetküldő platformon osztottak meg hamis vagy félrevezető információkat, 13 százalékában pedig informatikai rendszerekhez szereztek illetéktelen hozzáférést.
A csaló „új arca”
- a csalók többsége (69 százalékuk) 36 és 55 év közötti;
- többségük (65 százalékuk) a szervezeten belüli;
- nem ritka, hogy vezető beosztást töltöttek be az adott cégnél (35 százalék), munkaviszonyuk pedig hat évnél hosszabb időszakra terjedt (38 százalék);
- korlátlan felhatalmazással rendelkeztek, és képesek voltak a kontrollokat felülírni (44 százalék)
- gyakran autokratikus személyiségként jellemezhetők (18 százalék), és háromszor nagyobb a valószínűsége, hogy inkább barátságosnak mondták őket, mintsem barátságtalannak;
- nagy tiszteletnek örvendhettek a vállalaton belül, 38 százalékuk legalábbis így jellemezte magát
- sokszor mások bevonásával követtek el csalásokat, bár az ilyen esetek aránya 73 százalékról 60 százalékra csökkent a legutóbbi felmérés óta;
- a csalókat leginkább (60 százalékukat) a személyes haszonszerzés motiválta, megelőzve a kapzsiságot (36 százalék), és az „adott volt a lehetőség” motivációját (27 százalék).
A csalások többségét (61 százalékot) a belső kontrollok gyengesége miatt követték el, és a probléma egyre súlyosabb. A legutóbbi felmérés (2013) óta 18-ról 27 százalékra emelkedett az olyan esetek aránya, amelyeket a belső kontrollok gyengeségét kihasználva követtek el.
A csalások elkövetésének lehetőségét ugyanakkor az erős kontrollok nem zárják ki teljesen, hiszen sok esetben a csalók kikerülik a kontrollokat. A felmérés eredményei szerint a csalások 16 százalékánál megkerülték a kontrollokat, további 16 százalékuknál pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyták őket.
A tanulmány további főbb megállapításai
- a csalásokat többnyire (62 százalékban) nem egyedül, hanem társak bevonásával hajtják végre (38 százalék)
- az esetek jelentős részét (46 százalékát) vegyes összetételű csoportok hajtották végre, ám a csalók között sokkal nagyobb arányban fordultak elő olyan csoportok, amelyek csak férfiakból álltak (39 százalék), mint amelyekben kizárólag nők vettek részt (7 százalék)
- a csalások 61 százaléka külső (harmadik) fél bevonásával történt
- az esetek 44 százalékát valamilyen gyanú vagy panasz alapján tárták fel, további 22 százalékukra pedig vezetői felülvizsgálat során derült fény
