Liska Tibor, ha feltámadna, azonnal átírná Üdülőtársulás kísérletek című könyvét. A közgazdaság-tudomány fenegyerekének e műve az egyik legkitűnőbb hazai gyógyvíz hasznosításáról, az egarszalókiról szólt egyrészt mint vállalkozási kísérletről, másrészt mint idegenforgalmat generáló, medencékkel bőven ellátott gyógyszálloda-kínálatról. A hetvenes (!) években íródott tanulmány szerzőjének életében azonban nem több, mint két betonteknő épült meg Egerszalókon, ahol csak az ezredforduló után jutottak el oda, hogy a különleges vízkincset hasonlóan hasznosítsák, mint ahogyan azt Hévíztől kezdve Hajdúszoboszlón keresztül Harkányig az ország megannyi más településén teszik a helyi gyógyforrásokkal, százezrek legnagyobb örömére. A betonteknők korszakának gongütésre vége lett, és ha nem is egyforma intenzitással, de az elmúlt csaknem két évtizedben fürdő-, uszoda- és strandépítési boom zajlott, s a rendszerváltás első percétől kezdve tarkítják ezt a piacot a villák, lakóparkok, nyaralók tulajdonosai is.

Együtt született vele, majd együtt nőtt fel saját piacával az uszodaépítés hazai éllovas cége, a ma már évi 5-6 milliárd forintnyi forgalmat elkönyvelő vállalkozás, a Tempero Zrt.

A startkőre 1987-ben álltak fel az akkor még kisszövetkezet létrehozói, de a medencébe csak két évvel később vetették bele magukat. Azóta viszont ők írják a hazai uszodatechnika történelemkönyvét. A legjelentősebb fürdőhelyek állandó szállítójának - hol "csak" építőjének, hol az évszázados építmények modernizálójának - számítanak. Névjegyük ott van a Széchenyi és a Lukács fürdőben, a Danubius megannyi gyógyszállójában, s persze az sem véletlen, hogy a Tempero a honlapján időről időre ismerteti, milyen módon kell az időjárási viszonyokhoz alkalmazkodniuk a házi medencék tulajdonosainak. Magyarán: bőven van kit megszólítaniuk a teljesen magánügyfelek köréből is.

A két mérnökember, társtulajdonos vezető - a nyolcvanadik életévét is maga mögött tudó Forgács József és a Tempero Zrt.-t elnök-vezérigazgatóként jegyző Hajdu István - ezúttal arra vállalkozott, hogy a Piac és Profitnak egyfajta korrajzot vázoljon fel. Hiszen bármennyire a fürdők városa Budapest, s az ország gyógyvízkincse is párját ritkító adottság, a vállalkozás megalakulása idején egyáltalán nem volt mindennapos igénye a lakosságnak például otthonra házi uszodát készíttetni. Fel sem merülhetett bennük, az akkori kisszövetkezetet létrehozó tizenöt emberben, hogy az uszodaépítésből éljenek majd meg - emlékezik vissza a kezdetekre a két szakember. Eleve az épületgépészetre esküdtek fel, e mesterség zászlaja alatt indult a szövetkezet.

Tény, a mögöttünk lévő két évtized már arról szólt, hogy mind inkább vállalható családi beruházássá avanzsált az otthoni medence s annak megannyi válfaja, illetve üzleti hasznot generáló létesítmény lett a közösségi, az idegenforgalmi, a rekreációs szolgáltatást nyújtó szállodai, lakóparki strand, uszoda.

- Némi leegyszerűsítéssel: sok hasonlóság található az épületgépészet és az uszodatechnika szakmákban, magalakulásunkat követően két évvel, tekintettel az új igényekre, elkezdtük tehát átképezni magunkat, s a rendszerváltás kezdetén már vállalkozhattunk az akkor még ritkaságnak számító első magánuszodák építésére - sűríti egyetlen mondatba az új keresletre alapozó indulás történetét a vezérigazgató. - Az úgynevezett uszodai szűrő-forgató berendezések iránti igény a nyugati világban is csak a hetvenes évek végén jelent meg, idehaza pedig eleve ilyen eszközökkel volt értelme piacra lépni.

fotó: chabafoto.com

A Tempero vezetője nem véletlenül utalt a műszaki alkalmatosságra. A korszerű technológia ugyanis azt tudja, hogy a medencék vizét nem pazarolják a tulajdonosok, hanem folyamatosan tisztítják a berendezések segítségével, azaz körülbelül 20 nap alatt cserélődik csak ki az uszoda tartalma, pótlódik a párolgás és visszamosás miatt elfogyó víz.

