A Kopint-Datorg nyári konjunktúrajelentése a világgazdaság romló kilátásairól számol be. Az OECD-országokban a válságjelenségek a vártnál jobban elhúzódnak. Az Egyesült Államokban a „földet érés” egyre keményebbnek bizonyul: az ipari termelés huzamosabb ideje csökken, a munkanélküliség nő, az információ-technológiai szektor válságos helyzetbe került, a beruházási tevékenység gyenge. Idén csak 1,7% körüli gazdasági növekedés várható. Japán recesszióban van, és az év végéig is a stagnáláshoz közeli teljesítményt nyújthat. Az Európai Unióban lelassult a gazdaság növekedése, s az év egészében 2,3%-os GDP-növekedés valószínű – jó 1 százalékponttal kevesebb, mint 2000-ben. A fejlett országok három fő régiójában egyszerre bekövetkezett lassulás, illetve recesszió mindegyikük kilábalását nehezíti, és rontja a növekedés feltételeit a fejlődő-felemelkedő és rendszerváltó országokban is. A világkereskedelem volumene a tavalyi 13%-os ütem után ebben az évben csak 4-5%-kal bővülhet. Nyugat-Európában az utóbbi hónapokban megélénkült az infláció. A várakozások ellenére az euró gyenge maradt, s tartós erősödésére a kutatók az év végéig sem számítanak. Az olajárak a tavaly őszi csúcstól ugyan jelentősen elmaradnak, de magasabbak az előre jelzettnél, s nagyarányú és tartós árcsökkenésre idén nincs esély.

Ami a rendszerváltó térségeket illeti, a FÁK országaiban a gazdasági növekedés folytatódik, de üteme elmarad a 2000. évitől. Az olaj- és gázexporttól függő orosz gazdaság lassulásának fő oka, hogy a nemzetközi olajárak nem nőnek tovább. Kelet-Közép-Európa országai közül a tavaly csak lassan növekvő Csehországban és Szlovákiában valamelyes gyorsulás megy végbe, a többi országban a növekedés üteme elmaradhat a múlt évitől. Lengyelországban – ahol a kemény monetáris restrikció a tavalyi 10% körüli inflációt mintegy 7%-ra leszorította – a GDP korábbi tartósan magas növekedési üteme drasztikusan lefékeződött. Az egykori Jugoszlávia több utódállama megnyílt a nemzetközi gazdasági együttműködés számára, ami az általános szegénység, a nagyarányú infláció és a tömeges munkanélküliség közepette lehetővé teszi az újjáépítés lassú megindulását. Romániában a gyorsuló gazdasági növekedés a külgazdasági egyensúly romlásával, Bulgáriában a negyedik éve javuló makrogazdasági teljesítmény súlyos és halmozódó szociális költségekkel jár.

A magyar gazdaságban a romló külgazdasági feltételek közepette folytatódik a fellendülés, ha a tavalyi kiemelkedőnél némileg mérsékeltebb ütemben is. Az első negyedévben a GDP 4,4%-kal volt magasabb, mint 2000 megfelelő időszakában. Az ipari termelés – amelynek alakulása a legközvetlenebbül kapcsolódik a nyugat-európai konjunkturális irányzatokhoz – növekedés-lassulása a vártnál kifejezettebb, de a növekedés üteme így is tekintélyes (mintegy 10% az év eddigi hónapjaiban). Építési boom alakult ki, de a beruházások összessége mérsékelt ütemben bővült. Felgyorsult a jövedelmek és a fogyasztás növekedése. A kiskereskedelmi forgalom élénkül – az élelmiszerforgalom is. A nettó reálkeresetek az év első négy hónapjában 4,9%-kal nőttek. Lassan javul a munkaerő-piaci helyzet, bár a regionális eltérések nem csökkentek. Dinamikusan nőtt a külkereskedelmi áruforgalom. A vártnál kedvezőbben alakult a folyó fizetési mérleg és az államháztartás is. A makrogazdasági mutatók közül az infláció alakulása tért el az év eddigi hónapjaiban leginkább a várakozásoktól és adhatott okot aggodalomra. A fogyasztói árak az év első öt hónapjában az előző év hasonló időszakához képest 10% fölötti ütemben nőttek, s az infláció havi rátája a márciusi és áprilisi csökkenés után májusban ismét emelkedett.

A gazdaságpolitika antiinflációs céljai az elmúlt hónapokban mind pregnánsabban fogalmazódnak meg. A sávszélesítés, a devizaliberalizáció és az inflációs célkitűzés rendszerére való áttérés a jegybank monetáris politikájában az infláció gazdaságpolitikai kezelésének a változásáról (is) tanúskodik. A kutatók helyeslik a hosszabb ideje 10% körüli szinten beragadt infláció elleni határozottabb fellépést, egyben arra figyelmeztetnek, hogy kockázatos volna az áremelkedés nagyon erőteljes rövid távú csökkentését a monetáris politika eszközeivel erőltetni. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a forintnak a sávszélesítést követő impozáns erősödése a gazdaság különböző szereplőit eltérő módon érinti.

A Kopint-Datorg számításai szerint a hazai GDP 2001-ben mintegy 4,8%-kal nőhet. A gazdasági növekedést keresleti oldalról elsősorban a belföldi felhasználás dinamizmusa támaszthatja alá. Az áremelkedés üteme az év második felében jelentősen lassulhat, de a kutatók így is 7,5-8%-os december/decemberi és mintegy 9,5%-os évi átlagos inflációval számolnak.

Az ipari termelés mintegy 10 százalékkal fog nőni. A háztartási fogyasztás növekedését 4,5-5%-ra, a beruházásokét 8%-ra, a nemzeti számlák szerinti kivitelét 14-14,5%-ra, a behozatalét 15-15,5%-ra prognosztizálják. A külkereskedelmi mérleg hiánya a tavalyinál nagyobb, 4,8 milliárd euró lehet. A folyó fizetési mérleg deficitje az év hátralévő hónapjaiban valószínűleg fokozódik, és 2,4 milliárd euró (a GDP 4,3%-a) körül alakulhat az év egészében. A nettó külföldi működőtőke-beáramlás 1,8 milliárd eurót tehet ki. A munkanélküliségi ráta valamivel meghaladja a korábban prognosztizált 5,5%-ot. Az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított aránya a deficitnek az év második felében feltételezhető növekedése ellenére valószínűleg nem fogja meghaladni az eddig is prognosztizált 3,4%-ot.

A részletes jelentés:
I. Nemzetközi gazdaság

II. Magyar gazdaság