A PwC kutatása szerint a gyártásban, a közlekedésben és az infrastruktúra területén széles körben használt létfontosságú fémek, különösen a világ bauxit- és vastermelésének több mint 60 százalékát érinti jelentős vagy nagyobb hőstressz-kockázat 2050-re (ez az arány jelenleg 30-50 százalék). A magas kibocsátási forgatókönyv szerint 2050-re a világ cinktermelésének 40 százaléka lesz kitéve jelentős vagy nagyobb aszálykockázatnak (a mostani nullához képest).

A problémát az is nehezíti, hogy mind a kilenc kritikus árucikk termelése kisszámú országban koncentrálódik, amelyek közül sokan egyre növekvő éghajlati kockázatokkal szembesülnek. Az említett erőforrások esetében a globális kínálat legalább 40 százaléka – de akár 85 százaléka – mindössze három országból származik.

A fenntarthatóság elengedhetetlen

Bár a vállalatok és vezetőik egyre inkább felismerik az éghajlati zavarok hatását és lépéseket is tesznek ellene, ahhoz, hogy a globális gazdaság alkalmazkodni tudjon az éghajlati kockázatokhoz, holisztikus megközelítésre van szükség.

„Nem elég csak a vállalati ökoszisztémára koncentrálni, hanem az ellátási lánc egészében kell csökkenteni a káros hatásokat és kockázatokat, és minél inkább fokozni az ellenálló képességet, kihasználva a lehetőségeket olyan termékek, szolgáltatások vagy üzleti modellek kialakítására, amelyek segítik a vállalatokat és a közösségeket az alkalmazkodásban - hangsúlyozta dr. Szalay Rita, a PwC jogi és adótanácsadási területének vezető ESG szakértője. „E célt szolgálják a nemrégiben bevezetett szabályozási lépések is, melyek a nagyvállalatoktól elvárják ellátási láncaik feltérképezését, kockázati felmérését, rendszeres átvilágítását és a feltárt kockázatok megfelelő kezelését (mint pl. a magyar ESG-törvény és az EU nemrég elfogadott CS3D irányelve)” - hangsúlyozta a szakember.