A pandémiás korlátozások kezdete óta erősen jelen volt a háztartások megtakarítási szerkezetében a kényszermegtakarítás motívuma, azonban a tavalyi év második felétől ez a hatás már érdemben enyhült a fogyasztás szintjéből kiindulva. A készpénzállomány megugrása ismét nagyon jelentős volt, amiben szerepe van a kormányzati transzferek kifizetéseinek és az EU-s források lecsapódásának is. Alap trendként az látható, hogy a készpénz- és a látra szóló állomány továbbra is erőteljesen növekszik, az eddig kiválóan teljesítő hosszú lakossági állampapírokat és befektetési jegyeket a legutolsó negyedévben már alig vásárolták a háztartások vélhetően az inflációs félelmek miatt, a hitelfelvételi kedv pedig szintén jelentősen lassult, amiben mind a háborús félelmek miatt átmenetileg elhalasztott döntések, mind pedig a kamatok rapid emelkedése szerepet játszhat. Ezen felül a vagyonszerkezetet értelemszerűen az általános hazai és globális makrogazdasági környezet mozgatta, az inflációs félelmek, a háború, az agresszív kamatemelési és recessziós félelmek miatt bekövetkező piaci korrekciók erős negatív hatást fejtettek ki a háztartások tőkepiaci instrumentumaira. Eközben, ahogy az előző negyedévekben, úgy a 7000 milliárdot közelítő készpénzállomány növekedésének megállításában továbbra sem sikerült előrelépést elérni, a lakosság jelentős része továbbra sem a legalább az inflációt elérő hozamtermelő képességű instrumentumokat választja a készpénz helyett, ami a jelenlegi pénzromlási ütem mellett immár jelentős károkat okoz ezeknek a megtakarítóknak. A lakossági állampapírok esetében az infláció látható és stabil élénkülésével a nem infláció-indexált papírok látványosan veszítenek a vonzerejükből, de az állomány továbbra is jelentős, így hozzá tud járulni több fontos nemzetgazdasági cél teljesüléséhez is, mint például az államadósság (re)finanszírozási stabilitásának növelése vagy az állami kamatkiadások hazai nemzetgazdaságban történő lecsapódása. Eközben az elhalasztott kereslet aktív pótlása továbbra is láthatóan zajlik – amiben immár szerepet játszik az inflációs félelmek miatt előrehozott fogyasztás és beruházások is -, ami akár némi fékezőerővel is hathat a vagyonfelhalmozás ütemére, azonban a forrásbeáramlás ennél is jelentősebb egyelőre, így jelenleg láthatóan a két folyamat párhuzamosan tud végbe menni és ez egyben támaszt is jelent a GDP-nek fogyasztási oldalról.