A Hormuzi-szoros: Európa „energetikai ütőere”

Az elmúlt hónapok eseményei rávilágítottak arra, hogy az európai légiközlekedésre jelentős hatással lehet akár egy távoli régió: ilyen a Hormuzi-szoros is, amelyen keresztül a világ olajexportjának egyötöde halad át. Irán fenyegetései a szoros lezárására közvetlen egzisztenciális fenyegetést jelentenek a légitársaságok számára, mivel az Európa által felhasznált kerozin jelentős része a Perzsa-öbölből, különösen Kuvaitból érkezik. Azzal együtt, hogy a rövid távú tűzszünetek ideiglenesen mérsékelhetik az olajárakat, a rendszer instabilitása miatt a légitársaságok képtelenek hosszú távú menetrendet garantálni. A járattörlések abban az esetben is bekövetkeznek, ha a közel-keleti helyzet rövid távon rendeződik. A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) főigazgatója a hónap elején arra figyelmeztetett, hogy még egy ilyen forgatókönyv esetén is „hónapokba telik, mire visszaáll a szükséges szintre a kínálat”. Az IATA elemzése szerint a nyári menetrendben akár a járatok számának 10–15 százalékos csökkenése sem elképzelhetetlen Európában.

A helyzet következtében a repülőjegyárak várhatóan továbbra is magasak maradnak, és a légitársaságokra nagy nyomás nehezedik, mivel az Öböl-menti országokból a Hormuzi-szoroson keresztül történő üzemanyag-szállítás folyamatos zavarai emelik a költségeket és növelik a hiány kockázatát, éppen a fő utazási szezon kezdetén.

A járattörlések oka, hogy az EU nem termel elegendő repülőgép-üzemanyagot a belföldi kereslet kielégítésére. A Politico elemzése alapján a finomítói kapacitása a légitársaságok igényeinek legfeljebb 70 százalékát képes fedezni. A szoroson áthaladó tartályhajók forgalmának elhúzódó zavara miatt a légitársaságok kapkodva kereshetik az utánpótlást.

Az elemzők a legvalószínűbbnek azt a forgatókönyvet tartják, hogy 2026 nyarának elejére a Hormuzi-szorost részlegesen újranyitják. Ez az ellátás bizonytalanságával jár majd együtt. Az egyenetlen kínálat miatt a kerozin ára továbbra is magas ragad. A forgatókönyv megvalósulása azt jelentené az IATA elemzése szerint, hogy „a gyengén teljesítő járatokat törölni lehetne, és egyes repülőterek időszakos üzemanyag-korlátozásokkal szembesülhetnének”. Amennyiben a konfliktus helyzetből fakadó bizonytalanságok a nyár folyamán is fennálnak, az súlyosbítja a teljes légi közlekedési szektor helyzetét, leginkább a kerozin fizikai hiánya és az emelkedő árak miatt.

Kritikus kerozinhiány és járattörlések

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vészjósló jelentései szerint Európa stratégiai kerozintartalékai több alkalommal is a kritikus, mindössze hat hétre elegendő szintre süllyedtek. Ez a készletszint nem hagy mozgásteret a szállítási lánc tartósabb megszakadása esetén. Fatih Birol, az IEA igazgatója szerint, ha a közel-keleti olajszállítás akár csak néhány hétre is teljesen leáll, az európai járatok nyári menetrendjét ritkítani fogják az üzemanyag fizikai hiánya miatt.

Az európai légi közlekedést 2026 áprilisában járattörlések sújtják, amelyeket elsősorban az iráni konfliktus miatt kialakuló üzemanyaghiány, árrobbanás, valamint helyi sztrájkok okoznak. Németországban a Lufthansa csoport bejelentette, hogy május és október között 20 000 rövid távú járatot töröl az üzemanyag-megtakarítás érdekében. Négy észak-olasz repülőtéren – Milánó-Linate, Velence, Treviso és Bologna – szigorú korlátozást vezettek be április elején. Róma-Fiumicino és Milánó-Malpensa repülőterén több száz járatot érintettek a késések és törlések, különösen az ITA Airways, a Ryanair és az easyJet hálózatában. Emellett április 10-én országos légiforgalmi irányítói sztrájk okozott tömeges leállásokat. A légitársaság első lépései között április közepén 80 retúr járatot (összesen 160-at) vett le a menetrendről az amszterdami Schiphol repülőtéren a megugró költségek miatt. A SAS (Skandinávia) légitársaság áprilisban 1000 járatot törölt az üzemanyagválságra hivatkozva. A Ryanair és a Wizz Air egyelőre stabilabbnak tűnik a kedvező üzemanyag-fedezeti pozícióik miatt, de a Ryanair vezérigazgatója, Michael O’Leary már figyelmeztetett a májusi és júniusi esetleges menetrendi ritkításokra.

A légitársaságok válaszai a krízisre

A légitársaságok által a rendkívüli helyzetre adott reakciók közé tartoznak a szelektív útvonalcsökkentések és a pótdíjak bevezetése. Az üzemanyag-takarékosság jegyében a légitársaságok elkezdték megszüntetni a kevésbé jövedelmező, regionális útvonalaikat, ami izolálhat bizonyos turisztikai célpontokat. Egyes légitársaságok üzemanyag-pótdíjak bevezetésével reagálnak az ellátási bizonytalanságokra.

További kényszerű megoldást jelent hosszú távú járatok esetében, hogy a gépeket olyan régiókban tankolnak tele, ahol még van készlet, például az Egyesült Államokban, (fuel tankering), hogy ne kelljen az európai, hiány sújtotta csomópontokon üzemanyagot vételezniük. Ez azonban a többletsúly miatt növeli a fogyasztást és a károsanyag-kibocsátást is. Ezzel párhuzamosan az ágazat szereplői a repülőtéri szabályozások enyhítéséért lobbiznak, hogy a járatok törlése esetén se veszítsék el értékes résidőiket (slots).

A krízis legnagyobb vesztesei a fapados légitársaságok lehetnek, mivel a repülőgépek magas kihasználtságára, a sűrű menetrendekre és az árérzékeny keresletre építették működési modelljüket. A szűk profittal dolgozó fapados cégek számára az üzemanyaghiányból fakadó áremelkedés jelentős veszteséget generál, ami az olcsó repülőjegyek korszakának végét jelentheti.

Összegzés

Az iráni konfliktus rávilágított arra, hogy az európai turizmus szabadsága valójában egy törékeny energetikai egyensúlyon nyugszik. Amíg a kontinens nem képes diverzifikálni üzemanyag-forrásait, vagy jelentősen növelni a fenntartható repülőgép-üzemanyagok (SAF) arányát, addig a nyaralók és a szektor szereplői egyaránt a közel-keleti geopolitikai helyzet alakulásának lesznek kitéve.

Az Oeconomus Gazdaságkutató elemzése.