Az Európai Unió által évente kétszer elvégzett közvéleménykutatás szerint az európaiak 43 százaléka szerint a válság munkaerőpiacra gyakorolt hatása már elérte a tetőpontot. 2009-ben még 15 százalékponttal kevesebben vélekedtek így. Az „optimistább” és a „pesszimistább” országok nem egyformán látják a helyzetet Európában. A tagállamok többsége, különösen Dánia (68%), Észtország (64%) és Ausztria (62%) úgy ítéli meg, hogy a gazdasági válság munkaerőpiacra gyakorolt hatása már elérte a tetőpontot, de ezzel ellentétes véleményen vannak a válsággal küszködő országok, például Portugália (80%) és Görögország (78%).
Egységben az erő
Az európaiak egyre inkább egyetértenek azzal a gondolattal, hogy „együtt erősebbek vagyunk”.
79 százalékuk (2010 őszéhez képest plusz 2 százalékpont) ért egyet a „gazdaságpolitika összes uniós tagállam közötti fokozottabb összehangolásával”, 78 százalékuk (plusz 3 százalékpont) támogat „szigorúbb uniós ellenőrzést a bankok és pénzintézetek megmentéséhez használt közpénzek esetében”, és 78 százalékuk (plusz 3 százalékpont) tartaná hatékonynak az „euróövezetben résztvevő országok gazdasági és pénzügyi politikájának szorosabb összehangolását”. A megkérdezettek 77 százaléka (plusz 2 százalékpont) támogatja „a nagy pénzügyi csoportok szigorúbb uniós felügyeletét ” és 73 százalékuk (plusz 2 százalékpont) szerint hatékony lenne, „ha az Unió nagyobb szereppel rendelkezne a pénzügyi szolgáltatások szabályozásában.”
Az uniós polgárok továbbra is úgy vélik, hogy a gazdasági válság hatásainak kezelésében az EU a leghatékonyabb szereplő, megelőzve a nemzeti kormányokat. A G20-ak korábbi harmadik helyét a Nemzetközi Valutaalap vette át, az Egyesült Államok pedig 2010 tavasza óta egymás után harmadszor is a nemzetközi szervezetek mögé szorult vissza.
Kérdés, hogy a szorosabb európai együttműködés és az összehangolt európai politika elegendő lesz-e ahhoz, hogy az unió kilábaljon az euróválságból, újból növekedni tudjanak a gazdaságok és ne csak az erős országok nézzenek optimistán a jövőbe. Kérdés, hogy ki mit ért a „szorosabb együttműködésen". A gazdasági szakemberek közül többen az euró túlélése érdekében a fiskális integrációra szavaznának. Ami mindenképpen közös európai adókat jelent, ahogyan az a következő hét évre szóló uniós költségvetési tervezet bevételi oldalán ez már szerepel is. (Az új uniós költségvetésről itt olvashat bővebben.) Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök legutóbb Párizsban beszélt az európai pénzügyi tranzakciós adó bevezetéséről, miközben mindkét politikus elvetette a piaci szereplők által sürgetett közös európai államkötvény kibocsátását. Gazdasági kérdésekben a nemzeti kormányok jogköre is szűkülne, ha mélyülne az integráció.
Vannak azonban, akik úgy látják, a mélyülés nem varázsvessző, egy csapásra nem oldja meg a 27 tagország problémáját, mert az elsősorban a kulturális különbségekből fakad. Szigel Gábor közgazdász, a tagokvagyunk blogon megjelent írásában a tagországok felnőtté válását sürgeti megoldásként. Szerinte a „több integrációval" sem lehet megúszni, hogy az egyes tagállamok vállalják a felelősséget és maguk tegyenek rendet a saját házuk (költségvetésük) táján". A tagországok társadalmai azonban eltérő kulturális közegben működnek. A görögök soha nem fognak úgy teljesíteni, mint a németek, az írek őrzik az adóparadicsomot, és még Magyarországon is sok év telhet el addig, amíg nem az „adóelkerülés" lesz a hívó szó a gazdaságban.
