Sokan megkérdőjelezték a görögök realitásérzékét és az elmúlt évtized kormányainak hozzáértését egyaránt. Utóbbiakat az államcsőd közeli helyzet kialakulásáért, az utcára vonulókat pedig az ennek nyomán született intézkedések miatti tiltakozásukért. A tüntetők és a rendőrök közötti összecsapások halálos áldozatokat is követeltek.
Bűvészkedés minden szinten
A gondok azonban nem most és nem is tegnap kezdődtek Görögországban. Az EU kilencvenes évekbeli viszonylag bőkezű támogatási rendszere kapcsán az ország nem sikeres fejlesztéspolitikájával szerepelt - mint például a spanyolok -, hanem különféle csalásokról szóló történetekkel. Az euró bevezetése után pedig csakhamar kiderült, hogy a görög statisztikai hivatal a kormány nyomására nemcsak kozmetikázta az adatokat, hanem egyenesen más számokat írt a költségvetési hiány és az államadósság rubrikáiba, hogy az ország beléphessen az eurózónába.
Ám a számokkal való bűvészkedés nem csak a kormány privilégiuma: Görögországban a fekete- és szürkegazdaság arányát a GDP negyedénél is többre becsüli az OECD. A szervezet 2009-es jelentése szerint a be nem fizetett adó nagysága legalább 20 milliárd eurót tesz ki, miközben a hivatalnokoknak juttatott csúszópénz 3,5 milliárd euró lehet. (Összehasonlításul: a görög kormány 9,5 milliárdos lejáró államkötvényeit nem tudta volna önerőből megújítani, ezért is ígért meg mindent május elején a megsegítésére készülő kormányoknak.)
A New York Times május elején több összeállítást is közölt a görög adómorálról. Hellén kormányforrásokra hivatkozva azt írta, hogy például athéni orvosok adóellenőrzéséből kiderült, tizenketten 2001-2008 között mintegy 15 millió dollár jövedelmet vallottak be, miközben 39 millióval gyarapodtak a bankszámláik. Athén egyik elegáns negyedének lakói 324 úszómedencét vallottak be, az önkormányzat műholdas ellenőrzése azonban 12 ezret (!) mutatott. Persze nem csoda, hogy ennyire könnyelműek az adófizetők: mostanáig számos szakma kizárólag önbevallás alapján fizetett adót, és a számlaadási kötelezettséget sem nagyon ellenőrizték.
Könnyelműség után kényszer
A bevételek elmaradása azonban csak a mérleg egyik felét rontja. A másik, a kiadási oldal pedig rendszeresen felfelé billen: a 2004-es olimpia költségvetése végül 12 milliárd eurónál is többre rúgott - egy évvel korábban még 9 milliárdot számoltak -, de az állam más tételekkel is nagyvonalú. Miközben Európában 40-50 százalék a nyugdíjak átlagos értéke az utolsó aktív év fizetéséhez képest, addig a görögöknél ez bőven 90 százalék fölött van, ráadásul sokan már 54 évesen nyugdíjba vonulnak korkedvezménnyel. Az állami alkalmazottaknak eddig 13. és 14. havi fizetést is járt. A munkaerőt pedig nagyon nehéz elbocsátani Görögországban.
Az egyre inkább szétnyíló bevétel-kiadás olló egészen 2009 végéig „nem zavarta" a kormányzatot, hiszen az olcsó hitelek mindig betömték az egyre nagyobb lukakat - ám a befektetők türelme és bizalma mára teljesen elfogyott. A kormány kénytelen lépni: az uniós csomag elfogadásával egy időben a múlt év vége óta kormányzó szocialisták kemény takarékossági és adószigorítási javaslatokat nyújtottak be a parlamentben: növelik az áfát, az illetékeket és a fogyasztási adót, emelik a nyugdíjkorhatárt és a kötelezően munkában töltött évek számát, befagyasztják az állami alkalmazottak bérét, eltörlik a 13. és 14. havi fizetéseket és a parlamenti képviselők jutalmát is. Az április végén napvilágot látott közigazgatási reform szerint harmadolnák a megyék és az önkormányzatok számát, a felére csökkentenék a ma 16 ezres önkormányzati képviselői létszámot, racionalizálnák a közigazgatást, szigorítanák az adóellenőrzéseket, miközben eladnának számos veszteséges állami vállalatot, és jelentős leépítéseket indítanának el a közszférában.
A hatalmasra duzzadt kormányzati szféra és a vele szemben (legalábbis az adófizetésben) távolságtartó polgárok kapcsolatát az Economist, a Financial Times és más nagy lapok egyrészt a fiatal görög demokráciával magyarázzák - hiszen a mai modern Görögország csak 1974 óta létezik -, másrészt a 400 éves török hódoltságban megszokott „ellenállással".
A kormányzati intézkedések elleni tüntetéseket a hagyományosan erős szakszervezetek szervezték, ám ez ne tévesszen meg senkit: egy április végi országos felmérés szerint a görögök 55 százaléka egyetért a megszorítások szükségességével, és bár 53 százalékuk egyetért a tüntetésekkel is, kétharmaduk tudja, hogy azokkal nem lehet megakadályozni a szükséges reformokat.
