Az iskolakezdés ebben az évben sem tűik örömünnepnek. Az iskolák környezetéből még az utolsó napokban is bezárásokról, összevonásokról, illetve elbocsátásokról érkeztek a hírek.

Eltűnnek a diákok?

Arról viszont kevesebb szó esett, hogy az óraszám emelésének nemcsak következménye van - kevesebben tanítanak a mostani tanévben, mint az előzőben -, hanem előzménye is, az általános iskolákban ismét legalább 100 ezerrel kevesebb a gyerek. A trend azonban ennél is kellemetlenebb.  Az 1,1 millió általános iskolás 1980-as adatát kell ugyanis összevetni a jelenlegi 855 ezerrel, illetve a 2010-es 755 ezerrel. A múlt tanévben az önkormányzati iskolákba 784 ezer diák járt, s az intézmények átlagos kihasználtsági foka 79 százalékos volt. Az iskolák vezetői szerint 994 ezer férőhely van. Pár nappal ezelőtt látott napvilágot az igaz, csak budapesti információ, miszerint összesen 14 (!) pedagógus helyzetét nem sikerült megoldani, a többiekét azonban igen.

Az egyik legnagyobb költségvetési tétel, az oktatás finanszírozása csak akkor lehet kellően hatékony is, ha a valós feladatokat - a tényleges gyerekszámot - veszik alapul. A szaktárca vezetőjének minapi nyilatkozatából pedig az következett, hogy a kevesebb diákkal nem egyenes arányban csökkentette a kormányzat az oktatási büdzsét, ellenkezőleg, visszahagyott pénzt azért, hogy az oktatás minőségére fordíthassanak többet.

Hol gyerekpárti a szülő?

Mindenesetre a tanévnyitó előtt nem ezek a szempontok kerültek előtérbe, hanem például az iskolabezárások. Illetve számos helyen "sikerült" megőrizni a kisiskolákat. Pedig nem mindenhol gondolják úgy éppen a helybéliek, a szülők, hogy a gyermeküknek a kiürülő helyi iskola szolgálja a javát. 

Kimutatták, hogy nagyon sok kis település iskolájában a teljes tanulólétszám 50-60 körüli, ugyanakkor jóval több a diák, mivel az 5-10 kilométerre lévő, a helyiek szerint jobb iskolával rendelkező másik településre naponta autóztatják a szülők a gyerekeket. Azaz a papák, mamák már régen szavaztak - ha nem is lábbal, de négy kerékkel - a kistérségi szisztémára, mivel működtetik azt. Azt meg szociológusok bizonyították, hogy a máshol tanuló diákok miatt nincs veszélyben a szülőfalu identitása.

Belvárosi számtan

De emlékezzünk csak! Ez év januárjában a pesti tanárok demonstráltak. Vittek magukkal táblákat, igazoltan hiányzó diákokat, vittek szülőket a Városház utcába az ügyeletes tévékamerák elé. Akkor nem a tanév, hanem a költségvetési év vette kezdetét, s akkor is rádöbbentek arra, hogy több az iskolai hely, mint a diák a középfokú képzőhelyeken. Rádöbbentek, mert a fővárosban akkor kezdtek el számolni a budapesti büdzsé felelősei, s a demonstráló tanárok - súgóikkal együtt - azonnal következtettek: összevonásra, bezárásra - finanszírozható oktatásra - van szükség. A Városház utcában így aztán hol a kereskedelmi, hol az egészségügyi középiskola tanárai tüntettek tehát.

 Azóta azonban tudható, hogy az ő tanintézményeik sem elvéreztek, a tanulók az új tanévben folytatják, akár még jobb, szerencsésebb, tartalmasabb körülmények között is. Azaz jó okunk van remélni, hogy a számok - a költségvetésiek és a demográfiaiak - ezúttal is meggyőzik a pedagógusokat.