A végeredményt - a medencéket, azok környezetét - mindenki ismeri, hiszen strandra, uszodába sokan és sokat járunk, s ma már azt is tudja a laikus, hogy e létesítményekben mennyivel többet kínálnak, mint pusztán a medencét és a benne lévő vizet. A szolgáltatások sokaságát, az esztétikai élményt is bele kell tervezni a fürdőhelybe, s voltaképpen ezért is "versenyszerű" a kérdés: a legegyszerűbb kőműves- és burkolómunkák megszervezésén, vezénylésén kívül a gépészeti innováció, a design, a "víznyerés" tudománya is feladata a modern idők uszodaépítőjének, de vajon a vevő hogyan tudja megfogalmazni ezen igényeit?

- A ma már százötven fős cégünknek alapeleme a műszaki érdeklődés, az innováció s ebből következően a folyamatos újítás - árulja el a nyílt titkot Hajdu István. - Szabadalmak sokaságát tudhatjuk magunkénak, s ezt a piac is, a szakma is javunkra írja, mégpedig a németországi fórumon. Az uszodaépítők Európa-bajnoksága ez a megméretés minden évben, s itt évről évre dobogóra kerülünk, a bronzéremtől az aranyig nyertünk, és nyerünk.

A szakmai vetélkedés abból áll, hogy az aktuális évben épített létesítményeket mérnöki és üzleti szemmel a helyszínen tanulmányozzák, pontozzák, értékelik a döntnökök. Gyógyfürdőért, sportuszodáért, magánuszodáért, wellness-szolgáltatást kínáló létesítményért egyformán kapott már első helyezést a magyar cég, s nemritkán éppen a műszaki produkció nyerte meg a szakmai bírálókat. A szabadalmak mindannyiszor fontos többletet kölcsönöztek az építményeknek.

Az Európa-bajnokság zsűrijénél azonban szinte fontosabb az a kör, amelyik a pénzével mond bírálatot, azaz megrendeli az uszodát. És tévedés azt hinni, hogy nem tudja a vevő nagyon is pontosan, mit akar. Ráadásul a megbízók köre is sokféle, hiszen az otthoni, házi medence csak egy egység a palettán. Manapság nem épül új szálloda medence nélkül, de Magyarországon az is általános, hogy éppen a gyógyulást, rekreációt kínáló vizek okán építenek hoteleket. A medencék - és tartalmuk - adják az értelmét a vendéglátásnak.

Forgács József és Hajdu István most már nem egy-egy véletlenszerű nagy megbízásnak könyveli el, hogy cégük dolgozott valamely hazai szállodavállalatnak. Gyógyfürdőket működtető, illetve wellness-szolgáltatásokat kínáló láncokkal tartós és kölcsönös kapcsolatot alakítottak ki, éppen úgy, mint azon városokkal, amelyek mint fürdőhelyek is ismertek, közismertek. Vagyis itt a lépték más, mint a magánvillák családi megrendelései esetében.

- A lényeg azonban az, hogy akár kisebb, otthoni létesítményeket, akár nagy közösségi fürdőket kérnek a megbízóink, a legritkább esetben fogalmazzák meg úgy az igényeiket, hogy olyan vagy nagyobb legyen az uszodám, mint a szomszédé - igyekszik bizonyítani Hajdu István azt, hogy mennyire tudatos partner a mai idők vevője. - Aki magának vásárol, az is pontosan tudja, mit kér: úszni akar, lubickolni vagy éppen meleg vízben üldögélni, a megbízó a családja és a saját jó közérzete szerint dönt. A mai piacot - elvégre a fürdők világában vagyunk - feltétlenül az értékesíthetőség és a gazdaságosság határozza meg: a szálloda azért rendel az épület mellé medencét, hogy több vendég jöjjön, nagyobb legyen az elégedettség és a kihasználtság. Számos város pedig azért rendel meg uszodát, strandot, mert úgy gondolja, nincs náluk semmilyen turistavonzó esemény, legyen tehát egy jó fürdőhely, mert az idegenforgalom azt díjazza. Vagy: azért fejlesztetjük a meglévő strandokat, uszodákat - mondják a települések vezetői -, mert csak így képesek vendégeket át- és elcsábítani, vagy éppen "csak" megtartani. Hasonlóan érvelnek a gyógyvízzel rendelkező települések, térségek.

Az újítás vonzereje

Az innováció szerepe is itt értékelődik fel, hiszen a vendégeknek hovatovább az is fontos szempont, hogy a látszólag egyforma wellness-szállodák mégis tudjanak valami újat, mást is nyújtani: olyan eredeti kínálatot keresnek, vesznek szívesen a vendégek, amilyet a többi fürdőhelyen még nem láttak, nem próbáltak ki, nem tapasztaltak meg. A megrendelők tehát az újat, az eredetit - a többet ígérő műszaki alkotást - készek megvenni, s erre az "üzleti fogásra" jöttek rá a Tempero Zrt. üzletemberei, mérnökei. Lehet, hogy csak más hangulatot építenek be valamely megrendelt létesítménybe, de az is lehet, hogy vizes-hidraulikus újítással kínálnak többletszolgáltatást. Tény, hogy a Széchenyiben is, a Lukácsban is vizes "trükkök", eredeti gépészeti és építészeti megoldások játszanak szerepet abban, hogy a vendég jól érezze magát, azaz oda járjon, avagy átpártoljon. Jópofa is, egészséges is az az újítás, amely a jégkamra nevet viseli, és valóban imitálja a szaunakultúra észak-európai különleges hagyományait: nem egyszerűen csak hideg vizet, hanem a sarkvidéki jeges környezetet is kölcsönzik a forró gőzből kilépő fürdőzőknek.

