Az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét betöltő Franciaország köztársasági elnöke, Nicolas Sarkozy kedden tartott beszámolót az Európai Parlament előtt az állam- és kormányfők múlt heti találkozójáról. A világméretű pénzügyi válságra összpontosító beszédében Sarkozy kiemelte: a jelenlegi helyzetben az eurózóna tagországainak fiskális politikáját a lehető legszorosabban össze kell hangolni.
Véleménye szerint a válság idején a Miniszterek Tanácsa keretében döntést hozó pénzügyminiszterek "demokratikus legitimitása" nem elegendő, hasonló esetekben az állam- és kormányfőknek szükséges a végső döntéseket meghozniuk. A politikus szerint amikor a válság igazán súlyossá vált, a pénzügyminiszterek hatásköre kevésnek bizonyult. Az eurót használó országok állam- és kormányfőinek kellett összeülniük a stratégiai döntések meghozatalára. Sarkozy szerint ezt a fórumot a jövőben állandóvá kellene tenni; elékpzelése szerint az eurót használó országok állam- és kormányfőiből állhatna az "unió gazdasági kormánya". A közös európai gazdasági kormány nem idegen a francia államfőtől: Nicolas Sarkozy már a soros elnökség átvétele előtt is beszélt annak szükségességéről.
Külföldit ne
A francia államfő ezen felül "állami befektetési alapokat" hozna létre minden tagállamban, és megtiltaná "az európai vállalatok nem európai tőke általi felvásárlását akkor, amikor a részvények árfolyama nagyon alacsony". Ilyen esetben az állami alapok feladata volna, hogy részesedést szerezzenek az adott vállalatokban és így akadályozzák meg, hogy a kulcsfontosságú európai vállalatok harmadik országok irányítása alá kerüljenek. Sarkozy kétségbe vonta a hitelminősítő ügynökségek hozzáértését és függetlenségét is, és felvetette, hogy az Egyesült Államok példájára Európának is szüksége lenne saját minősítő ügynökségekre.
A Frankfurter Allgemeine Zeitungban szerdán megjelent interjújában a német gazdasági miniszter, Michael Glos határozottan visszautasította a fenti javaslatokat. Glos kijelentette, hogy a tőke beáramlásának korlátozását, és az állami szerepvállalást az iparban nem véli összeegyeztethetőnek Németország - eddig sikeres - gazdaságpolitikájával. A politikus hangsúlyozta, hogy a bank- és biztosítószektorban fogatosított állami beavatkozás olyan elkerülhetetlen kivétel volt, amely nélkül összeomolhatott volna a pénzügyi piac, és ez veszélybe sodorta volna a reálgazdasági növekedést és a munkahelyeket is.
A közös gazdasági kormány bevezetésével szembeni legnagyobb aggály német részről az, hogy ezzel csorbát szenvedhet az Európai Központi Bank (EKB) függetlensége. Az EKB függetlensége és inflációellenes politikája a német gazdasági növekedés sarokköve, amelyet az euró stabilitásához is elengedhetetlennek tartanak a német politikusok.
