Uniós futamok pénzre és demokráciára

Ezerkétszáz–ezerötszáz milliárd forint. Ekkora összeg áll a Magyar Köztársaság rendelkezésére az Európai Unióba való belépését követő másfél évben. Ki kapja, hogyan kapja, mire kapja? Milyen elvek alapján, milyen intézményrendszer keretein belül zajlik majd ennek az összegnek a lebontása, amelynek nagyjából a fele uniós forrásból, a másik fele hazai társfinanszírozásból származik? Felkészült-e a hazai területfejlesztési- és közigazgatási rendszer a feladat lebonyolítására?

Magyar Péter lenne jobb a gödörben lévő magyar gazdaságnak vagy Orbán Viktor?
Nem lesz baj abból, hogy a nyugdíjmegtakarításokat ingatlancélra is el lehet költeni?
Online Klasszis Klub élőben Felcsuti Péterrel!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2024. november 28. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Egy fordulat anatómiája címmel múlt év őszén egyebek közt arról számoltunk be, hogy az Európai Unió irányadó köreiben eltolódás történt azok javára, akik a társadalomirányítás központosítottabb formáját támogatják (Piac és Profit 2001/10. szám). Ez sajátos módon összhangban volt az akkori kormánykoalíció – területfejlesztési szempontból is megtapasztalható – túlzott állami szerepvállalásával, a „decentralizációs akarat hiányával” – miként Baráth Etele, az akkor ellenzékben lévő MSZP frakcióvezető-helyettese cikkünkben fogalmazott. Változott-e a helyzet a kormányváltással?

Piacképes területpolitika kell

– A kormányzati túlsúly jelenleg is érvényesül – mondja Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára –, hisz érvényben van az az 1999-es – az eredeti, 1996-ban született területfejlesztési törvényt – módosító törvény, amely szabályozza a regionális és megyei fejlesztési tanácsok összetételét. Mi a mostani kormányváltáskor felhívtuk az illetékesek figyelmét erre, és arra is, hogy a bizottságokban a minisztériumok képviseletét köztisztviselők helyett helyi pártpolitikusok látják el. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ha szerényebb mértékben is, de ez a korábbi gyakorlat továbbra is érvényesül. Javasoltuk továbbá, hogy – visszaállítandó az eredeti helyzetet – növelni kéne a testületekben az önkormányzati képviselők számát, és vissza kéne hozni a gazdasági élet szereplőit is. Ez utóbbiak, jelesül a gazdasági kamarák szintén a ’99-es módosítás következtében kerültek ki.

Erősíteni kell a szakmai vonalat, fogalmaz Zongor Gábor, s negatív példaként említi, hogy Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) területfejlesztési politikai államtitkára egy MSZP-frakcióülésen arra tett ígéretet, hogy minden kistérségi ügyben az adott terület szocialista parlamenti képviselőjével egyeztetni fognak a térségi megbízottak.

– Nem szabad baloldali vagy jobboldali területpolitikát folytatni – mondja a TÜÖSZ főtitkára –, hanem szakmailag piacképeset, ami eladható külföldön is.

Önkormányzat és kormány viszonya

A fideszes Balsay István, aki az előző kormányciklus idején a Területfejlesztési Bizottság elnöke volt – most elnökhelyettes –, a kistérségek kapcsán úgy fogalmaz, hogy ott „baloldali, pártorientált káderpolitika folyik, ami egy államilag vezérelt, centralizált rendszer kiépítéséhez vezet”. Nehezményezte, hogy a kormány nagy hangsúlyt fektet a hátrányos helyzetű kistérségek támogatására, ráadásul úgy, hogy a pénzosztás módját majd kormányrendeletben szabályozza.

Balsay szerint az önkormányzat és a kormány viszonyát törvényben kell szabályozni. A kistérségi támogatás módját Zongor Gábor is kifogásolja, ő amiatt, hogy a felülről nyitott kassza ismét a kijárásoknak, az egyéni ügyeskedésnek nyújt teret.

A fideszes képviselő a regionális fejlesztési ügynökségekbe történő kinevezések kormányzati gyakorlatánál is részrehajlást lát megvalósulni. A jelenlegi költségvetési előirányzatokat pedig tragikusnak ítéli az önkormányzatok közeli és távoli jövője szempontjából. Mint mondja:

– Ezek az arányok a területfejlesztés szereplőit olyan helyzetbe hozzák, hogy nincs más lehetőségük, mint a központi kormánydöntések és pártutasítások elfogadása.

