A Magyar Demokrata Fórum felszólítja Hiller István oktatási és kulturális minisztert, hogy hozza nyilvánosságra a szerzői jogdíj megállapításának módját, az azt megalapozó hatástanulmányokat, a szerzői jogdíjból származó tavalyi bevétel összegét és annak felhasználási módját. Az érintett szakmai szervezetek bevonásával új alapokra kell helyezni a kép és hanghordozókra kivetett szerzői jogdíj összegének megállapítási módját. (Ugyan az Artisjus nemrégiben csökkentette a memóriakártyákra kirótt jogdíjat, de mi köze a fényképezőgépben lévő memóriának az Artisjushoz?)

Mi a helyzet az unióban?

A szerzői jogi törvény szerint a szabad felhasználásnak minősülő legális másolások ellentételezéseként méltányos díjazás illeti meg a jogosultakat, vagyis a szerzőket, előadókat, hangfelvétel előállítókat, filmforgalmazókat. Ezt a díjazást az ARTISJUS állapítja meg és a mindenkori kulturális miniszter hagyja jóvá. Ezért valamennyi Magyarországon forgalomba hozott hordozó egység után az országba történő behozatalkor a forgalmazónak, illetve hazai gyártás esetén a gyártónak meg kell fizetnie a jogdíjat, függetlenül attól, hogy azt mikor értékesítik, illetve valóban a szerzői jog által védett tartalom rögzítésére használják-e.

Az Európai Unió tagállamaiban eltérő képet mutat az üres hordozókra kivetett jogdíj mértéke. Luxemburgban például nem kell a hordozók után jogdíjat fizetni, míg a szomszédos Belgiumban magas a díj összege. A forgalmazói árra tevődő jogdíj olyan árkülönbséget eredményez, aminek következtében Luxemburgban 2007-ben egy főre számítva 38 darab DVD került végfelhasználói értékesítésre, míg a szomszédos Belgiumban csak 3 darab. Nyilvánvaló, hogy a hasonló gazdasági fejlettségű országok forgalmazói adataiban mutatkozó eltérés oka a jogdíjkülönbözet. A felhasználók tehát abból a tagállamból szerzik be a hordozókat, ahol azt a jogdíj hiánya miatt jelentősen olcsóbban tudják megvásárolni.

Magyar tendencia

A magyar piacon is ugyanez a tendencia figyelhető meg. A szomszédos európai uniós tagállamok közül sem Szlovákiában, sem Romániában nem kell jogdíjat fizetni az üres hordozók után, míg Magyarországon egy átlagos kapacitású írható DVD után 110 forint a fizetendő jogdíj összege. Ez a nettó előállítási ár közel száz százaléka. Az írható CD-k, valamint a memóriakártyák területén ugyanez a jelenség tapasztalható.

Mindennek következménye, hogy a magyar végfelhasználók jelentős többsége - különösen a hordozókat saját anyagaik archiválására használó és így több ezer darabos szükséglettel rendelkező cégek - beszerzéseiket a szlovák piacról oldják meg. Könnyen levezethető az ismert adatokból, hogy a hivatalos hazai 3 milliárd forintos forgalmazással szemben mintegy 27 milliárd forintnyi összeget a szomszédos tagállamok piacán költenek el. Mindennek következtében az ezen összeg után fizetendő ÁFA és a forgalmazóknál jelentkező bevételt terhelő egyéb adónemek is a magyar költségvetésben jelentkeznek hiányként.

A magyar állam tehát az üres kép- és hanghordozókra kivetett, eltúlzottan magas szerzői jogdíj miatt, aki sokat markol keveset fog alapon, a szlovák digitális fejlődést támogatja évente körülbelül 27 milliárd forint + ÁFA összeggel.

A jelen rendszer egyfelől visszaveti a magyar gazdaság, így a forgalmazó vállalkozások, és az információs társadalom fejlődését, másfelől éppen azt a célt nem szolgálja, amelyet a szerzői jogi törvény rendelkezései szerint kellene: a szerzői jogi jogosultak méltányos díjazását.

Az MDF szerint elengedhetetlen a rendszer újraszabályozása, ezért felszólítjuk Hiller István oktatási és kulturális minisztert, hogy hozza nyilvánosságra a szerzői jogdíjból származó tavalyi bevétel összegét, annak felhasználási módját, valamint az érintett szakmai szervezetek bevonásával induljon párbeszéd a kép- és hanghordozókra kivetett szerzői jogdíj összegének új megállapítási módjáról.