A Fővárosi Kerületek Földhivatalának ügyhátraléka, az egyszer meghosszabbítható 30 napos határidő alatt el nem intézett – határozattal le nem zárt – ügyek száma 1990 és 1998 között közel hétszázezerre duzzadt. Az adatfeldolgozás a tömeges lakásprivatizáció és kárpótlás következtében csődöt mondott, nem véletlenül; egy tanácsi bérlakásokból álló lakótelepi háznak az egyik nap még egy tulajdonosa és tulajdoni lapja volt, másnapra pedig már 150–200 tulajdonosa és ugyanennyi tulajdoni lapja lett. Az ipari létesítmények privatizációját követő tulajdonosszaporodást sem győzte kézzel a földhivatal akkor még 30-40 fős alkalmazotti gárdája.

A hivatalt két éve vezető Gáspár Miklós érdeklődésünkre elmondta, hogy 1998-tól mostanáig ledolgozták a hátralék 80-90 százalékát: 570 ezer ügyet lezártak. A most már évente 250 ezer ügy elbírálására képes földhivatalban pedig a nyár végére feldolgozzák a ma még rendezetlen társasházi ügyeket, az év végéig pedig a többi restanciát. Akkortól tehát, a remények szerint, normális kerékvágásban haladnak majd a dolgok, ami azt jelenti, hogy adott időpontban maximum 50 ezer olyan ügyük lehet, amit 30 nap alatt bejegyzéssel vagy elutasítással, esetleg felfüggesztéssel nem zártak le.

Mint azt a hivatalvezető elmondta, a nyilvántartások rendbetétele egymilliárd-kétszázmillió forintba került. Az európai színvonalú, országos hálózatban működő számítógépes rendszer fedezetére PHARE-pénzt is kaptak. További munkájukat az is segíti, hogy előadásokat tartottak a társasházi közös képviselők és az ingatlanok rendezésében érdekelt önkormányzatok részére arról, hogyan kell elkészíteni az alapító okiratot, mert gyakran éppen az alapdokumentumok hiánya miatt nem lehet lezárni az ügyeket. Eredményesen alkalmazták a törvény által bevezetett különleges eljárást, ami azt jelentette, hogy a hivatal kevésbé rigorózusan bírálta el azokat az ügyeket, amelyekben már követhetetlen volt a gyakori tulajdonosváltozás; mintegy kétezer lakásingatlannál megelégedtek annyival, hogy a jelenlegi tulajdonos igazolta tulajdona jogosságát.

Gáspár Miklós véleménye szerint indokolatlan joghézag, hogy a földhivatal nem kérhet az ügyfelektől személyi igazolványt, amikor a pénzintézeteknek ugyanezt megtehetik, hiszen az ingatlanforgalom biztonsága is van olyan fontos, mint a pénzforgalom biztonsága. Jelenleg egy tulajdoni lapot bárki kikérhet, a földhivatalnak csak a nyilvánvalóan érvénytelen okiratoknál van intézkedési joga. A földhivatali ügyfél-azonosítás megkönnyíthetné a visszaélésekben nyomozó rendőrök dolgát, a neppereket viszont, akik információkat gyűjtenek a nagy értékű ingatlanokról, elriasztaná.