Ezen bírálati eltérések miatt is kulcsfontosságú a megfelelő bank kiválasztása.

A legfontosabb területek, ahol a banki bírálati gyakorlat érdemben eltérhet egymástól:

Saját erő követelmények: Bár a jogszabályi minimum bizonyos esetekben engedélyezi a 10 százalékos önerő melletti finanszírozást, a hitelintézetek belső kockázatkezelési szabályzata ettől szigorúbb irányba eltérhet. Lokációtól és az ingatlan likviditásától függően – például kisebb településeken vagy kedvezőtlenebb energetikai besorolású ingatlanoknál – a bankok egyedi mérlegelés alapján gyakran 20 százalékos, vagy annál is magasabb saját erőt követelnek meg.

Jövedelembírálat: A jövedelem típusának és szerkezetének elfogadhatósága bankonként eltérhet. Kiemelten igaz ez a vállalkozói bevételekre, a külföldről származó jövedelmekre, a készpénzes kifizetésekre, vagy a különböző kiegészítő juttatásokra és prémiumokra. Ami az egyik pénzintézet belső bírálati rendszerében elégtelennek bizonyul, egy másik hitelintézetnél akár teljes mértékben beszámítható jövedelemnek minősülhet.

Az ingatlan fedezeti megítélése: A bankok belső bírálati szempontrendszere eltérően kezeli a fedezetül bevont ingatlanok műszaki és nyilvántartásbeli hiányosságait. Míg az egyik pénzintézet elutasítja az igénylést, addig egy másik hitelintézet rugalmasabb szabályzata zöld utat adhat az ügyletnek.

„Nincs egyetlen tökéletes bank, amely mindenki számára a legjobb választást nyújtaná. Az egyéni élethelyzet, a jövedelem összetétele, és a kiválasztott ingatlan sajátosságai mind meghatározzák, hogy hol érdemes elindítani az igénylést. Célszerű már az ingatlan kiválasztásakor szakértővel is egyeztetni, hogy elkerüljük a hetekig tartó csúszásokat a hitelügyintézés során vagy legrosszabb esetben akár a banki elutasítást” – tette hozzá Garam Dániel.