Világháborús állapotok a beszedési oldalon

Az Artisjus jogdíjbevételei 17,7 százalékkal zuhantak be a koronaévben, ami olyan drasztikus, hogy Tóth elmondása szerint

"a második világháború óta nem volt ilyen visszaesés."

A 2008-as válság sem közelítette ezt meg, akkor is inkább a stagnálás volt a jellemző. Tóth szerint csak azért nem 60 százalék körüli a bukás, mert a jogdíjak több lábon állnak - a rádiós lejátszások mentek tovább, mint fentebb írtuk. A nyilvános előadásoknál 32,4 százalékos volt a zuhanás, ezen belül az élőzenei jogdíjak 54,1 százalékkal, a gépzenei jogdíjak (például a plázákban játszott számok után beszedendő pénzek) 26,6 százalékkal csökkentek tavaly. Idén tehát ennyivel kevesebbet kapnak meg az alkotók.

Könnyűzene: eltűnt a fény az alagút végéről

A számok ismertetése után Czutor Zoltán vette át a szót. Czutor az Artisjus vezetőségi tagja, de a Belmondo frontembereként a zenészi oldalról is be tudott számolni a fejleményekről. Lesújtó képet festett a szakma helyzetéről: mint mondta, a könnyűzenészek jellemzően nem halmoznak fel tartalékokat, amikből most el tudnának éldegélni addig, míg újra be nem indul az élet. Amikor megy a szekér, akkor a fiatal zenészek elkezdenek költekezni, de nem "kokainra és kurvákra" megy el a pénz, hanem lakásra, jobb autóra, esetleg zenekari buszra - "megpróbálnak emberhez méltó életet élni." Nekik a Belmondoval öt hónapra, fél évre való tartalékuk volt, és bár ő el tudott menni egy tévés műsorba pénzt keresni, az ilyen nyilván "ezerből egy."

Czutor szerint nem csak a mostani, égető anyagi helyzet okoz nagy problémát a zenészeknek, szerinte ennek a korszaknak hosszan elhúzódó, súlyos pszichés következményei lesznek zenész körökben: egy csomó ember erre tette fel az életét, és ez most egyszeriben eltűnt.

Czutor szerint az, hogy látványosan megugrott a bejelentett új dalok száma, nem azt jelenti, hogy mindegyik szám valóban új. Személyes tapasztalata az, hogy ez nagyon sok esetben egy korábban félbehagyott mű befejezése. Ezen túl viszont sok zenésztársa arról panaszkodik, hogy eltűnt az életükből minden inspiráció, nem tüzeli már őket az, hogy az adott dalt egy hét, két hét múlva be lehet mutatni élő közönség előtt.

"Ha ez a fény hiányzik az alagút végéről, akkor nagyon nehéz miből inspirációt meríteni"

- mondta. A zenészek társadalmi megítélése is óriásit romlott tavaly, folytatta. Az "el lehet menni dolgozni" szólamok szerinte "nyomorult és kegyetlen" dolgok, jól mutatják, hogy a "híresen gyenge" magyar szolidaritás tovább romlott. És különösen nyomasztó tudniuk, hogy zenészként ők lesznek az utolsók, akik "újrakezdhetik az életüket."

Komolyzene: az inspiráció a munka

A sajótájékoztatót Hodován Milán folytatta, egy fiatal zenei producer, komolyzenei zeneszerző, a Dalszerzők Napja 2020 közönségszavazás komolyzenei győztese. Neki nem volt ilyen durva élmény a tavalyi év, sőt, elmondása szerint egyik legjobb félévét élte januártól májusig. Ő csak attól fogva kezdte érezni a pandémia hatását, mert májusban lett volna a BA diplomakoncertje a Zeneakadémián, ami nem valósulhatott meg.

Viszont tudja, hogy ez semmi a zenészkörök tapasztalataihoz képest. A klasszikuszenei szerzők másként működnek, magyarázta, ők ugyanazt csinálták, mint eddig: otthon ültek a zongoránál és a számítógépnél, és szereztek, írták a darabjaikat. Az inspirációról pedig azt mondta, mindig úgy állt hozzá, hogy nagyon jó, ha van, de neki ez nem létszükséglet az alkotáshoz. Azt mondta, neki az a mentalitása, hogy nem vár az ihletre, reggel elkezd dolgozni akkor is, ha nincs benne semmi, aztán "valami lesz." És lehet, hogy amit az ilyen reggeleken az elején szerez, az nem lesz jó, de menet közben általában kialakul valami, a korábbi részeket pedig át lehet dolgozni.

Az Artisjus mentőövei

Végül Tóth vette vissza a szót, aki összegezte, milyen lépésekkel igyekezett támogatni az Artisjus a bajba jutott zenészeket tavaly. Három fordulóban igyekeztek mentőövet dobni az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesülettel: tavasszal gyorssegélyt adtak 389 szerzőnek, összesen 62 millió forint értékben. Ez pályázati alapú támogatás volt, 680 indulóval. A nyertesek egységesen 160 ezer forintot kaptak.

Minden ősszel folyósítanak szociális támogatást rászorultsági alapon, tavaly 107 milliós keretösszegből osztogathattak, ebből 426 szerzőnek segítettek. A rendes, éves Dalszerzők napjára tavaly videópályázatot hirdettek, a nevezők rövid videókban mutathattak be egy szeletet a szerzői énjükből. 16 millió forintot osztottak szét 75 nyertes pályázó között.

Összesen közel ezer szerző kapott tavaly valamilyen artisjusos támogatást. Ezek nem közpénzből mentek - hívta fel még a figyelmet Czutor -, hanem az Artisjus saját szociális alapítványából, melybe az egyesületi tagok, vagyis az alkotók fizetnek be, hogy ha valaki a közösségből bajba kerül, akkor ehhez a pénzhez lehessen nyúlni, ebből lehessen segíteni.