Meglepő, hogy nem lepődik meg a két cégtulajdonos azon a kérdésen, amelyről a gyógyvizek hazájában megannyi szakértő csak és kizárólag szkeptikusan beszél: a bőségesen rendelkezésre álló, felszínre hozható természeti kincs páratlanul gyorsan eltömíti a csöveket, a magas hőmérséklet, a savas, lúgos kémhatás - mikor melyik - tönkreteszi a tömítéseket.

- Tény, hogy nem csupán magával a medencével foglalkozunk, hanem - partnerekkel, társcégekkel - szerepet vállalunk szinte a kutatásoktól kezdve a kútfúrásokon keresztül az üzemeltetésig, s ahol lehet, a víz komplex hasznosításáig - részletezi a kevésbé látványos, annál inkább hasznos többleteket a részvénytársaság elnöke. - Ma mindenféleképpen célszerű figyelembe venni a víz minőségét, a termál-, az ásvány-, a gyógyvíz jelleget, de azt is, hogy hőtechnikailag teljesen kihasználjuk a lehetőségeket.

Talán nem is véletlen, hogy azok a települések, amelyek termál-, ásvány-, gyógyvizekkel rendelkeznek, már jó ideje jegyzik a Tempero nevet, vagy azért, mert az önkormányzatok, vagy azért, mert a helyi szállodák, üdülők állnak szakmai és üzleti kapcsolatban a vállalkozással. És nem pusztán úgy, hogy valamikor egyszer elhelyeztek ott egy fürdőt, medencét, hanem úgy is, hogy működtetik is az általuk épített, avagy felújított, korszerűsített strandot, uszodát.

Nem mellékes körülmény, hogy manapság úgy alakult ki szállodaboom például Budapesten, hogy a belváros foghíjtelkein helyeznek el a beruházók épületeket, de az sem elhanyagolható körülmény, hogy régi szállodák alakulnak át mai igények szerinti modern idegenforgalmi egységekké.

- Nem is akárhogyan, teljesen természetes, hogy ahol lehet, ott medencét is kialakíttatnak a foghíjakat beépítő, a régi épületeket újjá varázsoltató épületekben a tulajdonosok - vázolja fel az új idők követelményeit Hajdu István. - A Nagykörúton például egykoron csak lakták a szállodákat a vendégek, most azonban keresik a többletszolgáltatásokat. Minden itt felújított hotel kialakított medencéket, szaunákat, testedzésre alkalmas helyiséget, csobbanhat a városnézés előtt, az üzleti tárgyalás után a szobát kivevő külföldi.

Már nem az újságíró ázik (el)

És ami egy újság számára talán a legfontosabb, a New York Palota - a '80-as évek legvégéig számos szerkesztőség otthona - visszakapta a mély vizet: kétszeresen is. Az épület különleges szépségű kávéházának alsó részét hívták egykoron "mélyvíznek": ott, a mélyben a második világháború előtti időkben is pazar éttermi élet folyt. A New York, amely időközben az olasz Boscolo cég tulajdona lett, és átalakult szállodává, megőrizte a kávéházat és benne a "mélyvizet", sőt...

- Sőt, amit a valamikor ott dolgozott újságírók álmodni sem mertek volna - fájdítja az uszodaépítő vállalkozás vezérigazgatója a szívünket -, az épület kapott egy valódi kis uszodát is, ha tetszik, egy második mélyvizet, ahol azonban nem öltönyös, csokornyakkendős, hanem fürdőnadrágos emberek tölthetik el igen kellemesen az időt.

Valószínűleg ez a lényeg - az ilyesfajta mély vizek azok, amelyek a Tempero sikertörténetét is jelentik egyben. Mindenesetre a több esetben már szakmai befektetőként is szerepet vállaló társaság - mely bekapcsolódott 15-15 éves finanszírozó, működtető minőségben uszodai PPP-programokba is - abban bizonyos lehet, hogy az ország most kezdi felfedezni istenigazából természet adta lehetőségeit, azaz ismét nagy elánnal látnak hozzá a vizek, gyógyvizek idegenforgalmi hasznosításához a települések. Némi túlzással: a Tempero odaállt a startkőre, és aktív piaci részvételével továbbra is megőrizheti néhány tempónyi előnyét az uszodaépítők versenyében.

Megjelent a Piac és Profit magazin februári számában.