Egy lépcsőt átugorva a következő két sávot egybe vette Tóth: a havi bruttó 50 ezertől havi bruttó 500 ezer forintos jogdíjig tartó kategória szerinte a magyar zenei élet derékhadának tekinthető. Őket azért emelte ki, mert ők azok, akiknek különösen fontos kiegészítő jövedelem a jogdíj, átlagosan a bevételük 20 százaléka innen származik. Akik a piramisban az alsóbb lépcsőfokokon tanyáznak, másból élnek meg: a ProArt tavaly decemberben megjelent zeneipari jelentése szerint a magyar zenészek több mint fele más, zenéhez nem köthető foglalkozást is folytat.
Aki havi 5 ezer és 50 ezer forint közötti jogdíjat kap, annak ez éves szinten 60-600 ezer forintnyi „fizetést” jelent. Ő már részben tudja finanszírozni a zenélést a jogdíjból, hiszen a bevételt hangszer vagy hangtechnika vásárlására fordíthatja.
Házi karantén = izomból zenélés
Óriásit ugrott a tavalyi év során az Artisjusnál regisztrált új dalok száma. Míg 2019-ben 17 366-ot regisztráltak, addig tavaly 23 155-t. Tóth elmondta, hogy statisztikáik szerint ráadásul nem is arról van szó, hogy a négy fal közé kényszerült zenészek unalmukban áttúrták a mappáikat, majd a homlokukra csaptak, hogy az évekkel korábban elkészült számaikat nem jelentették be, és ezeket pótolták volna 2020-ban. Tóth szerint most valóban sok új szám született, a házi karantén elég sok zenésznek jelentett lehetőséget az otthoni szerzés felpörgetésére. Mint mondta, számítottak ők is valamekkora regisztrációs megugrásra, de ekkorára azért nem.A szerzők által megadott műfaji besorolások szerint az új szerzemények között az élen továbbra is a pop (19 százalék), a rock/metal (16) és az elektronikus zene (12) áll, de magas (12) a „klasszikus/instrumentális” kategóriába sorolt darabok száma is.
Az újonnan regisztrált szerzők száma is megnőtt, az előző évekhez képest így:
Ez Tóth szerint talán szintén a koncertek elmaradása miatt alakult így, a szerzők otthon maradtak, és jobban beleásták magukat a jogdíj-témába. Az új regisztrálók fele 30 évnél fiatalabb volt, a 20 év alattiak 11 százalékot adtak ki, és ezek a szerzők mind egyéni alkotók, nem egyesületi tagok. Az Artisjus ez alapján úgy látja, egyre jellemzőbb a tudatos szerzői viselkedés.