Zongor Gábor szintén aggályosnak ítéli a költségvetés önkormányzatokat sújtó előirányzatait, egyebek közt azért is, mert az amúgy is forráshiányos településeknek így garantáltan nem lesz majd úgynevezett saját részük, hogy egy-egy EU-projektet megpályázhassanak.

Balsay István kérdésünkre, hogy miért iktatták ki a kamarákat a megyei területfejlesztési bizottságokból, azt válaszolja, hogy nem szerencsés, ha ugyanaz a szervezet bírálja el a pályázatokat, amelyik részt vett annak kidolgozásában, s azt beadja.

Zongor Gábor ezt az érvelést nem fogadja el. Ezen az alapon – mondja – az önkormányzatokat is ki kellett volna iktatni. Véleménye szerint az előző kormánykoalíció gyengíteni akarta a kamarák pozícióit. Idézi Parragh Lászlónak egy nyilatkozatát, amelyben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke egy Orbán Viktorral folytatott megbeszélésről számolt be, melynek során a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy ha a kamarák a jövőben együttműködő partnerek lesznek, akkor vissza fognak kerülni a területi intézményrendszerbe.

Operatív hatóság

A Nemzeti Területfejlesztési Hivatal elnökhelyettese, Szaló Péter elmondta, hogy már dolgoznak a módosított területfejlesztési törvény újabb módosításán: vissza fogják állítani a tripartid rendszert, és valamennyi statisztikai kistérség képviselője újból helyet kap a megyei, illetve regionális intézményekben.

Már építik ki a majdani EU-pénzek – például a strukturális alapok – fogadására alkalmas intézményi kereteket, mert az elnökhelyettes szerint „ha a csatlakozás pillanatában nincs kész a rendszer, akkor nem folyósítják az összegeket”. Nemrég alakult meg e célból – hivatalon belül, önálló főosztályként, EU-előírás alapján – a Regionális Operatív Interreg Programok Lebonyolító Hatósága. Ennek vezetője, Lunk Tamás – aki miniszteri biztosként végzi munkáját –elmondta, pillanatnyilag még eldöntetlen, hogy mi lesz a munkamegosztás a regionális ügynökségek és a VÁTI Kht. Területfejlesztési Igazgatósága között.

A miniszteri biztos szerencsésebbnek véli, ha ez utóbbinál lenne a projektek elbírálásának joga, míg a helyi ügynökségek szerepe az lenne, hogy elősegítsék a kellő számú és minőségű pályázat létrejöttét. A szűk keresztmetszet szerinte inkább az, hogy lesz-e elegendő pályázat a meglévő pénzekre, és nem az, hogy lesz-e elég ember, aki ezeket elbírálja. Ami biztos, 2004-ben már működniük kell a regionális fejlesztési bizottságok munkáját is kiszolgáló, lebonyolító operatív szervezeteknek, a regionális fejlesztési ügynökségeknek is.

Regionális önkormányzatok, egyelőre papíron

Mindenesetre tényként írható le, hogy az EU bizonyos szempontból megkezdte a decentralizációt, hisz – mint Szaló Péter elmondta – most lehetőség nyílik arra, hogy a még folyó PHARE-programok kapcsán ne az unió e célból kihelyezett delegáltja hagyjon jóvá ügyleteket, elszámolásokat, hanem – a megfelelő akkreditációt követően – egy hazai cég, jelesül a már említett VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht.

Ami a regionális önkormányzatokat illeti, azok egyelőre főként papíron meg a fejekben léteznek. Lamperth Mónika belügyminiszter egy októberi sajtótájékoztatóján határozottan kiállt amellett, hogy – a kormányprogramnak megfelelően – létre kell hozni a választott regionális önkormányzatokat, de ez legkorábban 2006-ban képzelhető el. Ezt előkészítendő, olyan alapvető kérdésekre kell még választ adni, hogy mi lesz ezeknek a testületeknek a funkciója, hatásköre, és milyen saját, illetve decentralizált pénzforrásokból gazdálkodnak majd.

Ezt követi a legtöbbet feszegetett kérdés: hol húzódnak majd a régióhatárok? Ez azért sem mellékes – mint azt Pest megyének a fővárostól történő, egy októberi bírósági döntés alapján meghiúsult elszakadási kísérlete is mutatja –, mert azt, hogy EU-támogatáshoz juthat-e egy régió, egyebek közt az adott térség egy főre jutó GDP-je határozza meg. De úgy tűnik, korai még a régióhatárokról gondolkodni, hisz megkezdődtek a közigazgatási reform előkészítését megalapozó műhelymunkák Ágh Attila vezetésével.

