Az ellenőrzés ezért várhatóan jóval túlmutat majd a vagyonkezelési szerződés áttekintésén: a NAV bekérheti és egymással összevetheti a létrehozást megelőző levelezéseket és szerződéstervezeteket, a vagyonértékeléseket, a vagyonkezelői döntéseket és vagyonjuttatási kérelmeket, a banki és számviteli nyilvántartásokat, valamint a vagyonrendeléstől az esetleges értékesítésen át a vagyonjuttatásig vezető teljes pénz- és eszközutat. Ennek során az érintetteket is nyilatkoztathatja, és azt is vizsgálhatja, hogy a vagyonkezelő ténylegesen ebbéli minőségében járt-e el, illetve a könyvelés, a bevallások, az adatszolgáltatások és a tényleges pénzmozgások összhangban állnak-e egymással.

Mi lehet a vége?

Ha a NAV arra jut, hogy a konstrukció elsődleges célja az adótörvények megkerülése volt, vagy az más szerződést álcázott, az adóelőnyt megtagadhatja, az ügyletet valódi tartalma szerint átminősítheti és adókülönbözetet állapíthat meg. Ehhez késedelmi pótlék és főszabály szerint az adóhiány 50 százalékának megfelelő adóbírság társulhat; eltitkolt bevétellel vagy hamis, meghamisított, illetve megsemmisített bizonylatokkal, könyvekkel vagy nyilvántartásokkal összefüggő adóhiánynál az adóbírság mértéke akár az adóhiány 200 százaléka is lehet. A hibás vagy elmulasztott nyilvántartás, bevallás vagy adatszolgáltatás pedig adókülönbözet nélkül is önálló mulasztási bírságot vonhat maga után.

Jobb felkészülni, mint improvizálni

A javaslat alapján egy átfogó, a vagyonkezelési jogviszonyokban részt vevő valamennyi személyt érintő ellenőrzési hullámra kell számítani. Ha nem szeretnénk, hogy a NAV pusztán a megkötött szerződések és a kifizetett juttatások alapján mondjon ítéletet az általunk kezelésbe adott vagyon vélt vagy valós rendeltetéséről, akkor elengedhetetlen, hogy előre, megfelelően összeállított dokumentációval várjuk a NAV megkereséseit.