Az üzemanyagkártyás konstrukció általában három szereplős: a kártyakibocsátó, a kártyatulajdonos és az üzemanyagot értékesítő töltőállomás között jön létre. Többszereplős mivoltából adódóan az üzemanyagkártyás konstrukciók áfakezelése eddig több kérdést is felvetett.
„A piaci gyakorlat eddig alapvetően az volt, hogy az érintett szereplők termékértékesítési láncként kezelték az ügyleteket, annak ellenére, hogy az üzemanyag felett tényleges tulajdonjogot a kártyakibocsátó nem szerzett a láncolatban” – mondta Fábián Dorottya, a Deloitte Magyarország adóosztályának partnere.
A láncban résztvevő felek közötti ügyletek áfa szempontú besorolását kettő, az Európai Unió Bírósága („EUB”) által vizsgált jogeset volt hivatott rendezni.
Fotó: Depositphotos
Az EUB a Vega International és az Auto Lease Holland ügyekben hozott ítéleteiben kimondta: arra való tekintettel, hogy a kártyakibocsátó ténylegesen nem szerzi meg az üzemanyag feletti rendelkezési jogot, az üzemanyagtöltőállomás egyrészt nem számlázhatna termékértékesítést a kártyakibocsátó részére, másrészt a kártyakibocsátó nem számlázhat termékértékesítést a kártyabirtokos részére.
„Az EUB ezen álláspontja szerint a kártyakibocsátó gyakorlatilag egyfajta pénzügyi szolgáltatás keretében finanszírozza a kártyatulajdonos és a töltőállomás között létrejött üzemanyagvásárlásokat, amely adómentes pénzügyi szolgáltatásnyújtásnak minősülhet” – mondta Dan Béla, a Deloitte Magyarország adóosztályának menedzsere.
