Egy lépcsőt átugorva a következő két sávot egybe vette Tóth: a havi bruttó 50 ezertől havi bruttó 500 ezer forintos jogdíjig tartó kategória szerinte a magyar zenei élet derékhadának tekinthető. Őket azért emelte ki, mert ők azok, akiknek különösen fontos kiegészítő jövedelem a jogdíj, átlagosan a bevételük 20 százaléka innen származik. Akik a piramisban az alsóbb lépcsőfokokon tanyáznak, másból élnek meg: a ProArt tavaly decemberben megjelent zeneipari jelentése szerint a magyar zenészek több mint fele más, zenéhez nem köthető foglalkozást is folytat.

Aki havi 5 ezer és 50 ezer forint közötti jogdíjat kap, annak ez éves szinten 60-600 ezer forintnyi „fizetést” jelent. Ő már részben tudja finanszírozni a zenélést a jogdíjból, hiszen a bevételt hangszer vagy hangtechnika vásárlására fordíthatja.

Házi karantén = izomból zenélés

Óriásit ugrott a tavalyi év során az Artisjusnál regisztrált új dalok száma. Míg 2019-ben 17 366-ot regisztráltak, addig tavaly 23 155-t. Tóth elmondta, hogy statisztikáik szerint ráadásul nem is arról van szó, hogy a négy fal közé kényszerült zenészek unalmukban áttúrták a mappáikat, majd a homlokukra csaptak, hogy az évekkel korábban elkészült számaikat nem jelentették be, és ezeket pótolták volna 2020-ban. Tóth szerint most valóban sok új szám született, a házi karantén elég sok zenésznek jelentett lehetőséget az otthoni szerzés felpörgetésére. Mint mondta, számítottak ők is valamekkora regisztrációs megugrásra, de ekkorára azért nem.

A szerzők által megadott műfaji besorolások szerint az új szerzemények között az élen továbbra is a pop (19 százalék), a rock/metal (16) és az elektronikus zene (12) áll, de magas (12) a „klasszikus/instrumentális” kategóriába sorolt darabok száma is.

Az újonnan regisztrált szerzők száma is megnőtt, az előző évekhez képest így:

Ez Tóth szerint talán szintén a koncertek elmaradása miatt alakult így, a szerzők otthon maradtak, és jobban beleásták magukat a jogdíj-témába. Az új regisztrálók fele 30 évnél fiatalabb volt, a 20 év alattiak 11 százalékot adtak ki, és ezek a szerzők mind egyéni alkotók, nem egyesületi tagok. Az Artisjus ez alapján úgy látja, egyre jellemzőbb a tudatos szerzői viselkedés.