Csökkenő megyei jogkörök

Az viszont már most valószínűsíthető, hogy a jelenlegi megyék szerepe és súlya radikálisan csökkenni fog, s az is elképzelhető, hogy de jure meg is szűnnek. Az önálló regionális gazdálkodás létrejötte viszont azt jelenti majd, hogy nemcsak a megyei hatáskörök csorbulhatnak jelentősen, hanem a központi, állami kompetenciák is – legalábbis akkor, ha sikerül valóban önálló, gazdasági és politikai értelemben egyaránt autonóm, életképes egységeket létrehozni. Jelenleg nem látszanak azok a politikai, gazdasági erők és érdekek, amelyek egy ilyen horderejű váltást meg tudnak valósítani.

Nagy kérdés, hogy az EU, amely elvileg a decentralizáció és a szubszidiaritás híve, képes lesz-e, s főként kívánja-e, hogy Magyarország, illetve a csatlakozó országok belső fejlődése ilyen irányt vegyen. A múlt év tavaszán bekövetkező fordulat – amelyre cikkünk elején utaltunk – azt mutatja, hogy nem minden áron.

Baráth Etele politikai államtitkár, a MEH Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-támogatások Hivatalának elnöke kérdésünkre elmondta: meg tudja érteni, hogy az unió inkább hajlott arra a megoldásra, hogy a csatlakozni kívánó országok esetében csak egy központtal – és ne hét régióval – tartsa a munkakapcsolatot, hisz így sokkal átláthatóbb és egyszerűbb az egyébként is meglehetősen aprólékos adminisztráció. Viszont ha 2006-ig sem tudjuk életre lehelni a régiókat – mondta –, akkor további hét évig (ennyi az EU-ban egy költségvetési periódus) csak egy – országnyi – régió marad, vagyis a decentralizációs program nem tud kiteljesedni.

Az államtitkár szerint most arra kell figyelmet fordítani, hogy a regionális fejlesztési ügynökségekben jöjjön létre az a professzionális szellemi kapacitás, amely kezelni képes az EU-támogatásokkal összefüggő feladatokat. Baráth Etele magánvéleményként azt is kifejtette, hogy szerencsésnek tartaná, ha a regionális fejlesztési tanácsokban továbbra is állami dominancia valósulna meg. Mint mondta, nem lenne szerencsés, hogy létrehozunk intézményeket, majd magukra hagyjuk őket. Igaz, ez a dominancia más kell, hogy legyen, mint eddig: az ott helyet kapó köztisztviselők – és nem pártmegbízottak – kötelessége, hogy előkészítsék a 2006-os decentralizációt.

A kérdés nyitott: Magyarország a decentralizáció útjára lép-e, s ha igen, milyen mértékben. Képesek vagyunk-e szembefordulni történelmi hagyományainkkal, vagy egy sajátos, kelet-európai, katyvazos rendszer megalkotói és szenvedő alanyai leszünk.

Megjelent a Piac & Profit üzleti magazin 2002. decemberi számában

Véleményvezér

Sok nagy okos már világháborút lát

Sok nagy okos már világháborút lát 

Az orosz ballisztikus rakéta bevetése egy teszt volt.
Súlyos higiéniai problémák miatt megbüntették a szekszárdi kórházat

Súlyos higiéniai problémák miatt megbüntették a szekszárdi kórházat 

A büntetés mértéke nevetséges.
Bécsben olcsóbb lakni, mint Budapesten

Bécsben olcsóbb lakni, mint Budapesten 

A jövedelemhez képest Bécsben a legolcsóbb a lakhatás egész Európában.
Obszcén szavakkal fideszes nyugdíjas kommandó fogadta Magyar Pétert a miskolci gyermekotthon előtt

Obszcén szavakkal fideszes nyugdíjas kommandó fogadta Magyar Pétert a miskolci gyermekotthon előtt 

A nyugdíjas fizetések nagyon felizgultak Magyar Péter látogatása miatt.
Elképesztő állapotokat talált Magyar Péter egy gyermekvédelmi intézményben

Elképesztő állapotokat talált Magyar Péter egy gyermekvédelmi intézményben 

Az ellenzéki vezető szerint a Fidesz propagandistákat vet be, hogy az emberek ismerhessék meg a valóságot.
Lesújtó adat a magyarok életesélyeiről

Lesújtó adat a magyarok életesélyeiről 

Az elmaradt reformok tragédiája.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo